Szemészet, 1875 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1875-10-24 / 5. szám
79 80 A nyílás annyira finom volt. hogy azt szabad szemmel még a szőrök eltávolítása után sem lehetett látni; ezen helyen a bőr tölcsér alakra be volt húzódva; a tölcsér fölfelé irányúit, s a ■finom lószőr sondával feltalált csatornácska 2—3"'-ra haladt föl és kifelé. A sipoly esatornácskája a szemhély alá vezetett csipesz két karjának összeszoritásával elzáratván a könykiömlés megszűnt. A felfogott, köthártyaváladékkal biztosan nem keveredett váladék víztiszta, színtelen, nyákot épen nem tartalmazott, ali viszbatású és sós izü volt. További észlelésre beteg nem jelentkezett. (Kiin. Monatsbl. für Augenhlk. 1875. August). ___ Torday tr. Cysticercus cellulosae subconjunctivalis. Talkó József tr.-tól. Jóllehet a sejtszöveti holyagfark előjövetele a szemben, úgy a teke belsejében mint a szem külső részein, ma már nem tartozik a ritkaságok közé ; azonban úgy az előjövetel helyét mint a mégis figyelmet érdemlő kóralakot illetőleg ezen újabb esetet, ha csak mint statistical adaot is, röviden kívánjuk felemlíteni. A 13 éves leány bal szemében a tülkhártya külső alsó részén a köthártya alatt bab mekkoraságú átlátszó tiszta, csak közepén sárga átlátszatlan folttal ellátott folyadákkal telt hólyag ült; felette és körülte a köthártya belövelt, de mozgatható. Felhasítás után a tömlő a köthártyával részben összenőve találtatott, mig a tülkhártván a tömlő alig volt megtapadva. A kibocsátott kocsonyás folyadék tapadós volt és nagyrészt apró sárga magcsákból állott, mig a középső fehér szinü hólyagcsa az ismeretes szövezet nélküli hártyából állott, allatta erős rostokból szőtt hálózat, és a kettő közt igen sok, a fényt erősen törő, külömböző alakú sejtmag. Az irodalomban felsorolt esetek nyomán T. végié azon adatot említi fel, hogy ezen élősdi, legalább a szemben a legtöbbször fiatal leányoknál találtatott. (A H i r s c h 1 e r tr. által 1873. Dec. havában mütött és a „Szemészet“ múlt évi harmadik számában közölt esetben a hólyagfarktömlő szintén a köthártya alatt ült, de a szem belső részén, a belső egyenes szemizon megtapadása fölött.) (Kliu. Monatsbl. für Aughlk. 1875. Augus). Torday tr. Könyvismertetés. Handbuch der Augenheilkunde von Dr. Eduard Meyer, Professor in Paris. Ins deutsche übertragen und bearbeitet von Dr. W. Block. Mit 244 in den Text gedruckten Holzschnitten. Berlin 1875. Verlag von Hermann Peters. Az óta, hogy Des m árrés kézi könyve Seitz által németre fordittatott, a német szemészeti irodalom a magáéból bőségesen megélhetvén importtal nem foglalkozott, legkevésbé pedig francziaországból. Még az előttünk fekvő uj kézimunka is, jóllehet eredetileg franczia nyelven jelent meg, tulajdonképen német szülemény, a mennyiben szerző német, és azon kívül Graefe egyik legkedveltebb tanbánya, ki a berlini nézeteket és tapasztalatot a Szajna partjaira ültette át. A munka, mely szerzőnek az ecole pratique termében tartott előadásai nyomán elkészült, jellemét viseli úgy az iskolának melynek kifolyása mint a hallgatóságunk, melynek számára szerkesztetett. Ha egyrészt akadni úgyszólván minden lapon Graefe nézeteire, melyekhez szerző híven ragaszkodni látszik; az előadási mód inkább emlékeztet franczia iskolakönyvekre és azon repetitoiiumokra, melyek a párisi orvosuövendékek körében nagy kedvességben részesülnek. Ez nem akar gáncs lenni, hanem csak is jellemzése az iránynak, melyet szerző a könyv megírásában követett. Nem a tárgy kimerítő fejtegetése, különféle vélemények előadása, az irodalomnak tekintetbe vétele lebegett szeme előtt, hanem igenis a mennyire lehet rövid, érthető, gyakorlati célnak megfelelő ismertetése a mai szemészet fő tételeinek. És mint olyan a munka még a német egyetemeken is számos vevőre fog találni, a mennyiben a fordító, ki részint a szerző részint Leber tanár hozzájárulása mellett dolgozott, német követelményekre különös tekintettel volt. Az első fejezetben a szem megvizsgálása tárgyaltaik, olv röviden, hogy az egész dús anyag 21 lapot teszen ki, melyből 7 a szemtükörnek van szentelve. A erre következő általános szemgyógykezelés Stell wag ismert kézi könyvéből van átvéve. A szembajok a szervrészek bonctaui sora szerint vannak tárgyalva, minden egyes fejezet rövid bonc-élettani bevezetéssel kezdődvén. Egyátalában mondható, hogy szerző az anyag választásában és felosztásában igen szerencsésen járt el, azon fejezeteket bővebben tárgyalván, melyek kezdőknek némi nehézséget okoznak és elhallgatván mindent, mi közvetlen befolyással a kórismére és gyógykezelésre nem bir. így pl. a fénytörési és alkalmazkodási hibák 58 lapot vesznek igénybe, mig a retinitis pigmentosa 2 lapon tárgyaltaik. A műtétek leírása, mely mindenütt azon szervrészek bajai tárgyalását követi, melyen a műtét végrehajtatik, igen jelesés számos rajz által méghasznavehetőbbé lett. Szerző oly módon írja le a kórfólyamatokat, mintha véleménykülönbség nem léteznék és minden kérdés felett már is megállapodás történt volna; más munkákra és búvárokra csak kivételesen hivatkozik, az irodalomról nagyobbára hallgat. Ily szerkezetű könyv igen alkalmatos a szigorlatra való előkészülésre, kevésbé ajánlható azonban olyanoknak, kik a tudományt maga a tudomány végett kesresik és abba mélyebben behatni kívánnak. Az egyes fejezeteket illetőleg természetesen sok van, mi felett szerzővel nem tudnánk egyetérteni. Itt azonban csak egykét hiány legyen említve, mely épen gyakorlati szempontból érezhető. A köthártyalob tárgyalásában nem találjuk a hártyás köthártyalobot, melynek megkülönböztetése mégis elég fontos. Úgy látszik, hogy a diphtheriticus lob enyhébb fokának tartja, melytől azonban minden tekintetben különbözik. Az idült hurutnál említést tesz az entropium organicumról, de szót sem mond az épen nem ritkább entropium spasticumról, mely a gyógyulást hátráltaja és úgyszólván lehetetlenné teszi. Ezen mulasztást különben még más jeles könyvekben is vettük észre. A tüszös köthártyalob fejezetében a különféle alakok, melyekben az megjelenni szokott, tüzetesen le vaunak Írva ; többek közt azon sajátságos megbetegedés is, mely halaváuy rózsaszínű duzzadás a porchártya körül, valamint számos porszem melíkoraságu hólyagcsák által jellemezve van. Szeiző állítja, hogy ezen bántalom nehány nap alatt meggyógyul, mig dús tapasztalat nyomán mondhatjuk, hogy ez a legkonokabb kóruemeknek egyike, mely néha hónapokik fennáll minden orvoslás dacára. Abban azonban tökéletesen igaza van, hogy a porchártyára terjedni nem szokott. Sae misch ugyanazon bántalmat „tavaszi hurut“ neve alatt taglalja, mivel az abban szenvedő egyének többnyire éveken át minden tavaszon meg vannak támadva. A keratitis parenchymatosa diffusa nagyon is synoptice van le irva ; a keratitis interstitialis vasculosa és non vasculosa oly beosztás, melyet épen a gyakorlat tekintetéből nem igen helyeselhetünk ; az előbbi szerző leírása után alig különbözik a keratitis fasciculosától. A porchártya érzéktelenségével járó elmúlás szarutályog alatt pár szóval van említve. A bujasenyves érhártyalob leírásában egyik főtünetét, az éji vakságot érintve sem tatáltuk; a receglob, mely czukros húgyárnál előfordul, mellőzve van; a fehérnyés receglob nagyon is futólagos olőadásában Brightféle vesekór csak emlittetik, a nélkül, hogy szemcsés vesesorvról, melyre a legjelesebb szakemberek oly nagy súlyt fektetnek, szó volna. Az embolia arteriae centralis fejezetében nem figyelmeztetik azon sokféle kétségekre, melyek ezen kórisme körül léteznek; a neuritis retro-bulbaris úgy adatik elő, mintha az illető kórkép felett már megállapodtak volna. Mindezen és még más sok hasonló, némi egyoldalúságról ég felületességről tanúskodó gyenge pontjai dacára az uj kézikönyv kitűnő szolgálatot tehet a tanulónak, kinek alkalma van azt kórodai előadások nyomán jegyzetekkel pótolni és kiegészíteni. Ára (10 Mark) az 560 lapra terjedő, fényesen nyomtatott és oly számos kitűnő rajzzal bővített szöveghez képest igazán méltányos. BUDAPEST 1875 KÓHR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJA Dorottya-utcza 14 sz.
