Szemészet, 1875 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1875-12-19 / 6. szám
az egyes délkörök irányában különböző fokban csökken. (Arch, f. Ophthalm XXI. évfolyam I. rész 251 1. Megjelent azon kivíil a m. t. akadémia értekezéseiben 1875 VI. köt VIII. sz.) A réteges hályog (cataracta zonularis seu stratiformis) kóroktanához. Gayat tr.-tól A nevezett lyoni orvos két egymás után általa észlelt eset nyomán a réteges hályognak mindeddig homályos keletkezési módját olyképen gondolja értelmezni, hogy a méhben vagy nem sokára a születés után támadt szivárványlob volna e sajátszerű lencsehomálynak oka. Egy 20 éves egészséges leány, ki bal szemének közönséges lágy hályogának műtété végett a kórházba jött, jobb szeméD oly részbeni homályt mutatott, melyet az esetlegesen jelenlevő Dór tanár is réteges hályognak felismert. Már most ezen szemen a láta atropin által eszközölt kitágítása után lefelé két apró finom szálacska (deux petits tractus uvénes) volt látható, melynek egyik vége a látaszéllel, másika mellső tokkal függött össze, a nélkül azonban, hogy az utóbbi körül a legkisebb álhártyás rakodmányt vehetett volna észre, oly annyira, hogy szinte furcsa volt ily látszólagosan alapnélküli rögzítést látni. (C’ est mérne une chose trés curieuse que de voir ces fils avoir Pair d’etre fixés dans le vide.) Szerző nem kételkedik, hogy ezen szálacskák régen lefolyt szivárványlob terményei legyenek. A másik szem sikerrel mütött hályoga erre nézve semmi felvilágosítást nem nyújtott. A másik 24 éves beteg mindkét szemén jelen volt réteges hályog, azonban csak az egyiken találtatott festenyrakodmány a mellső tok alsó-belső táján mint lefolyt szivárvány lob maradványa. Ezek a tények, melyekre szerző abbeli véleményét fekteti, hogy a réteges hályog szivárványlob következménye legyen, figyelmeztetvén arra, hogy az újszülöttek takára mellett elég gyakran szivárványlob fejlődik, melynek a lencsetokon lerakódott terményei a még nem tökéletesen kifejlődött lencseállományra kóros befolyást gyakorolhatnak, mig azon lob termények az ezen korban oly élénk anyagcsere folytán leggyakrabban felszívódás utján egészen eltűnnek. (Annales d'Oeulistique 1875 T. LXXIV. 55 1.) Uj mód a szinérzés meghatározására. Landolt tr.-tól. Szerző e célból igyekszik megismerni valamely szili legkisebb mennyiségét (quantité minimum), mely szükséges arra, hogy az a fehérrel vegyülve az egyén által még felismerhető legyen. Maxwell ismeretes forgó korongra osztott fehér papirkört illeszt, melyhez aztán ugyan azon sugárú egyes színes papír szelvényeket tesz mindaddig, míg forgatás alatt az egyén a szint fel nem ismeri. Ily módon elég hamar meg lehet tudni, valamely szilinek hány foka szükséges annak megérzésére; a vizsgáló egyszersmind meghatározván, háuy fokot kíván saját rendes szinérzésü szeme ugyanazon világosság mellett. Ezen eljárás igen kényelmes a dyschromatopsia felismerésére, méré1 sére és jellemzésére, mivel a szinérzésnek számbeli kifejezését könnyű módon megengedi. A szinérzés rendellenességei kétségtelenül igen gyakoriak — legyenek azók világra hozottak, legyenek átalános vagy szembajok kíséretében fellépők. Azért csak üdvös lehet, oly eljárással bírni, mely azoknak jelenlétét vasúti személyzetnél, gyármunkásaknál, katonáknál stb. rövid utón feltalálni segíti. Szerző ezen vizsgáló módnak a következő nevet adja: Chromatométrie par l’intensité minimale. (Annales d’ocul 1875 T. LXXIV. 74. 1) Négy kétoldali szaruposztó-eset tökéletes gyógyítása takár beoltása által. Bkilre tr.-tó. Ezen erélyes gyógymód, jóllehet nem egészen ment feledékenységbe, újabb időben még is ritkábban alkalmaztatok mint érdemleué, miért is célszerűnek látszik szerzőnek idevágó, élénk színekkel közölt észleleteit bár röviden ismertetni. Sichel kórodáján látta az első két esetet, melyben tökéletes siker koronázta a beoltást, A következő két kóresetet saját kórházi osztályán (Havre-ben) kezelte. I. A 47 éves kereskedő segéd alkalmasint már régebben szenvedvén kisebbfoka idült szemcsésedésben, az 1870-iki hadjáratban éji őrállás következtében erős szemlobot kapott, mely két hónapig tartott és többé tökéletesen nem szűnt meg. 1871-ben még tudott dolgozni, 1872-ben azonban uj visszaesés folytán munkaképtelen lett. Mikor szerző a beteget 1873 márczius havában először látta, az három évi szenvedés által nagy mértékben el volt gyengülve és 6 méternyi távolban már nem bírta a házakat kivenni. Mindkét porchártya tökéletesen fedve süni edényhálózattól, itt ott szemcsékkel is; a láta csak sűrített lámpavilágitás mellett, de igy is nehezen felismerhető. A bal porchártyán apró sekély fekélyedés létezik, a szemhéjak mindenütt rögszemcséket és itt ott hegeket mutatnak. A beteg két havi sikertelen gyógj'kezelés után elszánta magát a takar beoltására, mely eljárást szerző neki olyképen irt le, miszerint négy hónapot igénybe veeud, jó eredmény valószínűsége 90 vagy 95: 100 állván, mig az egyik vagy mindkét szem elvesztésének lehetőségét szintén 5—10: 100 arányban vehetni fel. Máj. 13. egy bujasenyvtől ment fiatal ember heveny hugycsőtakárából származó genyből két csepp tétetett a jobb szemhéjra és szemtekére, mire a szem könnyű zárkötéssel be lett kötve. A másik szem nyitva maradt; szerző ennek beoltását szükségtelennek vélte, mivel a beteg úgy is ujjaival azt megfertőztetni fogja. Más nap bő genyelválasztás jelentkezett, azonban visszahatás nélkül. 48 óra után nagy szemhéjdag, chemosis, csekély fájdalom ; 72 óra után mindkét szem meg van támadva. Most a beteg két napig minden kezelés nélkül maradt, azután az egész kezelés abban állott, hogy a beteg tizpercenként szemeit egy feje felett felállított edény cautchuk szárából eredő vizsugárral kimosta. A szemhéjszőrök lenyirattak, ne hogy összeragadásra szolgáljanak. Tizennégy napon át az elválasztás igen bő volt, mely idő alatt a pannus az edények tágulata folytán még nagyobbodni látszott; ez idő eltelte után a váladék nagyon is csökkent, miért annak előmozdítása szempontjából most langyos viz alkalmaztatott hideg helyett. Csak junius 15 körül lett megszüntetve ezen eljárás. A beteg éppen oly vak volt mint azelőtt, és bizonyára kétségbe esett volna, ha a javulás késő fellépésére eleve nem lett volna figyelmeztetve. A kezelés kezdetétől számított hat hét lefolyása után mutatkozott az első javulási tünemény, a mennyiben a rögszemesék kevésbé láthatók voltak, annak helyén piros, lágy, könnyen vérző szemcsék találtatván. Ezentúl a javulás folytonosan haladván, a beteg September 1-én már 3 mm. betűket olvasni bírt, 10-én Párisba mehetett. A jobb porchártyán csak 4 vékony edény látható, mely a hártya szélén észrevehető szűkületet mutat. Oktober végén a gyógyítás tökéletes volt ; a beteg visszatért irodai teendőihez, l3/4 mm. betűket olvasni bírván. II. 53 éves napszámos, ki 15-ik évétől többé kevésbé szembeteg volt, az utolsó években oly nagyfokú fényiszonyban szenvedett, hogy többnyire szobában kellett maradnia. Midőn 1873. május havában a kórházba lépett, szemei, nevezetesen a kötbártyák és a porchártyák az előbbi esethez hasonló állapotban voltak. Junius első napjain a jobb szem idült húgycsőtakárból szármozó genynyel sikertelenül lett beoltva : szerző arra a fennt vázolt esetből származó genyt oltatt be, megint csak az egyik szembe, mire 3 nap után mindkét szemen a geuylob beállott. Ennek lefolyása, merően hasonló az első esetéhez, mégis kissé enyhébb vala. 3% hó elteltével kimehetett a kórházból ; a gyógyítás azóta folytonosan . növekedett és mintegy tökéletesnek mondható. Szerző a kővetkező két pontban foglalja össze az eljárás javalatait és ellenjavalatait: 1. A takár beoltása javalva van minden két oldalú paunusesetben, mely más gyógykezelés által nem javul.
