Szemészet, 1876 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1876-08-27 / 4. szám
ry xp \ i XP Cl r7 xrrr’ /j r.j 1VJL 1 j kXvf_j XX X . Melléklet az „Orvosi Hetilap4 35-ik számához. Szerkeszti Hirscliler I^nács tudor. 4. SZám. Vasárnap, augusztus 27-én. 1876* Tartalom: Könyvismertetés. Fries Beitrag zur Kenntuiss der Amblyopien und Amaurosen nach Blutverlust. — Adler: Észlelések a a süketnémák látása körül. — Landsberg: Adalék a glaucoma oktanához. — Brunnhuber: Húgytakaros köthártyalob következtében támadt szemtakár-járvány. — Hirsch be rg Kórodai és boucztani adat a Iáideg félkeresztödzésélier. — Coppez: Szemsömör (Herpes zoster ophthalmicus) körüli újabb észlelések és megjegyzések. — Waldhauser: Burkouytömlők (Echynococcus) a szemüregben. — Beüss: U.j tapasztalások a porczhártya tátovirozása körül. — Magnus: A sárga folt piros szimzetének származásához bizonyos bántalruaknál. — Goldzieher; A könyelválasztás éllettanához. A könyelválasztás teljes megszűnése arczideghüdés mellett. — Lucius: A calabar belszemnyomást kisebbítő itatásáról. — Goldzieher: A könymirigy előesése a felső szemhéj megsértése f oly tán. — F o e r ster; A szemiezgésröl. Könyvismertetés. Beitrag zár Kenntniss der Amblyopien und Amaurosen nach Blutverlust von Sigmung Fries. Inaugural-Dissertation, vorgelegt der medicinischen Fakultät zu Tübingen. Ausserordentliches Beilageheft der Klin. Monatsblätter 1876. Ha szemlét tartunk a legközelebb lefolyt évek szakirodalma felett, el kell ismernünk, hogy némely uémet, valamint a zürichi egyetem orvosi iskolájából származott felavatási értekezések a szakirodalomnak nem utolsó rangú kiegészítő részét képezik. A kórodai tanárok egyrészről b-gjobban ismervén szaktudományuk legkirívóbb hézagait valamint az irodalom azon részeit, melyek kiegészítésre leginkább igényt tartanak, más részről bő anyaggal birván, annak feldolgozására jelesebb tanítványaikat felhívhatják, és így természetes, hogy a vezetésük és ellenőrkedésük alatt megjelenő dolgozatok a kórodán kifejtett tudományos törekvésnek nem legkevésbé becses eredményei között szerepelnek. Ez különösen oly értekezésekről áll, melyek az orvosi tudománynak az élettannal szorosabban összefüggő kérdéseivel, kísérletekkel és a gyakorlati téren leginkább statistikai kutatásokkal foglalkoznak, mig más részről nem tagadhatni, miszerint a tulajdoni;épeni gyakorlati tárgyaknál ily iskolai termények nem ritkán mintegy szükebb látkör és némi egyoldalúság jellegét szokták magukon viselni. A fenn czimzett munkálat teljes dicséretet érdemel mind a tárgy válogatása mind annak feldolgozása szempontjából. A vérzésekkel együtt vagy utánuk fellépő láttompulati- és móresetek nosogeneticus tekintetben oly felette sötétek, szétválasztásuk és osztályozásuk mindeddig oly bonyolódott feladat, hogy minden ez hányban tett uj lépés köszönettel vehető; a fáradság, melylyel szerző itt két századnál tovább terjedő irodalmi adatokat nem csak simpliciter összegyűjtött, hanem igazán áttekinthető anyaggá átalakított, utánzásra ajánlható. Ezen anyag 106 észleletből áll, melyek 235 esztendő alatt (1641—1875) közöltettek. Szerző átlátta, hogy statistikai következtetéseket hasonló anyagból csak a legnagyobb óvatossággal és mintegy a tökéletlenség és ideiglenesség folytonos öntudatával szabad vonni, és mondhatni, hogy a szükség szabta szerénység korlátáit mindig szem előtt tartotta. A nevezett számban van 13 kóreset, mely ezen alkalommal először tétetik közzé. Hogy az észleletek száma nagyobb, mintsem vérveszteség és látzavar csupán véletlenül találkozzanak, tagadbatlan. A kettő között kétség kívül oki viszony létezik, akár mint ok és hatás állnak egymáshoz, vagy hogy mindkettő egy és ugyanazon oknak, vagy végre több egymással összekötött okoknak kifolyását képezik. Hogy az valóban úgy van kitűnik abból, hogy a látzavar gyakran közvetlenül a vérzésre következik, vagy hogy a vérzés ismétlődésénél mindig öregbedik. Más részt megjegyezendő, hogy a vérzés folytán fellépő látzavar, legalább súlyosabb látzavar és vakság aránylag ritka, mert ha nem is ismerjük ezeknek számarányát egyrészről a nagy vérvesztességi, másrészről a mór eseteihez képest, tapasztalataiból mindenki tudja, hogy számtalan nagyobb vérveszteségi eset fordul elő a gyakorlatban, melyre nem következik semmi lényegesebb változás a látszerv működésében. A statistikai adatok közül, melyeket szerző összeállított, csak nehány legyen itt feljegyezve. Ha a 96. esetben feljegyzett különféle vérzésnemeket kisebbedé sorrendben állítjuk össze, akkor a következőket találjuk: 1. BélhuzaiubeU vérzés (Haematemesis, Melaena): 34 (35,8%) 5-uél a nem nincsen feljegyezve; a maradó 29 közül 21 férfi és 8 nő van, mely arány nem felel meg a gyomor fekélynek a nőnemnél újabb időkben talált nagyobb arányszámának. 2. Méhbeli vérzés: 24 (25%). 3. Mesterkélt vérbocsátás: 24 (25%) (érvágás 21). 4. Orvérzés : 7 (7,3%). 5. Sebzéstől eredő vérzés: 5 (5,2%). 6. Haemoptoe 1 (1.04%). 7. Húgycsőbeli vérzés 1. Mellesleg mondva a búgycsőbeli vérzést illető eset az egyedüli kórtörténet, melyet szerző körülményesen közöl, mig a többiek a füzet második részében csak kivonatban vannak adva. de oly igazán áttekinthető módon, hogy az itt követett eljárást, hasonló munkálatoknál nagyon ajánljuk. A vérveszteség mennyiségét illetőleg majdnem mindig tetemes vagy legalább ismételt vérzések jönnek szóba. A vérbocsátások közül 240, 360, egy esetben 2100 grm. 3 nap alatt emlittetik. Vórhányás — által egy esetben 1260 grm. üritetett ki. A nadályok által eredményezett vérveszteséget egy esetben 6 nadály egy 2 éves leánynál, a másikbau 30 nadály egy férfinál okozta. 105 eset közül 11-szer (10,15%) a látzavar csupán egy szemen lépett fel. A 97. kétoldali eset közül találkozik 65 mór és 24 láttompulat. Az időre nézve, melyben a látzavar a vérzéshez képest megjelent. 61 idevágó feljegyzés közül. 16 (26,4%) vagy a vérzés alatt vagy közvetlenül utána lépett fel, 12 (19,6%) nem sokára utána, körülbelül 12 óra lefolyása alatt ; végre 33 (54%) későbben, leggyakrabban 3—6 nappal a vérzés után, egy esetben 18 nappal későbben. A többi ehhez csatolt adatokból látszik, hogy a két első csztátyban a véibocsátások, a harmadikban pedig az önkéntes vérzések (legnagyobb számban a bélhuzambeliek) szerepelnek. A tökéletes vakság beállásának ideje 44 esetben vaii feljegyezve ; 24-szer (54, 5%) a látzavarral együtt vagy néhány órával későbben lépett fel. Egy esetben csak hemiopia előzte meg a tökéletes mórt (sokáig tartó' mébvérzés következtében). A javulás is igen különböző időszakban mutatkozott ; azon esetek között, melyekben már néhány óra vagy nap után javulás bekövetkezett, többnyire olyanok vannak, melyek vérbocsátás által jöttek létre; önkéntes vérzések, különösen bélvérzések folytán keletkezett látzavaroknál a javulás többnyire I
