Szemészet, 1875 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1875-12-19 / 6. szám
89 90 2. Ellenjavaltnak tekinti ellenben, ha a pannus c^ak részbeni és nem terjed mindkét szemre. (Annales d’oculistique 1875 T. LXX1V. 76. 1.) A tülkhártya repedéséről. Arlt tnr.-tól. Azon nagyobb erőmüvi behatásoknál, melyek a szemtekét összenyomás következtében megrepedésre kényszerítik, a megrepedés részben a tülkhártyábau részben az élhártyában szokott | észleltetek A tülkhártya — repedések mindenkor a teke melső 1 felében, és pedig a szemszéllel egyközesen találtatnak, minek okát a bonczi viszonyokban akarták feltalálni, mit azonban a boncztani vizsgálatok nem erősítettek meg. ügy vélekednek ugyanis, hogy, miután a lökés áléiról vagy áléiról és a külső szöglet felől éri a szemet, a teke a kemény csoutfalazatra nyonaatik, s az igy adódott ellenállás miatt kell a repedésnek létrejönni. Arit túr. azonban úgy hiszi, hogy a megrepedésnek azért kell bekövetkezni, mivel a teke hátsó nagyobb félrészével ruganyos zsírszövetbe vagy ágyazva, és ha a tekét a szaru közepének megfelelőleg nagyobb tompa nyomás éri, az ezen helyen lelapul, de ez által a ruganyos zsirvánkos összenyomatik, minek következése azután az lesz, hogy a teke bennéke nem lévén összenyomható: az egyenlítő tájon legnagyobb a feszülés, tehát legnagyobb a teke kitágulása; és most miután az érhártya mellől a porcz-tiilkhártyagyürűben, hátúi pedig a látideg betérósi helyének megfelelőleg rögzítve var, ezen kívül az egyenlítői övben a tülkhártyához feszesen ragad, kell, hogy érhártyarepedés az egyenlítőbeni legnagyobb kiterjedés irányával harántan, tehát a hátsó sarkkal egyközesen jöjjön létre. A tanár egészen hasonló levezetéssel fejti meg a tülkhártya mellső repedéseit is, a midőn a lökés alólról vagy áléiról és a külső szöglet felöl éri a tekét; a midőn is azért kell a tülkhártyának — valószínűleg egyszersmind az érhártya is reped — megrepedni, mivel most az egyenlitői legnagyobb feszülés másképen alakúi. Végül fejtegetéseinek támogatására felemlíti azon tapasztalati tényt, hogy a repedés az esetek mindenikében a legnagyobb körfogat irányában, a megsérült vonalra függirányosan találtatik, és pedig a legnagyobb kör azon helyén, a mely az erőmüvi behatás pillanatában kifelé legkevésbé volt rögzítve. (Sitzungsbericht der Ophth. Gesellschaft 1874.) Torday tr. A szemteke önálló lágyulásáról. (Phtisis bulbi essentialis. Ophthalmomalacia.) Schmidt Hermann tr.tól. Előrebocsátása után annak, hogy a sorvadássali megnevezés alatt közönségesen a szem fokozatosan előrehaladó, vagy legalább előrehaladással fenyegető tönkrejutása értetik, holott ezen megnevezés a phthisis essentialisra vonatkoztatva nem találó, és annak inkább megfelel az Ophthalmomalacia, noha ez csupán a főtünetet, de a mely épen jellemző, t. i. a lágyulást fejezi ki; értekező a betegség lényegét következőkben körvonalozza: olyan lobtól nem függő körfolyamatok, melyek mellett a tekebeli feszültség csökkenését magának a tekének kisebb nagyobb fokú kissebbedésével nyilván kimutathatni. Az ophtalmomalaciának két alakja különbóztetendő meg: a félbenhagyó, hol a tekelágyulás szokmányos rohamokban ismétlődik, és egyszerű, midőn a lágyulás lassú léptekkel folytonosan előbre halad. Ez utóbbi alakra vonatkozólag észlelt két eset egyike 42 éves nő, kinél heves főfájdalmak után hagymáz tőrt ki, és már a betegség kezdetén kellemetlen nyomás érzete volt jelen a bal szemben, mely a szem mozgatásakor, vagy megérintésénél fokozódott, s állítólag azon szemen egyúttal sötétebben is látott; külsőleg lobnak vagy csak izgatottságnak is semmi tünete nem volt. Nyolcz hét után betegségéből felüdülve már a környezetnek feltűnt a kisebb bal szem. Vizsgálatnál a valóban kisebb teke puhább összállsú, főleg a vizsgálat szükségelte behatások következtébeui izgatottság tünetei mellet egészen puhatapintatú lett, s azontúl olyan is maradt. A belső vizsgálat lobnak mi nyomát sem fedezhette fel, láta valami kevéssel szűkebb mint a másik szemben; háttérben semmi ■ rendellenesség; látélesség teljes, daczára hogy a beteg meg- I marad azou állítása mellett, hogy ezen szemével sötétebben j lát; szemalkata = E; hasonlóképen rendes az alkalmazkodás S és az érzékenység. Ezen állapot négy hónapon át ugyanaz maradt. A második eset 25 éves paraszt leányt illet, kinél a bal szem megkissebbedését két év előtt bő váladékkal párosúlt szemlob előzte meg, mely lob folyamatnak maradványaiként a héjak köthártyáján szemcsés bujalkodások még találtattak. Kis j fokú szemhéjiszám; talán valamivel nagyobb láta; teljes látélesség; H = V40, mig a másik szem rendes látó; szemtükörrel! vizsgálat eredménye nemleges; tekefeszültség kisebb (T— 2); szemteke valamennyi átmérőjében valamivel kisebb; nyomásra a szemben semmi érzékenység; porcz- és köthártya ezen szemben kevésbé érzékenyek. Zsába itt nem ment előre. Utolsó vizsgálatkor a bal arczfél izmai kevésbé jól voltak táplálva. Az okot illetőleg Schm. valószínűnek hiszi az együttérzideg báutalmazottságát, és ugyau az utolsó esetben azt gyanítja, hogy a sympathicusnak azon ága, mely a felső szemhéjnak Müllerféle izomrostjait ellátja, hüdve van a nélkül, hogy egyszersmind a sphincter iridis hüdve lenne. Végre ez alkalommal bemutat egy uj, általa feltalált műszert a szem különböző méretei meghatározásának eszközlésére. (Sitzungsbericht der Ophth. Gesellschaft 1874). Torday tr. Alkalmazkodási görcs-esetek sértések után. Berlin tr.-tól. A szemtekének tompa eszközökkeli sértésé után többször észleltetett alkalmazkodási görcs a látélesség kisebb fokú csökkenésével. Egy esetben rövid időre a sértés után kis fokú astigmatismus is jelen volt, de az már 24 óra múlva megszűnt. Kimerítőbb közleményét az érdekes eseteknek B. tr. valamelyik szaklapban közelebb uvilvánosságra hozza. (Sitzungsbericht 'der Ophth. Gesellschaft 1874.) Torday tr. Aeliézkóralakú mór rohama alatti szemtükrözés. Hughlings Jackson tr.-tól. A szóban levő betegnél oly rohamok léptek fel, melyeket szerző már évek óta „epilepsia retinae“ vagy amaurosis epileptiform is neve alatt ir le. Az ily rohamokba i beálló vakságnál rendesen egy oldalon kezdődő rángatodzások szoktak jelen lenni, melyek különben ezen esetben nem mutatkoztak. A látzavar néha szin- v.igy szik;alifással jár, némelykor a nélkül, mint ezen jesetben, melyben különben látideglob nagy látzavarral jelen volt. A 34 éves egyén oly tüneteket mutatott, melyek agybeli ujképletre vagy legalább súlyos agybántalomra engedtek következtetni. Jun. 16. Az utolsó 2—3 nap több megvakulási roham állt be, fokonként fejlődvén és 5—6 perczig tartván; a beteg az alatt nem tökéletesen vak, azonban nem ismeri fel a tárgyakat. Egyszersmind homlokfájdalom és a végtagok érzékenysége is jelen volt. Nevezetes, hogy mindkét oldalú látideglob daczára mindegyik szemmel Sn 1% olvasni bir. A leirt tünetek tovább tartottak, a láterő fokonkénti hanyatlásával, oly annyira, hogy jul. 1-én Sn 20 sem képes felismerni. Jul. 4. .Reggel a beteg ijedten mondja, hogy már most ismét megvakul. Székre ültetve, állítja hogy semmit sem lát, mely állítás kísérletileg bebizonyittatott; fél perez múlva megint valami „világos tárgyat“ látni állít, a visszatérő látképesség azonban csak nagyon lassan fokozódott, mire nem sokára ismét tökéletes vakság beállott. A szemtükörtől a szembe verődött fényt észrevenni látszott, de nem bírta a szemet az utasítás szerint a rögzítési pont gyanánt szolgáló kis újra irányozni. Valami biztos
