Szemészet, 1876 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1876-08-27 / 4. szám
51 52 csak több nap, hét vagy hónap (egyszer 9 hónap) után kezdődött ineg. Nevezetes, hogy valamennyi kóreset közül csak kettőnél történt bonczolás. A kórkép különböző a szembántalom keletkezési módja szerint. Az első csoportbau többnyire érvágás alatt vagy közvetlenül utána rendesen azonnal tökéletes mór támad, útkábban előbb láttompulat, mely csakhamar mórig f jlődik. Elájulás gyakran kiséri a látzavar felléptét. A lefolyás nem mindig kedvező, a hol azonban javulás beáll, az gyorsan szokott gyógyuláshoz vezetni. A második csoportban szerző a fennt mondottak szerint két alosztályt állit fel; az elsőben a kórkép nem igen különbözik az első csoportitől, csak hogy a látzavar előtt a heveny vérszegénység következményei, úgymint: fejfájás, szédülés, rángatődzások, összeesés (collaps) szoktak fellépni. A második alosztályban (látzavar fellépése 3—6 nappal a vérzés után) az egyoldali látzavar-esetek legnagyobb része tahllíatik. Ezen-alosztályban a bélvérzés túlnyomó számban fordul elő. A látzavar, mely a agy mint mór vagy mint láttompulat megjelen, hol mérsékelt hol súlyos általános tünetektől szokott megelőztetui; rendesen a beteg azt akkor veszi észre, mikor öntudata rövidebb vagy hosszabb időig tartott kábultság megszűnésével visszatér. Bágyadtság, szivdobogás, fejfájás még egy darabig fennállanak; némelykor vongáló érzés a nyakszirttáján, egyszer arezvizenyő észleltetett. A szembeli állapot itt töbnyire maradó; javulás — ha beáll —- bizonyos fokon túl nem halad. Szemtükörlelet az első időszakból kevés vau; a látzavar beállásának napjáról csak egyetlen egy t. i. Jaeger esete (1854), mely Graefe-töl embóliának tartatott. Coltmann harmadik napon a megvakulás után a látiaegdombcsát igen halaványnak, az ütereket nagyon vékonynak, a visszereket rendeméi tettebbeknek találta. Horner 5-ik napon egészen nemleges leletet nyert; Schweigger 8-ik nap a látidegdombcsa határát reczeg- 1 omály folytán elmósodottnak és egy kis reczegvérömlenyt. amelsohn szintén 8-ik napon szükelb üterek, tágabb visszerek mellett sajátságos izzaumányt a reczeg külső rétegeiben, és más nap a láterő növekedésével nagy vérömlenyt a látideg körül, mely még nebány napig öregbedvén, azután az izzadmányokkal egűitfe lassanként eltűnt (közölve volt, e lapokban). Egy másik • ti on ugyan azon észlelő 10-ik napon a látideget fényes fe- 1 mek találta, vékony üterekkel, mire egyszerű fehér sorvadás következett. Későbbi időszakbéd számos szemtükörleletet ismerünk. Többszőr nemleges volt még tökéletes mórnál is; némelykor a lá idegdombcsának csekély homálya, mely a reczegre, különösen ez edények mentében terjedt; egyszer igazi látideglob; leggyakrabban a lát idegsorvadás különféle fokúnak ismert tüuetei. Látidegvájulat 3 esetben találtatott. Pangási látidegdombcsáról (Stauungspapille) egyszer sem tétetik említés. Több esetben pró vérömlenyek voltak jelen a reczegben, továbbá kisebb nagyobb szélességgel biró festenyszegély a gyakran szabálytalan ; lakot mutató idegdombesa körül. Az esetei túlnyomó számában a szem többi szervrészei rendes állapotban voltak. Legnehezebb és úgyszólván mindeddig megoldatlan kérdés az, mely a kórszármazásra vonatkozik. Szerző az idevágó nézeteket és feltevéseket bírálat alá veszi és a következő megállapodáshoz jut el: 1. Azon esetekre nézve, melyekben a látzavar a vérzés alatt vagy közvetlenül utána megjeleli, a vérszegénység elegendő oknak tekinthető, mely itt a látszerv körzeti vagy köz] outi idegrészének vagy mindkettőnek heveny helybeli vérhiánya ; ]ytán szerepel (acute locale Inanition). 2. Ezen értelmezés nem kielégítő, hol a vérveszteség és a látzavar fellépte között hosszabb, nevezetesen a központ nyomási vagy izgatottsági tünetei által jelzett idő folyik le; és itt az egyoldali megjelenés (a 'átiheg félkereszteződését megengedve) valamint a láta bénulása környi ott mellett szól. 3. Ezen környi ok tetemes vérveszteség eseteiben erőművileg feltételezett látideghüvely — vízkórban (hydrops vaginae nervi optici) rejthetik, mint a milyent először Samelsohn felvett, támaszkodva azon adatokra, melyeket Schwalbe és utána Many és Schmidt a tudományba behoztak. A közelebbi ok itt is vérszegénység volna, az azonban az említett savógyülemet másodlagos módon követné. 4. A mi a vérveszteségre bekövetkező látzavart illeti, nagy egyéni különbségek léteznek, melyeknek értelmezése mindeddig lehetetlen. 5. Némely aránylag kisebb mennyiségű vérveszteségre következő látzavarra nézve maga a vérveszteség nem bir semmi fontossággal, és csak egy másik- tünetet kísér, mely a látzavar tulajdonképi oka és amazzal egy közös kutforrásból keletkezik ; ide tartozik Samelsohn esete, hol a látideg hüvelyében vérömleny találtatott. Azonban nagyon kérdéses, vájjon szabad-e Samelsohn példájára csekélyebb gyomorvérzésekre nézve közös központi körfolyamatot felvenni, mely utóbbi egyrészről a gyomortakhártyának vérzéséhez, vezetne, másrészről a látszerv idegrészének megbetegedését vonná maga utáu. (Ezen szellemdus okoskodást olvasóink egy előbbi számból már ismerik). A jóslatról valamint a gyógyeljárásról vajmi kevés uj mondható. Az előbbi minden esetben kétséges, még ott is, hl a látzavar közvetlenül követte a vérveszteséget, jóllehet, hogy ily esetekben, na a íényérzés egyátalában visszatér vagy javulás mutatkozik, sokkal gyakrabban észlelteik tökéletes helyreállítás mint a második csoport eseteiben. Ezeknél a gyógyulás rendesen alacsony fokoknál szokott megállapodni, a restitutio ad integrum pedig már a ritkaságokhoz tartozik. A bélvérzési esetek jóslat tekintetében más vérzésektől különbséget nem mutatnak. A jóslat rosszabb, ha a vérzés ismétlődése kilátásban van. A látának fennálló mozgékonysága jobb jóslatot enged, ha mindent tekintetbe veszünk, mi ez irányban tévedésre vezethet. A látzavar tartama összevetve a szemtükörlelettel jelentőséggel bir ugyan, vannak azonban esetek, melyekben még igen későn, egyszer 9 hónap elmúlta után, javulás beáll. Gyógykezelési szempontból mindenek előtt a legnagyobb óvatosság szükséges vérbocsátásoknál, mely óvatosság különben mai nap. midőn erre nézve oly nagy józanság lett divatos, magától elesik. Eltekintve az átalános gyógykezeléstől, mely minden egyes móresetben az orvos egész gyakorlati tapintatár, igénybe veszi, szerző mint helybeli gyógymódot a villamozási gépet, főképen azonban a szoral bőr alá fecskendezését meleg en ajánlja, mely utóbbit Nagel tmitványát megillető hévvel igyekszik védelmezni, az utóbbi időben több oldalról nyilvánult megtámadások ellem Észlelések a süketnéniák látása körül. Ablek Hans tr.-tól. Ha szerzőnek megjegyzései nagyobb részt nem is közvetlenül az orvosi gyakorlatot illetik, annyi tudnivalót és újat mégis tartalmaznak, hogy azoknak rövid közlése sok tekintetben ajánlottnak látszik. Mint a béc-i cs. k. süketnémák intézetének szemorvosa feladatául tűzte ki magának az ott létező anyagnak feldolgozását szemészeti irányban. Az intézetben levő 132 növendék közül csak 100 vizsgáltatott meg, kik magában az intézetben laknak és a vizsgálás idejében jelen is voltak. A vizsgáltak közül 68 fia és 32 leány volt, kik 7. osztályban nyernek tanitá-t Fénytörésre nézve 32 emmetropieus, 5 rövidlátó, 63 túllátó találtatott, a mely számok itt ép annyi százalékot tesznek. Nemre nézve mindkettő egyaránt részesül e számarányban, kivéve a rövidlátást, hol mind az öt fiukat illet. Az egyes fénytörési viszonyokat illetőleg megjegyezendő, hogy a rendes látás aránylag nagyobb számban a magasabb osztályokban találtatott. Feltűnő egyátalában a rövidlátásnak ritkasága, mi mellett még említendő, hogy legnagyobb foka 1 7 egy alsó osztályban (III) fordult elő. Ép oly feltűnő a túllátás gyakorisága; foka yi4 —-‘/so-ig változott. Az alkalmazkodási képesség átalában jó volt, többnyire 3- és 12" között működvén. Szembeötlő e szerint a fénytörési foknak alacsony volta valamint a alkalmazkodási képesség, mely sajátságok megér-
