Szemészet, 1875 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1875-08-29 / 4. szám

*

mozzanatokat mintegy próbára tegyük és azoknak gyakorlati értékéről ítéletet nyerjünk.

Az 54 éves férfiú 12 nap előtt rögtön? megvakult jobb szemén, és pedig állítólag a következő módon : 10 órakor délelőtt sötét foltot vett észre, midőn az ablakra nézett, és szemei egyenkénti zárása által csakhamar meggyőződött, hogy a folt jobb szeme előtt van, mely fokonként nagyobbadván, négy órakor délelőtt már az egész ablakot befedte; azóta ezen szemen a láterő csupán csekély maradványa áll fenn, a mennyiben Kézmozgásokat igen közel a szemhez az egész láttérben észre vesz.

A külső részekben semmi rendellenesség; a láta atropin által kitágult, a szemteke összeállása rendes. A közegek nem tiszták, több kisebb nagyobb homály jelen van az üvegtest hátsó részében; a fénytörés körülbelől emmetropicus. A látidegkorong valamint az egész háttér kissé fátyolozott. A látidegkorong egyaránt igen vörös, határa elmosódott, közepén nagy vérömleny; más kisebb nagyobb vérömlenyek találkoznak a reczegen egészen a körzetig. A látideg edényei sajátságosak. A visszerek magán a látideg korongon úgymint a szomszédos részen igen keskenyek, szélesebbednek azonban távolabb a látidegtől. Világos vörös üterek sehol sem láthatók, a felfelé vonuló ütér ágaival együtt fehér köteget képez, mely a számos vérömleny és üvegtesthomály miatt nem messze a reczegbe követhető; valószínű azonban, hogy egy távolabb fekvő keskeny világos vörös ütér azon fehér kötegnek folytatása. A sárga folt táján sok vérömleny és felette üvegtesthomály létezik, nagyobb szövetelhomályosodást itt nem találni. A megfordított képben az üvegteshomályok a látidegkorougon létező vérömlenynyel összefügésben állani látszanak.

A szivhangok tiszták; a szivlüktetés rendes helyen; a tompa hang jobb felé talán kissé terjedőbb. Az üterek merevek és kemények, a tüdő egészséges, a betegnek táplálása rósz, izomzata pettyüdt. A vizeletben nincsen fehérnye. Az egyén már fiatalsága óta igen hajlandó vértorlódásokra, nem bir előre hajolni a nélkül hogy szédülne, s egész életében orrvérzéseknek volt alávetve; a megvakulás utáni napon szintén jelen volt orrvérzés. Árról, hogy ' valami kártékony befolyás megelőzte volna a megvakulást, vagy hogy már előbb is mulékenv elhomályosodás jelen volt volna, a beteg mit sem tud.

Nehány napi nyugalom és vérbocsátás után csekély javulás mutatkozott, melyre azonban csakhamar a régi állapot következett. Két hét után a szemtűkrészeti lelet annyiban változott, a menynyiben újabb vérömlenyek az üvegtest hátsó részében a háttér alsó részét egészen befedték, és a fenn leirt edénytünemények tovább terjedtek a körzet felé; a felső visszér most mindkét oldalról fehér csikkal vanszegéjezve. Kisebb javulás'többször még beállott vérbocsátás után, a láterő azonban nagyban ugyanaz volt, mikor a beteg egy hónap után kiment a kórodéból.

Ezen esetben mindenek előtt feltűnő, hogy a megvakulás előbb a láttér középpontját találta, onnét lassanként a körzet felé terjedvén. Az egyén régi hajlandósága vértorlódásokra és orrvérzésekre, az üterek beteg volta, valamint a szin gyanús állapota igen valószínűvé teszik, hogy a lát’deg lefolyásában vérzés történt, mely előbb a reczeg középpontjához, azután annak körzetéhez vonuló idegrostokat vezetésre képtelenekké tette, egyszersmind növekedő nyomást gyakorolván a véredényekre, nevezetesen előbb a visszerekre, minek folytán a vérömlenyek támadtak ; későbben az üterekre, mi által a reczegbeni vérkeringés hosszabb időre megszűnt. Mindezt a szemtűkrészeti lelet megerősíti; a fehér köteg az ütér helyén perivasculitisre mutat, mely későbben a visszér körül szintén mutatkozott. A látidegkorongon talált vérömleny vagy a vérkeringés meggátlásának következményo, vagy talán az eredeti látideg vérömlenynek folytatása.

Ezen eredeti vérzés helyének közelebb meghatározását illetőleg nagy nehézség áll fenn, mely a sok uj tanulmányozás daczára mindeddig megoldást nem talált. A reczeg középpontjához vonuló látidegrostok feltevésünk szerint előbb voltak megtámadva, de váljon ezen rostok fekszenek-e a látideg külső részén mint azt Liebreich és vele Leber is állítja, vagy annak belsejében, mint Magnus hiszi, erre nézve még sötétben vagyunk. Schön a középponti homály (scotoma centrale) keletkezését nem bizonyos

— 63 —

idegrostok megtámadtatásából hanem minden esetben (szemmögötti ideglob, kiömlés az ideghüvelyben vagy periveuritis) a középponti véredények összenyomásából származtatja, minthogy a sárga folt tája, mely a reczeg legérzékenyebb része, az itt legszámosabban fellépő sugárüterek másodlagos tágulata folytán, a bekövetkező szövetváltozásokra hajlandóbb mint a reczeg akár melyik más helye. Berlin ismert idegmetszési kísérletei megerősítik ezen elméletet, a mennyiben azon két kísérletben, melyben a szövetváltozások hiányoztak, a bonczolat kiderítette, hogy az edények nem voltak érintve.

Szerző úgy hiszi, hogy hasonló idegbántalrnaknál midig több mozzanat összemüködik, ugyanis : az idegrostok vezetésének meggátlása, továbbá a középponti edények összenyomása, végre az erre következő táplálási zavarnál a sárga folt említett különös hajlandósága. A vérzés helyének meghatározása azonban ezen esetben nem lehetséges.

Említésre méltó végre hogy a megelőző mulékony elhomályosodás, melyre Magnus mint jellemző tünetre figyelmeztet, ezen kóresetben hiányzott. (Kiin. Mon. 1875 114 1.)

— 64 —

Bromkalium jó hatása szeszes italokkali visszaélésből származó Iáttompulat ellen.

Guaglino tnr.-tól.

Ily láttompulati esetek felső Olaszországban elég gyakoriak. Miután öubl er a nevezett gyógyszernek az alkoholismus különféle idegtüntek elleni üdvös hatását ismertette, több szemész azt az ugyan azon kutforrásból keletkezett Iáttompulat ellen alkalmazni kezdte. (Mar na mar a, Gr a 1 ez o v sz k i). Levitzki és Albutt a lágy agykér valamint a reczeg edényeinek szűkülését írták le mint a nagy adagokban adagolt bromkalium egyik észrevető hatását.

Guaglino főképen azon eseteket kezelte Bromkaliummal, melyekben a Iáttompulat a látidegkorong vérbőségével és a végtagok görcsével folyt le. Nehány hashajtó labdacs előrebocsátása után 1—2 grammal kezdte a kúrát, fokonként nagyobbitván az adogot addig, mig a megmérgezéselső tünetei be nem köszöntöttek, ugyanis: alvégtagok bágyadtsága, álmosság, beszéd — és emlékezet — nehézség. Ezek nem igen szoktak 9—12 gramm előtt bekövetkezni, mikor aztán néhány napi szünet után új adagoláshoz lehet fogni. Az idegingerültség jelei már mérsékelt adagoknál (8—9 grammes) szoktak enyhülni, mivel egyidejűleg a látzavar is kisebbedik ; ezen utóbbi meg szűnik egészen enyhébb esetekben, mig elhanyagoltukban, melyekben a látidegkorong külső fele már elszinesedve és az üterek térfogata kisebbedve van, némi látzavar szokott ugyan fennmaradni, azonban ezeknél is a láterő maradó javulása mellett. Ezen jó hatás gyakran beáll nehány nap alatt, miután más gyógymódok siker nélkül maradtak vala. Mérsékelt adagok emelik az étvágyat és az emésztést, még a nagyobb adagokra bekövetkezett bromismus mindig étvágy hiánytól és hasmenéstől volt kisérve. Két beteg a hét közül (ez volt a kezeiteknek száma) egész 20 grammig ment, mely adagra, különösen az egyiknél, nagy mérgezési jelek álltak be, a testhőmérsék tetemes alábbszállásával, mely ellen mustárliszt és ingerlő szerek használása szükségessé vált. A kellemetlen tünetek azonban tökéletesen megszűnvén, nevezetes javulás mutatkozott a láterőben. Szerző ezen eredmények után feltette magában, hogy a szert jövőben bromvassal együtt fogja alkalmazni oly láttompulatoknál, melyek vérszegénységi jelekkel párosulva vannak, kinallal együtt pedig azoknál, melyek maláriából származnak.

A szóban levő Iáttompulat oki viszonyát illetőleg, Guaglino azt kizárólagosan a szeszes italokkali visszaélésre hajlandó vonatkoztatni, semmi súlyt sem fektetvén a dohányali visszaélésre, minthogy l ször állatoknál történt kísérletek nemlegesen ütöttek ki; 2-szor mivel a dohányzók számához képest az úgynevezett nicotine-láttompulat oly nagyon ritka; 3-szor végre mivel az illető esetekben mindig más, inkább bebizonyítható kórok kimutathatók. (Annali d’Ottalmologia 1874 I. fasciculo. — Annales d’oculistique T. LXXIII. 26. 1.)

Melléklet: Egy kőnyomatú lap ImreJózseftr. czikkéhez. PEST 1875. KI1ÓR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJA Dorottya-utcza 14 sz.