Szemészet, 1875 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1875-08-29 / 4. szám

— 55

— 56 —

műtő rögzítvén a szemtekét közel a porczhártya belső szél köze- | péhez, szokott módon végezi a metszést, melynek határa épen j a porczhártya határával találkozik, és ezen hártyának felső harmadát magába foglalja. A porczhártya átmérete 12mmnyi lévén, a képzett lebenynek alapja ll,32mmnyi, magassága 4mmnyi lesz. Mihelyt az ellenszurás megtörtént és a szivárvány nem eshetik többé a kés útjába, a mütő leteszi a csipeszt és bevégzi a metszést a nélkül, hogy köthártyalebenyt képezne, mire a szemhéj leeresztetik, illetőleg a terpesztő eltávolittatik. A kés, melyet W. használ felével keskenyebb a régi hályogkésnél, és kétszer oly széles mint az, mely a divatozó vonalmetszésnél használtatik.

2. Kis szünet engedtetik a betegnek, mi alatt a szem hideg szivacscsal fedve van. Azután tokbehasitás az egyszerű cystotommal, a műtő maga tartván a felső szemhéjat.

3. A segéd újra emelvén a felső szemhéjat, a műtő az alsó szemhéj széle segítségével a lencsét a sebfelé tolja, egyszersmind gyengéden lenvomváu a seb felső ajkát, valamint a szivárvány sugárszélét vékony cautchouc műszerrel (mince spatule) oly módon, hogy szabad tér legyen a lencse előtt.

4. A látában netán visszamaradt kéregdarabok eltávolítása gyengéd dörzsölések által eszközöltetik, melyeket műtő az alsó szemhéjon keresztül alólról felfelé visz végbe ; csak mikor minden hályogmaradvány el van távolitva, a netán iszamot képző szivárványt az említett cautchouclemezzel vissza kell vinni a csarnokba.

5. Semleges kénsavas eseriue becseppentetése (10 grammes viz, 5 centigr. eserine). Öt perczig várni, mig a látaszükülés beáll, és a szivárvány eloesésre még lefelé nézésnél sem hajlandó többé. Nyomkötés alkalmazása után a beteg ágyához mehet.

Egy vagy két óra múlva czélszerü a kötést felnyitni és a láta szűkítő szer hatása után nézni, illetőleg azt újra alkalmazni, ha a láta nem eléggé szűk. Ha az oldat friss és semleges, legkevésbé sem izgatja a szemet, és huszonnégy óráig tartó myosist eredményez, mely idő alatt a behegedés megtörténvén, szükség szerint lehet a szokott atropin becseppentéshez folyamodni.

Wecker úgy hiszi, hogy e módon megkímélheti a szemet a szivárványcsonkitástól, és mégis elejét veszi a szivárványiszamnak, mely tudvalevőleg oly nagyon veszélyezteti a műtét eredményét.

III.

ZJeber Hyoscyamin und dessen Bedeutung für die Augenheilkunde. Inaugural-Dissertation von Dósa Simonovits aus Odessa.

Wiesbaden 1874.

Szerző, úgy látszik, azon kevés orosz nőnövendékek egyike, kik az orvosi tanulmányokat komolyan veszik és egyetemi életüket, a nagy czélt szem előtt tartva, eredményesen végezték. Nevezett monographiája különben, melyet a berni egyetemen közrebocsátott, jóllehet szorgalmának tanujelét adja, czimének még sem felel meg tökéletesen, a mennyiben a szándékozott kísérletek kóros esetekben elmaradtak, és ily módon a szernek gyakorlati jelentősége hiányzik. Dór tanár, kinek felügyelése alatt a munkálat keletkezett, rövid pótfejezetben említi ugyan, hogy terimbeles porczhártyalob (interstitielle keratitis) némely esetében, hol a szokott eljárás atropin mellett siker nélkül maradt vala, továbbá idült szivárvány lobnál, mikor az atropinnal az ismert kellemetlen mellékhatás folytán fel kellett hagyni, a Hyoscyamin jeles szolgálatot tett, eláll azon esetek leirásátó főképen azért, mivel épen Simonovits kisaszony dolgozatából világos, hogy még nem bírnak megbízható tiszta hyoscyamint, akármit mondjanak is az áruló vegygyárosok és gyógyszerészek. Valamennyi alkalmazásba hozott készítmény közül csupán a kivonatalakuak mutattak látatágitó hatást, a jegeczalakuakban ellenben ez egészen hiányzott.

Szerző előadja mindenek előtt az atropin nagy szerepét a gyakorlatban, annak kellemetlen mellékhatását, nevezetesen az általa nem ritkán létrehozott sajátságos köthártyalobot, meg említvén azon kívül azon ritkább eseteket is, melyekben egyéni

ellenszenv folytán még szemhéjorbáncz is támad az atropin egyszeri becseppentése után.

Következik a hyoscyaminra vonatkozó bibliographiának előadása, melyből kitűnik, miszerint a különféle búvárok egymással ellenkező Ítéletei kétséget nem engednek arra nézve, logy az általuk alkalmazott készítmények nagyon is különböztek egymástól.

A kísérletek, melyeknek eredménye igen szép graphicus táblákon ki van mutatva, épen arra czéloztak, hogy e különféle készítmények hatása egyszer mindenkorra meg legyen állapítva. Ime e főpontok erre nézve:

1. A sötét amorph készítmény (mór son a Comp. London, Sittel Heidelberg, Heberlein, Mailand) jó nagy hatást gyakorol a látára valamint az alkalmazkodásra, de mindig az atropinnál minden tekintetben gyengébbet. Ezen készítmények romlásnak indulnak nehány esztendő alatt, a becseppentésre negyed óráig tartó égető érzés következik.

2. Merck hig és szintelen készítménye, mely hasonlít a coniin és nicotin folyékony készítményeihez, épen nem hat a látára és az alkalmazkodásra.

3. A jegeczes készítmény (Valentin gyűjteményéből) csak igen gyenge és mulékony hatást gyakorol. Szerző nem tudja, váljon a hatás csak azért oly gyenge, mivel a készítmény nem igen feloldható.

A munkálat utolsó része azon kísérleteknek van szentelve, melyeket szerző a hatásos kivonattal tengeri nyulakcál és galamboknál élettani kérdések szempontjából végezett. Ezen kísérletek eredménye a mellett szólna, hogy a szer (az atropinnal egvértőleg) hüditőleg hat a harmadik agyideg szivárvány- és sugár ágaira, ha ellene nem tanúskodnék az atropin ismert hatása, daczára, hogy a nevezett ideg már előbb át volt metszve. Szerző igyekszik B u dge véleménye ellen, ki az izomrostokra közvetlen hatást állít, duczok jelenlétére a szivárványban következtetni, mely duczok pedig mindeddig nincsenek feltalálva. A munkálat ezen fejezete szóval ismétli az ismert egymással küzködő feltevéseket, de a nélkül, hogy e nagy horderejű kérdésre uj világot vetne. H.

Figyelmeztetés a jövőbeli szemészet-hórodai munkatárgyakat

illetőleg.

Hutchinson-tói.

Szerző folytatja programmkérdéseit, melyeknek első sorozatát e lapokban ismertettük. Ez alkalommal első sorban foglalkozik a

Iicczeg-vérömleny elkel.

Óhajtandó, hogy a reczeg-vérömlenyek kórjeli szempontból tanulmányoztassanak és kutatás történjék ama feltételek körül, melyek alatt a reczeg véredényei repedni szoktak. A következő kórnemek eddigelé ismeretesek:

1. Igazi retinitis haemorrhagica; számos lángalakú keskeny vércsikok, többnyire csupán az egyik szemben, látszólagosan egészséges vagy köszvényes, középkorú vagy agg egyéneknél. Ezen kórnem ritka.

2. Vérömlenyek fehérnyevizelésnélésvesebántalmáknál; kisebb-nagyobb vérfoltok a sárgafolt táján vagy ahhoz közel; ezeket a szemtükörrel észrevehető izzadmány-ralcodmányok legalább részben okozhatják az edényekre gyakorolt nyomás által.

3. Neuritis a látidegkorong duzzadásával. Keskeny csikók, részint a látidegkorong körül lerakódott izzadmány felett, részint között, szintén a nyomásnak következménye.

4. A vér edények aggkori elfajulásánál; itt az egyes vagy többes számban előforduló, a köthártyabeliekhe/ hasonló módon keletkezett vérömlenyek többnyire terjedelmesek Ezen csoporthoz tartozik a glaucoma haemorrhagicum.

5. Purpura haemorrhagica —• nagy ritkaság.

6. Py a e m i á u á 1, szintén ritkán észlelhetők vérömlenyek, melyek a vérkeringés meggátlásából erednek.

7. Ketinitis sy p h i 1 i ti c án ál a vérömlenyek ismételten szoktak fellépni.

8. Fiatal egyéneknél, kik önfertőzést űznek, vagy