Szemészet, 1876 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1876-07-09 / 3. szám
43 44 a hideggeli kezelésre, hanem csak a heveny alak, szivárványhártya vérbőségével vagy akár lobjával; hasonlókép alkalmas a chorioiditis disseminata is, nyugodjék bár bujakóros vérvegyen vagy sem. Állítólag az izzadmányok ezen érbártyaloboknál hideggeli kezelés mellett gyorsabban visszafejlődnek. A reczeg betegségei közül kisebb térre szorítkozott és környileg elhelyezkedett reczegleválás két esetébe n a jégtömlök jelentékeny javuláshoz vezettek, noha beteg még ágyban sem maradt; teljes gyógyulás azonban sublimat adagolása és jégtömlök hoszabb időn átali használása daczára sem következett be. Nagyobb leválásoknál mi hatás sem mutatkozott ; ellenben rcczegbeli vérömlenyek a hideg behatására gyorsan felszívódtak. Hatás nélkül marad a hideg még a Retinitis pigmentosánál. albuminoraemicanál és leucae micanál, míg a syphilitica higanvbekenésekre a hideg alkalmazása mellett nem csak gyorsabban, de tökéletesebben is gyógyúlt, mint különben szokott. Hasonló kedvező eredményeket látott a szeszes italokkali visszaélésből származott látídegloboknál, valamint a neuritis cum scotoma centralenál is. Egészen eredménytelen maradt a hideggeli kezelés a látidegbeli vérpangásnál (Stauungspapille) az embolia arter, centr. retíuaenél, nevritis utáni atrophia nervi opticinél; atroph, nerv, optici progressivanál tapasztaltatott ugyan némi javulás ha a láttérbeli hiányosság még a központot el nem érte; a lefolyást azonban nem sikerűit kedvezőbb irányba terelni. Reczeg-túlérzékenységen nyugvó láttompulatoknál csekélyebb leszálitásával a látélességnek és a láttér megszorítása nélkül a hideg hasznosnak bizonyult, de csak akkor ha hysteria nem volt jelen. Amblyopia potato ria több esetében a hideggeli kezelésre, hashajtók, higany készítmények majd zsongitók igénybevétele (és a szeszes italok abbauhagyására ? ref.) mellett a iátélességben jelentékeny javulás állott be. Amaurosis cerebralis egy esete, mérsékes tompulatával a látélességnek, de jelentékeny féloldali láttérbeli hiánnyal gümőkóros egyénnél jégtömlök használata, egy izbeni vérvétel, hashajtók, hólyaghúzók majd erősítő gyógyszerek alkalmazása mellett tökéletesen gyógyúlt: úgy szintén ppilepsia után támadt mór egy 15 éves fiúnál hasonló eljárás mellett teljesen megszűnt, annak daczára. hogy az epilepticus rohamok azon túl is hasonló, sőt még erősebb fokban ismétlődtek. Részletesebben ismertettük t. olvasóinkkal a különben kis terjedelmű müvet, tettük pedig azért, m^rt tárgya eléggé fontos, eléggé közérdekű. Nem akarunk felette Ítéletet nyilvánitani, miután hasonló irányban tapasztalati adatokkal nem rendelkezünk ; csupán annyit kívánunk megjegyezni, hogy a hidegnek, különösen pedig a jéghidegnek oly kitérjedésbeni alkalmazása a szemészetben, mint azt szerző müvében ajánlja, a szemészek roppant tapasztalati adatain nyugvó öszhangzó Ítéletével szemben alig képzelhető; azonban lehetséges, sőt több mint valószínű, miszerint a hideg ésszerű alkalmazás mellett nagyobb tért igényelhet magának a szembántalmak leküzdésére mint ez idő szerint elfoglal; de ezen foglalás csak lassan, lépésről lépésre haladhat előre, megerősítve minden elfoglalt lépést biztos, kétségbevonhatlan adatok nagy számával. Egyes esetekkeli illustrálás, mint azt szerző teszi a nélkül, hogy számbeli adatait megemlítené, vethetnek ugyan valamit a latba, de meggyőző erővel épen nem kecsegtetnek; ha csak nem akarunk mohón minden uj után kapni, és a régi biztosat a bizonytalan új kedvéért eldobni. Különben szerző úgy látszik a hideg iránt még csak előszeretettel viseltetik a nélkül, hogy már elfogúlt is lenne; azt bizonyítja a bíráló szellem, mely a mű minden szakaszán átvonúl, azt más, különben javait és általánosan alkalmazott gyógyhatányok igénybevétele a hideg helybeli értékesítése mellett. Torday tr. A czukros húgyár mellett előforduló szembántalmakról. Leber tanár-tói. Szerző terjedelmes monographiáját történelmi adatokkal kezdi meg, melyekből főképen kiemelendő, hogy a diabeticus szürke hályog sokkal előbb ismertetett meg mint a szemnek mélyebben fekvő báutalmai. Desmarres volt az első. ki a diabeticus láttompulatot tankönyvében leírta (1358). Graefe szintén akkor tette közzé ebbeli tapasztalatait, melyek különben a láttompulatra nézve igen skepticus hangon vannak adva. Szerinte a láttompulat sokkal ritkább, mint átalában vélik; az esetek túlnyomó számában, melyek neki a belkórodákon lettek bemutatva, az alkalmazkodási képesség bénulását találta fel mint az állítólagos láttompulat okát. Nevezetes mások közt az is, hogy Francziaországbau sokáig a húgyáros szürke hályogot mintegy tagadták, mely a rémet tankönyvekben évtizedek óta szerepel, mig Némethonban ugyan olyan hit-t lenség egészen az utolsó időig uralkodott a láttompulatra nézve, melyet a rhénuson túl már jó régen felvettek a czukros húgyár kisérő báutalmainak sorába. A történelmi adatokból annyi mint biztos eredmény folyik, hogy látzavar a czukros húgyárnak igen gyakori tüneteihez tartozik; azon orvosoknak összehangzó állifásai, kik sok húgyáros beteget észleltek, erre nézve semmi kétséget nem engednek. Statístikai adatok azonban, különösen arra nézve, váljon mily arányban vannak a különféle szembántalmak képviselve, úgyszólván még nem is léteznek. Seegen állitása szerint az esetek majdnem két harmadában fordulna elő látzavar (ide számítva a szürke hályogot) jóllehet az általa közölt 140 kortörténet közül csupán 30 mutat erre vonatkozó feljegyzést. Graefe szerint hályog az esetek egy negyedében találtatott; ha most Seegea f-ától Graefe -ét levonjuk, még mindig maradna 40% a nem hályogos bántaimak rovására ; e számítás különben távol van az alapostól. Annyi bizonyos, hogy a szürke hályog után az alkalmazkodás nagyobb-kisebb bénulása legnagyobb számarányban van képviselve. Azon kívül észleltettek: Reczeg- es üvegtest-vérömlenyek; Retinitis apoplectiva fehér góczokkal, vagy a nélkül; láttompulat szemtükörlelet hiányával, ép láttérrel vagy a láttér szűkületével ; hemiopia és látidegsorvadás. A reczeg- és látideg-bántal - mák ilyetén sokféleségét nem szabad érvül felhozni azoknak a czukros húgyárhoz való szoros belső viszonya ellen, mivel minden egyes megbetegedési mód most már elég számos észlelet által kétségen kivül van helyezve; de még azért sem, mert a nevezett bántaimak közt bizonyos rokonság létezik, és ilyen különbségek még a Brigbt-féle vesekórnál is jóllehet nem oly nagy mérvbe észlelteitek. Végre még a külső szemteke izmok hüdése is elég gyakran emlittetik mint a czukros húgyárt kisérő bántalom. Ezen átalanosságok után szerző átmegy az egyes szembántalmak leírásához, melyet részint saját, részint mások tapasztalatából merit. így a reczcgbántalmak természetét 19 esettel illustrálja, melyek közül szerzőnek saját gyakorlatában csak egyetlen egy fordult elő. Alakját illetőleg, ebben alig található fel oly jellemzetes mozzanat, hogy tisztán abból következtetni lehetne a czukros húgyár jelenlétére. Előfordul reczegvérömleny, néha üvegtestvérömlenynyei együtt, néha a nélkül, továbbá igazi Retinitis apoplectica hasonló ahhoz, mely szív vagy edénybántalmaknál észleltetik, néha oly reczeglob, mely semmi módon nem tér el az ismeretes Bright-féle reczeglobtól. Ezen különféle reczegbáutalmaknak a czukros húgyárral való összefüggését illetőleg azon kérdés lép előtérbe, váljon nem másodlagos veselobnak következményei, mely a czukros húgvárhoz csatlakozott. Oly esetek fordultak elő, melyekben ilyen viszony valószínű volt, mig ez más esetekben biztosan kizárathatott. Maga a szerző által igen sokáig észlelt és körülményesen leirt esetben mindkét oki mozzpnat volt felvehető, a mennyiben reczeg vérzések mind akkor jöttek elő, mikor csupán czukor találtatott a vizeletben, mind akkor, midőn a vizelet a czukor eltűnése után egyedül fehérnyét mutatott fel. A czukros húgyár
