Szemészet, 1876 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1876-08-27 / 4. szám

57 • 58 hoz csatlakozott, mely elválasztás és felszívódás között már előre a reczegbántalom folytán meg volt adva. Hasonló glaucomaesetek jóslata egyedül függ a reczeg­­baj fokától és terjedésétől, mig a másik tényező t. i. a sza­porodott elválasztás oki mozzanata sokkal kevésbé folyhat be a szivárvány metszés eredményére. Egészen eltekintve azonban a glaucoma haemorrhagi­­cumtól, nem ritkán látjuk, miszerint oly súlyos légzési és táp­lálási zavarói előzik meg az igazi heveny glaucomát, hogy szinte lehetetlen a két bántalomnak benső összefüggését tagadni. Szerző ez<n kórszármázásnak fényes példáját látta egy tüdő­­lobban szenvedő 72 éves férfinál, egy másikat mellhártyalob mellett. Ha sikerülni fog — úgy mond szerző — gyakrabban ku­tatni a glaucomának feltételező mozzanatait belszemi vagy egyéb keringési zavarokban, akkor talán meg fogjuk szüntetni a másodlagos glaucoma kórosztályát, minthogy a mondottak szerint maga a typicus heveny glaucoma is másodlagos; vagy el fogjuk ismerni, hogy épen azon ritkább esetek, melyekben a jelenlevő edéuybáutalmak és keringési zavarok az elválasz­tás és a felszívódás közti rendellenes viszonyt nyilvánvalóvá teszik, az igazi (genuin) glaucoma mintegy paradigmáját képezik. (Aiebiv f. Ophihalm. XXI. 2., 67. 1.) Ilúgycsötakáros köthártyalob következtében tamadt szem­­takár-járvány. Beunhübeb tr.-tól. A freiburgi tanársegéd ebbeli közleményében valami újat nem találni, a tárgy gyakorlati fontossága azonban vala­mint az észlelt megbetegedések egymássali összeköttetésének józan előadása annak rövid ismertetését anjánlják. Jul. 27-kén egy 31 éves, már betek óta húgytakárban szenvedő kőműves vétetett fel a freiburgi szemkórodára, kinek jobb szemén nagyfokú takár volt jelen. Mindkét szem már 14 l appal előbb meg gyuladt, mely baj azonban a bal szemen nem sokára visszafejlődött, mig jobb oldalt 6 nap előtt a takár kitört. E/.en utóbbi bánt alom lefolyását illetőleg csak annyi említendő, hogy nagyfokú daganat és iszonyú fájdal­mak után bő genyelválasztás következett, hogy a porczhártya alsó-belső negyedében keletkezett fekély átfuródott, s hogy a beteg szept. 3-kán mindkét köthártya csekély belő vetésével, mellső odanövéssel jobb oldalt, mely odanövés a láta egy ré­szét is illette, a kórodéból elbocsáttatott. S. ®/20. Maga a húgy­­(•sötakár már 14 napra a felvétel után megszűnt. Megjegyzerdő, hogy a beteg a kórodén tartózkodásának első két hetében fertőzés nem fordult elő, daczára hogy ő épen akkor 3 más egyén mellett volt elhelyezve, s hogy ezen egyé­neknél hiányzott még azon ismert konok kötbártya-izgatottság mely szerző szerint a Conjunctivitis nosocomialis nevét érde­melné. Midőn a járvány kezdődött, már összesen csupán 9 egt\én volt a koródán különféle bántalmakkal, de valamennyien javuló állapotban ; nevezetesen a fenntemlitett beteg, kinél a szemhéj- és köthártya daganat tetemesen csökkent, takáros el­választás majdnem semmi sem volt. Aug. 20. mutatkozott az első fertőztetés egy férfiú bal szemén, mely lefolyt panophthilmitis után üdülőben volt; ezen e-eiben a betegség rázó hideggel, lázzal és étvágy hiánnyal lé­­pett fel. Ugyanaz nap egy 6 éves fiú mindkét szeme, mely gör­­véiyes porczhártyalob folytán számos, részint edériyezett ho­mályt mutatott, továbbá egy 3 éves gyermek bal szeme lepe­­tett meg, mely öt nappal előbb mész által nagy fokban meg­­őgi-ttetett, de a nélkül, hogy a porczhártya megsértetett volna, őzen gyermeknél a már úgy is szenvedő állapotban levő bal «zeni betegedett meg először, és csak más nap az eddig ép jobb szem. A megfertőzés menetét illetőleg kipuhatoltatok, bogy a t káros beteg az előtti napon sokáig társalogván az említett férfiúval, a ragályt erre átvitte, kitől aztán szivacs útján, melylyel épen azon két gyermek szemei több ízben töröltettek, azokra is terjedt. Ezeu időtől fogva szivacs helyett vízbe már­tott pamut használtatván, a ragály terjedése egyelőre meg­szűnt. Ez újra mutatkozott sept. 11., mikor a húgycsőtakáros be­teg ismét felvétetett a kórodára és pedig most bal szeme miatt, mely most szintén takárban szenvedett. Már a rá kö­vetkező nap egy 12 éves lány jobb szeme, mely átfúiott porcz­­hártyafekély után javulóban volt, lepetett meg a tatártól, s pedig néhány napig tartó diphtheriticus jellemmel. Szerző a felhozott tényekből a következő pontokat vonja. 1. Hogy kivált oly szemel hajlandók a talár ragályának felvé­telére, melyeknek köthártyája már jóllehet csekély, másodlagos (consensuell) köthártyahántalomhan szenvednek. A 8. megbe­tegedett szem közül csupán egy volt tökéletesen ép. Hogy itt nem egyéni hajlandóság forog fenn, mutatja az utolsó eset miután a 12 éves leány 3 hétig a fenntemlitett gyermeket ápolta anélkül, hogy megfertőztetek volna; midőn aztán ez mégis megtörtént, csupán az egyik már úgyis szenvedő szem támadtatott meg. 2. A takár még késő időszakban is nagyon ragályos, mikor a váladék jóformán szűnni kezdett ; rendesen úgy hiszik, hogy a ragályosság arányban áll a váladék rneny­­nyiségéhez. Ez csak oly értelemben veendő, hogy az első idő­szakban bő elválasztás mellett a veszély mintegy mennyiségi­leg nagyobb; azonban a váladék legcsekélyebb tömege akár melyik időszakban szintén bir hasonló fertőző erővel. (Kiin. Mon. 1876. 44. 1.) Iióroilai és boneztani adat a látidegek félkeresztödzéséhez. IIlESCHBEEG tr.-tól. A 60 éves beteg 4 év óta erős baloldali fejfájásról pa­naszkodott ; 14 nap óta féllátásban (hemiopia) szenved, és pedig oly módon, hogy mindkét oldalt a láttér jobb fele töké­letesen hiányzik. Az élesen elválasztó vonal mindkét oldalt szorosan a rögzitő pont mellett függőlegesen húzódik felölről lefele. A hiányzó láttérfelekben semmi fényérzés nincs, az elvá­lasztó vonalon túl közvetlenül kezdődik tökéletes rendes láterö. Bonczolásnál almamekkoraságú szilárd állományú day ta­láltatott a bal homloklebenyben ; a bal látideghuzam észrevehe­tőig vékonyabb volt mint a jobbik; az ujképlet edényezett gliosarcoma szövetszerkezetét mutatta. Igen sikerült haráut metszetek az egész chiásmán át nem nyújtottak ugyan döntő bizonyítékot a félkeresztödzést illetőleg, szerző azonban állítja, hogy a nem keresztődzött oldalkötegek (fasciculi laterales) lé­tezéséről meggyőződött. (Virchow’s Archiv 65. köt. KI. Mon. 1876 54. 1.) Szemsömor (Herpes zoster ophthalmicas) körüli újabb ész­lelések és megjegyzések. Coppez tr.-tól. Jóllehet olvasóink ezen érdekes betegség tüneteitismételt köz­lésekből ismerik, nem tartjuk fölöslegesnek a nevezett brüsseli szaktárának utolsó idevágó közleményét rövid kivonatban meg­ismertetni, csupán azon pontokra szoitkozván, melyek gyakor­latilag nagyobb érdekkel biruak. Coppez már azelőtt 3 esetet közölt," melyekhez most újonnan két kórtörténetet csatol. 0 úgy hiszi, bogy a báutalom sokkal gyakoribb mint. általában vélik, hogy azonban többnyire kikerüli az orvos figyelmét, ki azt orbáneznak tartja. Kórismertetése pedig mind a kezelő orvos érdekében mind a beteg megnyugtatására, ki a bosszú ideig tartó utóbáutalmak által kellemetlenül meglepet­vén bizalmát elveszíti, felette szükséges. Szerző az évek folytában különben meggyőződött, hogy a nevezett utóbáutalmak: érzésteleuség, hyperalgesia, fájdalmak­kal járó anaesthesia idővel lassanként eltűnnek, a nélkül, hogy kellene a villamozást vagy a ielső szemgödri ideg át­metszését alkalmazni. A szembeli érzészavarok ugyanazon me-

Next

/
Thumbnails
Contents