Szemészet, 1876 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1876-05-14 / 2. szám
21 22 Mint a tábla mutatja, a műtétek közül 64 volt egészen rendes (56.14%\ a többi inkább vagy kevésbbé eltérő. Az abnormitas mértéke azonban igen ingadozó lévén, ennek jelzésében úgy jártunk el, hogy lehetőleg minden mozzanatot híven leírva, a műtét eltéréséseinek rovataiba minden, minek valami jelentősége lehetett, bevétetett. így p. o. a „kéreg visszamaradása* rovatban minden eset beíratott, melyben műtét után a láta bármely kis része még szürke reflexet mutatott; így lehetséges, hogy a leggondosabb súrolási műveletek mellett is 16 (14%) helyzetváltoztatása előre az utóhályog képződését. A mag esetben láthattuk a műtét alatt szintén ide soroztatott, bár komoly complicatiót nem képez. Egyéb mint a felüt, eltérések a rendestől nem történtek, így például a kés soha sem metszett az irisbe. Ha a Graefe féle kivonás menetében a legfontosabb mozzanat az első, a sebkészítés volna, ha — mint azt Dautone mondja1) — a zavaros lencse pontos eltávolítása . és a gyógyulás menete teljesen a seb nagyságától és alakjától függene, tapasztalataink csak negativ tanúlságokat adnának a műtét lefolyásának a gyógyulás minőségéhez való viszonyát illetőleg. A sebkészítés eléggé egyformán történt ugyan, de mégis elkerülhetlen volt a fenotebb látható, a seb alakjára vonatkozó eltérések előfordulása; 4 esetben kellett ollóval tágítani, s ha a sebcsatorna minősége bírna döntő befolyással, ezektől kellett volna a legroszabb eredményeket várni. Azonban bár a priori valószínű, hogy mint azt Becker és mások kiemelik, a seb magában véve annál jobban gyógyul, minél inkább egy síkban fekszik az egész csatorna, s bár a Graefe módjánál a kés élének a fűrészelés alatt fokozatosan mell fele hajlítása a legkevésbbé tiszta sebet okozza, soha sem volt alkalmunk azt tapasztalni, hogy valamely eset le. folyására nézve az első momentum döntött volna. Legnagyobb jelentőségűvé válhatik a seb kicsiny volta; nem önmagában, (mert „a seb csak relative lehet kicsiny“, mondja Becker) hanem a későbbi momentumok alatt. E tekintetben pedig vigasztaló észleletül szolgálhat az, hogy — mint négy esetünk bizonyítja — az ollóval tágítás magában véve nem képez nagy veszélyű complicatiót, s bármelyik mozzanatban végezhetjük, ha meggyőződtünk arról, hogy a mag a sebhez aránylag igen nagy s ezt erősen zúzni fogja. Az első mozzanat lefolyása egyébiránt sok mellékkörülménytől s főleg, nem említve a kés minőségét, az egyén orbitájának minőségétől függ. Minél előre állóbb a szemteke, annál kényelmesebben tehető a metszés, de annál nehezebb megakadályozni azt, hogy az écarteur a szemhéjak szorítását még hatályosabbá tevő eszközzé ne váljék. E czélból rendes gyakorlat a kórodán, hogy a segéd a fej mögött áthajólva, a Snowden-féle szemhéjtartót úgy fogja fel két újjával, hogy annak orbitalis részét emeltyű gyanánt kiemeli, s nem engedi a bulbushoz feszülni. Igen mélyen fekvő szemeknél ilyszerű veszélytől nem félhetünk, de itt ismét a szemhez férhetés nehézségei lehetnek igen nagyok, s ha egyszersmind lágy is a teke (mint rendesen), a metszés alatti vongálás lehet erős, s adhat alkalmat az övecs repedésére. Ezzel szemben azonban a 1 ágy és mély fekvésű szemek kiválóan jó gyógyulási hajlama jő tekintetbe; igen sok esetben volt alkalmunk örömmel látni e sajátságot s már a progriosist is sokkal kedvezőbben lebete állítani ezekre nézve. A/. eiső momentumról legfelebb annyit mondhatunk még, hogy a köthártya-lebenyek rendesen igen nagyok voltak s nem egyszer szemmel láthatólag kitűnő szolgálatot tettek a sebgyógyúlás folyama alatt. A műtét második mozzanata csaknem mindig egészen typice végződött, a szivárvány rendesen 3, sőt néha több ollócsapással metszetett ki, nagy kiterjedésben legalább is 6—7 mm.-nvi, de néha csaknem az iris egy harmadára terjedő coloboma képezésével. Hogy vajon a láta szépsége, a Weckernél mint tudjuk, oly annyira praeponderáló aestheticus eredmény, fontosabb-e mint a láta megtisztíthatásáuak lehetőleg 1) Beiträge zur Extraction des gr. Staares. 12. 1. stb. kevés gátlása, ez egyéni vélemény dolga lehet némileg; nekünk soha sem volt okunk a nagy coloboma miatt szomorkodni, nem csak azért, mert betegeink koránt sem dicsekedhettek a Weckeréinek finom (?) aestheticai érzékével, hanem azért is, mert mig annak lehetősége fennáll, hogy ily nagy colobomával teljes látása legyen valakinek, nincs okunk ez érdekből bármit is koczkáztatni. Legfelebb egy gondolat zavarhatja némileg megnyugvásunkat; Wecker is említi ezt1) s ez a szivárvány elvétele által korlátlanná vált érintkezés a seb és lencserészletek, továbbá ezek és a sugártest között. Nem tudhatjuk, az-e fontosabb, hogy a tok egye- csipkéi, rongyai a sebhez tapadnak (mint azt Becker, Horner, Wecker stb. kiemelik, s mi ellen Boeder már műtétéit is végzett, a tokot átmetszve) vagy az, hogy a teljesen el nem távolított (talán nem is távolítható ?) kéregállomány egyes, gyakran még puffadásra is képes, de okvetlenül izgató részecskéi a sebben is, de a sugárnyúlványok közt is, megtelepszenek és ideális menetű műtét után is nagy lobot okoznak. Nagyon valószínű, hogy e viszonyokban van a kulcsa sok eset rejtélyes lefolyásának. Sőt azon gondolat is jogosúlt, hogy vajon oly nagyon gondos kimetszésnél mint p. o. a kórodánkon gyakorlott, mikor az olló mélyen a sebbe nyomva metsz, nem sértetik-e direkte a sugártest? Miudezt nem lehet elhallgatnunk, ha a műtét egyes mozzanatainak befolyását az eredményre mérlegelni akarjuk. A második mozzanatban 3-szor történt üvegtest eléesése, két esetben elhigúlás volt előre látható (egyikben myopia miatt), ezek tehát complicált hályogok voltak; a harmadik hypermatura volt. Két esetben a Pagenstecher-féle, egyben a Graefe-féle kanál szolgált a lencsének tokostól kivétetelére, s a gyógyúiás két esetben kevés ideig tartó erősebb reactioval, egyben a nélkül, de mindegyikben jó eredménynyel végződött, (I. oszt. látás.) E prolapsusok oka nem áll egészen tisztán; két esetben a beteg rendkívüli nyugtalansága értelmezi azt, a harmadikban egyátalában nem magyarázható. A mi a két első momentum alatt létrejött vérzést illeti, azon körülmény, hogy összesen négyszer, (s ezek közt egy glaucomás szemen, hol előbb iridectomia történt és egy idült iritis mellett) történt ez, élénken bizonyít a plexus venosus n a k állítólag e műtétnél gyakori megsértése ellen, s Becker mellett, ki azt tagadja.2) Sőt eseteinkben mindig az irisből eredőnek kellett a vérzést tartanunk. A 3. mozzanat már változatosabb volt lefolyásában. A tok meghasitása rendesen hegyes horoggal végeztetett s így történhetett meg, hogy nemcsak a vastagodás és felrakodások jeienléte mellett gondosan körülírt négyszögletű tokdarab távolíttatott el nehány ecetben külön eszköz bevitele nélkül, hanem két esetben (egy idült iritissel complicált és egy Morgagniana cat. kivonásakor) az egész lencse tokostól maradt a horgon, s egyszerre kivonatott. Az utóbbi esetben igen nagyfokú iridokyklitis állt be, az előbbiben utólagos vészés, amannál III., ennél II. oszt. látási eredményt okozva, mit azonban a kivonás e módjától függouek állítnuuk alig lehetséges. A tokhasitás fontosságától vezéreltetve Schulek tanár úr főleg a nyári félévben igen sok esetben igyekezett pontosan Weber előírása szerint járni el, cystotommal képezve négyszögöt a tokban s a Mathieu-féle csipeszszel törekedvén azt megragadni és kivonni; nem mondhatnánk azonban, hogy ezen esetekben tisztább látákat kaptunk volna, s végre is egyszerűbbnek látszott az egészet a megszokott horoggel végezni, egyszeri behatolásra. Nem egy esetben azonban oly fontosnak látszott avastag toknak minden áron kivonása, hogy részint a 3., részint a 4. mozzanatban külön behatolások történtek e czélra. rendesen a Liebreich vagy Fischer-féle kis csipeszszel, néha ötször hatszor egymás után. Pár esetben csak üvegtest-prolapsus árán lehetet eredményhez jutni, néha, — mint a tábla mutatja 5-ször, — egyátaláu nem. A rendes esetekben csak j—j alakú metszés tétetett, a középső fennt egészen az aequatoron. Ezen mozzanat-*) Klinische Monatsblätter 1875. 358 1. (Bericht über die Sitzung des ophthalin. Gesellschaft.) — 2) Ugyanott. 388 1. 2* f
