Szemészet, 1876 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1876-07-09 / 3. szám

- ' ' ■ ■■--------A kancsalság elleni műtét módositványa.

Ddriver tr.-tól.

Noyes, az amerikai szemész soha sem műtesz a rövidült izom hátra— hanem a hosszab izom előre varrásával, mely utóbbit oly módon viszi véghez, hogy az innak egy részét a szemtekén hagyva, az incsonkot és izmot egymás felett és pedig a fennállott eltérésnek megfelelő helyen összevonja.

Driver függetlenül Nőve s-től két év óta minden oly kancsalsági esetnél hasonló módon operál, melyben nem remélheti, hogy egy műtéttel czélt érhet; e szerint befelé kancsalságnál, mely 3"' anyival nagyobb; valamint minden kifelé kancsalságnál. Műtét módja azonban különbözik az amerikai szaktársától az által, hogy az izom — illetőleg invégeket nem egymás felett hanem egymáshoz összevarja, mi czélból az incsonkból annyit eltávolit, a mennyi az eltérésnek megfelel. Két varrat elég. Magából érthető, hogy az első varrat az izmon át történt a metszés előtt, ne hogy azt a metszés után a Tenonféle tokban ügygyei bajjal felkeresni szükséges legyen.

Ez eljárásnak, melyet Driver 53 esetben követett előnyei a következők:

1- ör. Még a legnehezebb esetekben is egy műtét elegendő.

2- or. Az izomnak a tekén való ragadás helye ugyanaz maradván, soha sem tolatik, az fel vagy lefelé, mi az előrevarásnál oly gyakran előfordul.

3- or. A gyógyulás gyorsabban áll be mint a közönséges előrevarásoknál, mivel a kötkártya nincsen bsvonva a varratba.

4- er. Főelöny azonban az. hogy a teke mozgékonysága nem szenved, mint az oly igen gyakran a közönséges kancsalsági műtét után észleltetik.

(Kiin. Monatsbl. 1876. 133 1.)

Physostigmin glaucoma ellen.

Laqueor tanártól.

A több oldalról bebizonyított tapasztalat, miszerint atropin — ha oly szembe cseppentetik, mely glaucomára hajlandó — heveny glaucomarohamot okoz, Laqueur-t arra indította, hogy kutassa, váljon a Calabaral még a szembelnyomás fokozottságára nézve is ellentétes-e az atropinnal.

A készítmény, melyet kisérleteinél használt, Parisban (Pharmacie Véé 42 faubg. St. Denis) Sulfate neutre d’Esérine neve alatt kapható. yg—72%-os vizes oldatból naponta 3—4 csepp 20 percznyi szünetekkel eresztetett a köthártyára. Ily eljárás 3 hétig minden kellemetlenség nélkül folytattatott.

Ezen kísérletekből, melyeket 5 esetben glaucoma simplex, egy esetben glaucoma secundarium (részbeni lencse helyhagyásából) mellett vitt véghez, kiderült, lioyy kivétel nélkül 3—4 napi alkalmazás után a fokozott kelnyomás csökkenni kezd, mély csökkenés még a 10-ik napig és tovább is halad és a látgyengeség tetemes javulásával jár. A másodlagos glaucomaesetben a feszülés T + 2-től egész a rendes fokig szállt le. Az eddigi tapasztalás nyomán még nem lehet ugyan állítani, hogy e gyógyhatás állandó, annyit azonban már most is mondhatni, hogy e gyógyszernek hatása a belnyomás csökkentésére sokkal felülmúlja a már régebben ismert hatását a látára és az alkalmazkodási készülékre.

Egészséges szemben úgymint rendes tengeri nyúl szemekben ismételt Phsyostigmin-becseppegtetésre a belnyomásra nézve változások nem következtek. Fennleirt hatás valószínűséggel magyarázható közvetlen ingerlés által, melyet a szer az edényhártya edényeinek sima izomzataira gyakorol. Harnak és Witkoivski úgy találták, hogy a Physostigmin mind csikóit

mind a sima izomrostokra ingerként hat az idegvégek közbenjárása nélkül.

Laqueur szerint a Physostigmin hetekig folytatandó rend szeres becseppegtetése javalva volna: 1. A glaucoma simplex minden esetében, különösen azokban melyebben csarnok és szivárvány rendellenest nem mutat, mivel épen ezen esetekben a szivárványmetszés szokott eredménytelen lenni. 2. A glaucoma azon eseteiben, melyekben a mütéi már végeztetett a nélkül, hogy a belnyomás alábbszált volna. 3. azon másodlagos glausoma-esetben, melyekben nem létezik mellső vagy hátsó odanövés.

A vérömlenyes glaucoma egy esetében szerző a szert siker nélkül alkalmazta.

(Centralblatt f. d. Med. Wissensch. 1876. 24. sz.)

— 48 —

Két oldali egyszerű szivárvány-csonkítás rákövetkező porczhártya-elgenyedéssel.

Knapp tanártól.

Ritkán ugyan, de megtörtén.

A fiú, kiről itt szó van, lencse-homály miatt hozatott az intézetbe. Kora körülbelül 12 hó. Testfejlődés és szemek külseje vaiami feltűnőt nem mutatnak; szülői egészségesek. A két lencse közepében sürü, szürkésfehér, keregállomáuyba nyúló nyujtványokkal ellátott homály, e szerint szabálytalan, alkalmasint világra hozott hályog találtatott. A szemek a világosság felé pontossan mozogtak, jóllehet e mozgások nem következtékbe nagyon élénken. Tekefesziilés rendem

A műtét aetherkábitás alatt igen szabályszerüleg és legkisebb kellemetlen esemény nélkül ment végbe. A lándzsa kifogástalan vala. Az egyik szemben a szivárványhártya magától iszamodott, a másikban csipesszel kellett a csarnokba behatolni, mindkettőben keskeny egészen a körzetig terjedé hasadék jött létre.

A műtét 4 órakor délután megejtetvén, a kis beteg az éjszakán át igen nyugtalan volt. Más nap a tépésen egy a szemhéjrézsnek megfelelő nválkcsik találtatott; a felső szemhéjak valamint a belső szemzugok kissé vizenyősök, a kötkártya belövelt, a sebek zárvák, a csarnokok helyreállitvák, a csarnokviz zavaros, a láták zavarosok, a szivárványhártyák elszinesedettek voltak. A veszély már is félreismerhetlen lévén félóránkinti atropin becseppegtetés rendeltetett. Rá következő nap valamennyi lobtünetek még nagyobb fokban mutatkoztak, a porezhártya fehéresen homályosodva, a szivárványhártya fehérsárgás, a láta szürkésfehér izzadmánynyal kitöltve. Már harmadik nap a belső részek többé nem láthatók a porezhártyák tejszerü homályosodása következtében, mire azoknak tökéletes eltaszitása nyomban következett.

Nehéz volna ilyen esetben az okra mutatni, mely e váratlan szerencsétlen kimenetelt eredményezte. Magára a műtétre az semmi esetre sem vezethető vissza, miután rendellenességet épen nem tartalmazott. Csak a szemben kellene keresnünk a vészes lob oki mozzanatát. Világra hozott, szabálytalan maghályogok szoktak ugyan a szem belsejének némi változásával, nevezetesen a mikrophthalmus bizonyos fokával járni, de Knapp soha sem észlelte, hogy a a hályogmütét vagy plane az ártatlan szivárvány-csonkítás azért legkisebb veszélyt hozna magával. Minden esetre mindkét szemben ugyan azon kedvezőtlen feltételek vagy hajlam volt jelen, miutáu egyenlő módon elpusztultak.

Említendő, hogy Arit szerint 500—600 szabatosan végzett iridectomiára, Mooren szerint 240 olyanra esik egy elgenyedés. Graefe két hasonló szerencsétlen kimenetről tesz említést ; Knapp maga azt 15 évi gyakorlatban még csak egyszer idült glaucoma esetben észlelte.

(Arch. f. Augen- und Ohrenheilkunde. V. Bd. I. 207. 1.)

BUDAPEST, 1876. KHÓR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJA, Dorottyautcza 14 sz.