Szemészet, 1876 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1876-05-14 / 2. szám
23 24 bau történt, összesen 8-szor, a lencse mag helyzet változtatása is, mi annak horoggal vagy Dáviel-kanállal repouálását, a|tok közepére helyezését tette szükségessé. E fiezamodások fokép Morgagnianáknál (7 ilyeen közül 4-nél) de néha nem híg kérgü hályogoknál is történtek; amazoknál a kéreg szétőmlésekor a azembeli nyomás maga, ezeknél bizonyosan a horog okozta. Nehézségeket e körülmény soha sem okozott; egy esetben makacsul a hátsó sebajk mögé csúszott a mag széle s csak ismételt repositio után volt kinyomható. A műtét ezen szakaszában 4 üvegtest-előesés fordúlt elő; 3 túlérett, 1 Morgagniana és egy többfélekép eomplicált hályognál; természetes, hogy ezen esetekben is kíkanalazés vált szükségessé, mely czélra itt is előnyösebben használhatónak tűnt fel a Pagenstecher kanala, szélességénél fogva. Az üvegtest megpillantása természetesen legelőbb is minden rögzítő eszköz eltávolítását kívánta, s a szem nyugton hagyását a kanál kiemelése után. E műveleteknek a gyógyulásra való befolyásáról alábbb lesz szó röviden; itt csak annyit, hogy eseteinkben a reactio semmikép sem állt arányban a szem sértésével és az üvegtest-veszteség fokával. Legfeltűnőbb példa erre az említett komplikált hályog esete. Az egyén jobb szemén sértés utáni keskeny szaruheg és látai szélével benőtt iris volt, e mellett nehány hátsó odanövés, de mindezek mellett jó összeállás és fényérzet, s épen érett hályog. Az iris kimetszése nehéz volt a hátsó synechiák, sőt már a szarumetszés is a heg miatt; toknyitáskor az egész lencse mozdult, üvegtest esett ki; ekkor a Graefe-kanállal háromszori behatolásra sikerült a magot kihúzni, a kéreg csaknem teljes visszahagyásával. A corpus vitreumból oly sok, mintegy y4-e, veszett el, hogy a szem collabált. És mégis az egész gyógyulás minden izgalom nélkül folyt le, csak az erős utóhályog gátolta az egyént, hogy jól lásson. A Graefe-féle műtét negyedik szakasza, (mely rendesen 2 részből állott, egyik volt a lencse fotómégének kinyomása Daviel kanállal, másik a szemhéjtartó eltávolítása mán a héjakkal való súrolás) nem csak legérdekesebb, de lefontosabb és figyelmes rnütevőre nézve a legfárasztóbb is. Ha a szemnek újabban oly igen szép eredményekkel mívelt kórboncztana a sebnek a lencserendszer maradékaihoz való viszonyát legtöbb rósz eredmény okául s általában e parányi kis területet a legvészesebb folyamatok fő székhelyéül -jelelte meg, ezzel aránylag nőtt a műtét azon részének fontossága is, melytől ezen szempontokból, ha nem minden, de a legtöbb függ. A lencse kitakarítása képezte mütóteinknél is a legnagyobb gond tárgyát, s a műtét leghosszabb mozzanatát, mely néha mindkét félről valóban próbára tette a türelmet. Szabályunk volt: a mennyit csak lehet a kanállal súrolni ki, s ha aztán vagy a seb feszülése miatt vagy a hosszú izgatásból eredhető keratitis félelméből ez abban hagyatott, s még látszottak szürkés részek a hátában, az alsó szemhéjjal addig súroltatott a cornea, míg a láta teljesen fekete nem lett. Az ezen mozzanatról feljegyzett 10 üvegtest-prolapsus részint a kauál föltétele után mindjárt, részint később a súrolások alatt származott, s nem minden esetben jelent .veszteséget“ is egyszersmind. Egy esetben az üvegtestnek a sebben mutatkozása után is sikerült még a lencsemagot erélyes nyomás által eltávolítani. Lencseállomány benmaradása sok esetben van feljegyezve s ez a körülmény is bizonyítja, hogy a leggondosabb tisztogatás mellett is, főleg ha ennek sikeréhez a beteg nyugodt tartásával hozzá nem járúl, mily nehéz a láta feketévé tétele. Ezen művelet alatt gyakran tűnt fel egy körülmény. Megesett sokszor, hogy a láta területéről nagy munkával sikerült eltakarítani minden szürkeséget, de a seben nem távozott semmi; az elsúrolt kéregrészletek tehát fennt a sebtájon gyűltek meg. Nem tudni, minő viszo yban állt e körülmény a beállott izgalommal, de gyanússá teszi, hogy vajon néha nem adunk-e alkalmat ez által sokkal nagyobb bajra az utóhályogaál. A mi a műtét lefolyása és a hályog alakja közt való összefüggést illeti, a táblázat eleget mond; míg a tíz nem teljesen érett hályog közül 6-nál volt (60°/o) rendes műtét, s a többi négynél öt abnormitas fordúlt elő, míg továbbá a 37 matura közül 28 műtété normalis volt (75.6%), s 9-nél volt egy-egy rendellenesség, addig a hypermatur hályogok 41 számára csak 22 rendes műtét (53.6%) esik, s 21 különböző eltérés történt a többinél a rendestől; a sülyedt magú hályogoknál pedig csak 2 rendes műtét volt (28.5%). Elég bizonyíték arra nézve, hol van a legkedvezőbb időpont a hályog kivonására. (Folytatása következik). Glaucoma és szivánányhártyacsonkitásról. Schnabel tr.-tól. Már múlt esztendőben rövid kivonatát hoztuk azon jelentésnek, melyet a bécsi orvosi lapok Schnabel e tárgyra vonatkozó előadásáról közöltek; a taglalt kérdések azonban elég fontosak arra, hogy a kitűnő szaktársnak az óta megjelent munkálatát bővebben ismertessük. Szerző megkezdi értekezését a glaucoma divatozó felfogásának elemezésével és bírálatával. Glaucoma nevével jelezzük mindazon kórállapotokat, melyekben a belnyomás őregbedése folytán a látidegnek vájulata létrejön. A vélemények azonban szétágaztak az egyes főtüuetek egymáshozi viszonya felett valamint azoknak közös kiindulási pontjára nézve. Míg ugyanis Donders a belnyomás ' fokozott voltában látja a glaucoma lényegét, a lobfolyamatot csupán szövődménynek tekintvén, és azért a betegség két alakját állítja fel, t. i. glaucoma simplex és glaucoma cum inflammatione, addig Graefe minden glaucomát lobfolyamatnak vesz, mely lob ugyan nagy mennyiségi különbségeket mutat, azonban mindig az által van jellemezve, hogy a belnyomás őregbedése lényegéhez tartozik. Donders felfogása ellen az szól, hogy a lobos roham olyan szemekben is előfordul, melyekben a roham előtt semminemű glaucomatünet nem találtatott, valamint a lobnak sajátságos volta is, melynél fogva nehezen hihetjük, hogy az a glaucomához csupán véletlen mintegy külső szövődmény viszonyában álljon. Graefe véleményének elfogadása pedig kényszerítené az orvost lobfolyamatot felvenni ott, hol a szokott lobtuuemények merően hiányoznak. A glaucomatele lobnak tárgyilagos tünetei között az üvegtest homályos volta rendesen első helyen említtetik, és Graefe ezen sajátságos ho nályosodásban egyik főtünetót vélte látni azon savós érhártyalobnak, mely a belnyomás íokozottságát, azaz glaucomát hoz létre. Már Schweigger kézi könyvének harmadik kiadásában mondja, hogy a lobos glaucoma alatt fellépő homályosodások közt legfeltűnőbb és legfontosabb az, mely a porczhávtyában észleltetik, hogy az üvegtest homályát ellenben soha sem volt képes kimutatni. Szerző e tekintetben még tovább megy, mondván, hogy nem csak nem biría az üvegtest homályát kitalálni, hanem hogy a heveny glaucoma azt mintegy kizárja. A mi üvegtesthomálynak tekintetett, nem volt egyéb porcz - bártyabomálynál. Ez rendesen a látatért foglalja el, a körzeti részt szabadon hagyván. A homály felületes, a nélkül azonban, hogy a felhámot zavarná, minek folytán a porczhártya szokott fényét és tükörképét megtartja; mely körülmény megmagyarázza, miért e porczhártyahomály addig nem volt eléggé méltányolva. Néha azonban a felhám lazul, mikor aztán a porczbártyafelület szurkált küllemű lesz, különösen elavult tökéletes glaucománál nem ritkán nyilván érdessé válik. A homály rendesen élesen határolt és egyenletes, némelykor átlátszó szigetek által félbeszakítva találtatik. Rögtön szokott fellépni, gyorsan fokozódni és ép úgy eltűnni; nem ritkán, de nem mindig szabványos rendben (typisch) jelenik meg, néhány óráig tart; néha hetekig, mikor aztán csak mennyiségileg változik, maradó foltot csak kivételként bagyváu hátra. Szerző leírja ezen porezhártyahomályt két kiváló esetben, melyben glaucoma a megfigyelés ideje alatt jelen nem volt, azon megjegyzéssel, hogy hasonlót glaucomaesetekbea is észlelt a műtét előtt. Ezen homály, mely mindig az ismert szivárvány-
