Szemészet, 1876 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1876-08-27 / 4. szám
53 54 tésére és megítélésére a siketnéma növendékek dolgozási és más körülményeinek tekintetbe vétele szükséges. 65 növendék 14 éven felül van ; a fiuknak 9, a leányoknak 19 órányi alkalmazkodással járó munkájuk van naponta ; azonkívül mind azon kedvezőtlen befolyásoknak ki vannak téve, melyek nevelő intézetekben kikerülhetetlenek. Keveset járnak ki, sokat dolgoznak; azuj pad, — asztal—rendszer még nincsen behozva. A növendékek nagyobb száma városból való, és igen sokan szenvednek szembántalomban. Süketnémáknál minden oktatás kizárólag a látszerv közvetítésével lehetséges. A süketnéma mindig és mindenre figyelmes, uj tárgyak megszemlélésénél csakhamar törekszik a különböztető jelek feltalálása után; a veszélyt szintén csak szemével képes megtalálni és kikerülni. Abból látszik, hogy a siketnémának szemmunkája nagyobb mint más embereké. Más részről és mintegy a mondottakat ellensúlyozva, a süketnéma épen mivel szemével mindenre figyelmes, hozd tárgyaikkal való foglalkozásnál minduntalan kénytelen alkalmazkodási feszültségét megszüntetni. Ebben szerző igen kedvező mozzanatot talál, mélynélfc köszönhetni. hogy az intézetben a felsorolt kedvezőtlen körülmények daczára haladó rövidlátás egyszer sem találtatott. Megjegyzendő, hogy a növendékeknél perimeter segítségével feltűnő nagy láttér találtatott, a mi a fennt említett figyelmességnek és folytonos körülnézésnek következménye lehet; továbbá, hogy a süketnóma mindig a legjobb világítást szokta felkeresni, nem mintha átalábau nagyobb szükségét érezué, hanem mivel az neki oly nagyon kellemetes. Azért az iutézetben gondoskodva van igen jó nappali, valamint mesterséges világításról. Ezen utóbbi mozzanat —úgy látszik — szintén tetemesen ellensúlyozza a fénytörést fenyegető, és a sok munkától származó veszélyeket. A látélességet illetőleg a következő számokat találjuk: Rendes S= 2%o 60 egyénnél; magasabb S = 20/15 10-szer; jó S = 2%0 14-szer; fél S = 20/40 9-szer ; leszálitott S = 20/50 és kevesebb 7-szer. A mint e szerint látszik, a Iátélesség ép oly kedvező szám alatt van képviselve mint a fénytörés, minth(gy 84% rendes vagy majdnem rendes látélességet mutat. A leszállított Iátélesség okai többnyire már az intézeti élet előtt voltak jelen, világra hozottak vagy később eredetűek és mind állandók. A prióri lehetett feltenni, hogy a láterő leszálitása közvetlenül befolyik az észbeli képesség kiművelésére; mi csakugyan kitűnt akkor, midőn szerző a Iátélesség számait az elmét illetőleg a tanítóktól függetlenül általa elkészített osztályozással összehasonlította; minden oly egyénnél, kinek elmebeli tehetsége „csekélynek“ állíttatott S = 20/40 vagy még kisebb volt; egyszer sem találtatott igen jó ész ott hol S nem volt volna = 20/20 vagy több. Ezekből folyik, hogy a láterő foka közvetlen befolyással van a tanítási idő tartamára, e szerint a siketnéma növel tetősének költségére is; magától érthető, hogy siketnémák, kik korán megvakulnak, semmi kiképzésre sem képesek, nem sokára eibutulnak. Megjegyzésre méltó, hogy bizonyos csekély hallási maradvány (Yokalgehör), mely a növedékek 15%-ánál jelen volt, jóllehet a kiejtés megtanulására (articuliren) igen kedvező körülményt képez, az ész kiművelésére semmi befolyással nem bir; éppen e 15 között csak igen kevés „jól képesített“ találtatott. A siketnémának tulajdonképi beszédmódja a jelbeszéd; ebben gondolkozik, és ha még olyan tökéletesen megtanulta is a hangbeszédet, rendesen csak azt fordítja át hangbeszédbe mit jelekben gondolt, éppen úgy, mint az a ki idegen nyelvet tanult, anyanyelvéből fordítva szokott beszélni. Minél nagyobb a süketnéma intelligentiája, minél tágabb látköre, minél számosabbak szükségletei annál többfélék lesznek beszédjelei. A természetes jelbeszéd kiművelésének foka képezi tehát a mértéket, mely szerint a tanításban még nem részerült süketnéma észbeli képességét lehet és szokták is megítélni. A süketnémák tanítója, ki a jelbeszédet magának elsajájátitotta, a hallás utján jövő behatásoktól szórakoztatva, soha sem bírja a beszédet a szájmozgások után oly tökéletesen n egérteni mint növendékei, kik közül nem ritkán találkozik olyan, ki a hitszónok minden egyes szavát megérti. Ha a látszögnek nagysága — úgy mond szerző, mely alatt a tárgy még elég tisztán megláttatik, a láterő mintegy kiilterjedését (Extension) adja ezen határokon belül különbség létezik a látás intensitására nézve. „Der Taubstumme sieht nicht extensiver, ist nicht sehschärfer, aber gewiss intensiver“. A süketnéma — más szavakkal — a látható világnak figyelmesebb és azért jobb, élesebb észlelője mint a hallással bíró ember. Következik az észlelt szembajok rövid jelentése, melyek közül külön tárgyaltatnak az előrement és a vizsgálás idejében jelen volt bántalmak. Az előbbieket illetőleg mindenek előtt fel van jegyezve, hogy 100 süketnéma közül saját állításuk szerint már azelőtt 49 szembántalmakban szenvedett, mely számarány azonbau nem megbízható és valószínűleg a valónál kisebb. Az előrement megbetegedések természetét illetőleg szintén csak valószínűséggel állíthatni, hogy görvélyes bajok igen nagy arányban voltak képviselve. A vizsgálás idejében 100 növendék közül 41-nél találtatott szembaj (6 más növendék épen szembaj miatt a vizsgálható! távolmaradt). Catarrhus conjunctivae 8; Macula corneae 10 ; tokcsapadék iritis után 1; lencsehályog 3, közülök 2-szer egyoldalú ; üvegtestbomály 1; Reczeglob (exitus) 2; Retinitis pigmentosa 3 (szülők nem vérrokonok) Neuritis ex tumore cerebri 1; staphyloma posticum 2; velőhüvelyes idegrostok 1; láttompulat a látideg elszinesedésével 1; láttompulat ismeretlen okból 2 ; befelé kancsalitás 3 ; kifelé 1; szemhéj mirigylob 3 ; Epicanthus 1. Egy betegség itt nincsen felvéve, melyet szerző mivel 1% év óta endemice uralkodik, külön tárgyal; ez a farkasvakság (Hemeralopia). A világítás szükségérzete a betegeknél különböző fokban nagyobbodik; mig az egyik beteg este csak igen bajosan bírja megérteni a szájmozgást (vom Munde ablesen), addig egy másik épen képtelen arra, egy harmadik még nagy tárgyakat sem képes felismerni stb. A baj magasabb fokainál az alkalmazkodás mindig leszállított volt, hosszabb tartam után az idegdombcsa halaványabbnak mutatkozott. Egyszer figyelmeztetve a bajra, szerző a 100 említett növendéket erre vonatkozólag külön vizsgálta, és úgy találta, hogy 23 hemeralopiaban szenved. (Ide nem számítva a 3 növendéket, k>nél Retinitis pigmentosa jelen volt). A 23 hözül 20 volt, kinél nagyobb kisebb köthártyahurut mellett egyes kiszáradt fxerotische Stellen) helyek találtattak a szemteke köthártyán a porczhártyaszél közelében. Ezen helyek különböző mekkoraságuak (lencse — borsó és nagyobb) és háromszög alakúak voltas, az alapoldal a limbus felé fordítva. Néha csak egy olyan hely volt jelen kifele, többnyire még egy második befelé. A szarázságon kívül rajtok még egy bizonyos ezüstfény volt látható csekély kiemelkedéssel; repedt és zsírosán elfajult fölhámból állváu és némiképen apró halpikkelyhez hasonlítván. Ugyanezt Huebbenet és Bitot észlelték a hemeralopiánál, kik e tüneteknek nagy jelentőséget tulajdonítanak e betegség kórismézésénél. Kétséget nem szenved, hogy a hemeralopia és a leirt részbeni kiszáradás ugyanazon oknak köszönheti eredetét, t. i. a fényes napsugaraknak, melyeknek a süketnéma gyermekek már a fennt említett fényes világosság iránti hajlamuknál fogva magukat kitenni szeretik. Ennek megerősítésére szolgál azon tény, hogy szerző a növendékek között 13 talált, kiknél az említett határolt xerosis jelen volt hemeralopia nélkül. Az ily módon összesen 38 beteg közül 14 már az előtt is egyszer szembajban szenvedett. Végre még két adat méltó megemlítésre. 1-ször a görvélyes szemhéjgörcs gyógyítása nagyon könnyittetik a süketnémák többször említett világosság iránti vágya által. 2-szor. A 100 megvizsgált növendék közül csak egy származott vérrokon szülőktől, és az egy az egyedüli is 600 növendék közül, kiknél 20 év óta az intézetben e körülmény iránt nyomozás történt. (Kin. Mon. 1876. 65. 1.) 4*
