Szemészet, 1875 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1875-08-29 / 4. szám

57

58

éjjeli magfolyásnak vanak alávetve, ugyan ritkán lehet vérömlényeket látni, melyekről azonban nem lehet biztosan tudni, vájjon nem származnak-e eredetileg az érhártyából, minthogy az üvegtestbe terjedvén, a kórkép nem világos.

9. Diabetes mellitusnál a vérömlenyei rendesen mindkét szemben részaránylagosan szoktak megjelenni.

10. Végre a szemteke közvetlen zuzódásánál.

(Szerző úgy hiszi, hogy az eddig ismert vérömlenyeknek

egyik nemét sem halgatta el; lapsus memoriae, hogy a glaucomamütét után oly gyakran fellépő vérömlést, mely kétség kívül egy sajátságos erőmüvi hatánynak következménye, nem említi. Azután volt alkalmam — igaz ugyan csak egyszer — tetemes vérömlenyt a reczegen közösülés után észlelni; a különben tökéletesen egészséges, középkorú egyén egy idő óta minden közösülés után több napig tartó látzavarban szenvedett, valószínűleg mindig vérömlés által. Nem kételkedhetni, hogy e tárgyra vonatkozólag a folytonos figyelem még más megjele ési mozzanatokat is feltaláland, mi által a H. által hozott sorozat részint bővíttetni részint csoportozásra nézve módosíttatni fog.)

A kérdések, melyek leginkább figyelemre méltók a következők: a felszívódás egy módon, illetőleg ugyanazon időközben történik-e az egyes csoportokhoz tartozó esetekben és különbözik-e e csoportok szerint? A vérömleny alakja mutat-e valami állandó különösséget az egyes csoportokra nézve, oly módon, hogy kórisméi alapul szolgálhatna ? Milyen állapot észlelhető felszívódás után. Különben tudva van, hogy a vérömleny alakja és mekkorosága részint a repedt edények mekkoraságától részint a reczeg rétegétől függ, melyben a vér kiömlött.

Iritis haemorrhagica.

1. Műtét után. Nem ritka azon szivárványlobnál, mely bályogmütétre következik, és kérdés vájjon a régi hólyogműtét vagy egyáltalában oly műtét után, melyben a szivárvány nem csonkittatik, szintén fordul-e elő vagy sem. Hogy a közönségesen divatozó vonalmetszésnél a szivárvány sebzése okául szolgálhat, tagadhatlan, mivel a glaucomaműtét után is észleltetik, némelykor azonban hályogmütét után oly késő lép fel, hogy a szivárványseb behegedéséről már kétkedni nem lehet.

2. Kokons/.envi szivárvány lobnál. Itt a vér csikókat képez, és rendesen nem gvül össze a csarnok fenekén. Mindig rósz jóslatu tünet, melyre a szemteke pusztulása szokott következni. Az iris szövet ez esetekben tele találtató tágult véredényekkel.

3. Bizonyos, ritkábban előforduló szivárvány lob nem agg egyéneknél szintén mutat hasonló vércsikokat, miért is ezeknél talán a rokonszenvi lobhoz hasonló idegbefolyást sejthetni.

4. Némely köszvényes iritisnél ismételten lép fel a vérzés uj lobrohammal együtt. Itt a vér vagy véres izzadmáuy hamar tűnik el felszívódás által, rendesen a szem mélyebben bántalmaztatik.

A felszívódási képesség nagyon különféle; némely esetekben műtét után még hónapokig is késiü, mi mindig rósz jel. Szerző úgy hiszi, hogy hoszu felszívódás mindig arányban áll a kiömlött vér sötét színével, s hogy ez azért utóbbi kedvezőtlen jóslatra indíthat.

Amblyopia potatorum.

ügy látszik, hogy az illető kétséget nem engedő esetek angolhonban ritkábbak, mint más vidékeken, különösen francziaországban és Belgiumban, mert szerző kérdést intéz az angol szaktársakhoz az iránt vájjon előfordul-e oly szembántalom, mely tisztán a szesz hatására vezethető vissza. Kutatni kell a különféle anyagok hatását, melyek a szeszes italok készítéséhez használtatnak; külön kell tartani a dohány és a szesz mérgező hatását. A többi kérdések a bántalom tüneteire és netán létező idegrendszeri szövődményekre vonatkoznak.

Mackenzie görvélyes tülkhártyalobja.

Ezen nagy észlelő irt le bizonyos kórnemet előbb „chorioiditis“ aztán „sclerotico-chorioiditis“ végre „scrofulous sclerotitis“ neve alatt. Gyermekek ritkán, nők gyakrabban szenvednek benne mint férfiak ; néha más szembajokra következik; hol átaláuos hol egyes részekre korlátolt, rendesen sugárcsaphoz vezet.

A szivárvány ritkán van lobos állapotban, mindamellet a láta, félretolva találtatik, mit Mackenzie a sugár- vagy szivárvány idegek bántalmazattságából magyaráz. A betegség igen konok, és mindig ismétlődésre hajlandó; erélyes helybeli vérbocsátás valamint erős maradó „counter-irritation“ még legtöbbet használt. Végre említendő, hogy a régi búvár szerint a görvélv nem volt mindig kimutatható az illető egyéneknél.

Kérdés, vájjon ismerjük-e most is a leirt kórnemet? Többet tudunk-e oki viszonya valamint gyógymódjára nézve mint Mackenzie ? Nem-e Cyclitis az, mit görvélyes tülkhártyalobnak nevezett ?

Melyek a szemtekének táplálását szabályozó {trophicus) idegek?

Az élettan e kérdést még nem döntötte el végképen. Szerző úgy hiszi, hogy a szemészek erre nézve az életbuvárokat nagyon segíthetik. Szemészeti észlelés szerint bizonyos, hogy az edénymozgató ideg 1-ször szabályozza a vérkeringést és avval együtt a hőmérséket, 2-szor beidegzi a szivárvány tágító rostjait és 3-szor nem könnyen magyarázható módon szabályozza a szemteke kiemelkedésének fokát, azou kívül azonban nem látszik a táplálásra befolyni. Az illető idegágak hüdésénél a szemhéjrés szükül, a szemteke mélyebben fekszik, láta nem képes tágulni állandóan, és középszerű mekkoráságú. Akár meddig is tartson ilyen állapot, szerző soha sem tapasztalt szarufekélyeket vagy más táplálási zavarokat annak következtében. Ha ellenben a háromosztatu ideg vagy annak első ága hüdve van, a dolog másként áll; a porezhártya érzéktelen lesz és az által — aránylagosau az érzéktelenség fokával— veszélyeztetik. Ezen állapot hosszú időig minden táplálási zavar nélkül fenn állhat, ha azonban akár minő okból a legkisebb szarufekély támad, a szem bizonyosan elpusztul. Lehetséges tehát hogy a háromosztatu ideg „trophicus“ oly értelemben, hogy tökéletesen ép érzés ép táplálásra szükséges, nevezetesen, hogy a fájdalom érzése nénnképen meggátolja az edények tágulatát. Mindamellett nem lehet tagadni, hogy a szembeli sömör alatt előforduló tünemények a mellett szólnak, miszerint a háromosztatu ideg bántalmazottsága még közvetlenebb módon is idéz elő lobfolyamatokat.

A kérdések, melyeket szerző ezek sierint kitűzni akar, a következők: 1-ször. Van-e elég ok arra, hogy a háromosztatu idegen kívül még valami más idegnek — legyen izgatottság legyen hiidés utján — befolyást tulajdnitsunk a szemteke táplálására ? 2-szor. Ismeretesek-e oly tények, melyek alapján lehet az edénymozgató idegnek (együttérzideg) a fennt előadott háromféle hatáson kívül még más hatási módot tulajdonítani? (Ophtnalen. Hosp. Reports V., VIII P. I. 1 1.)

Cliorioido — Retinitis mint veleszületett bujaseny következménye.

Hutchinson-tói.

A következő eset fökép a gyakorló orvosokra nézve érdemel figyelmet. A 8 éves leány rósz látás és szemrezgés miatt hozatott a kórházba atyja által, ki bevallja, hogy 15 év előtt bujasenyvben szenvedett, mely nejére átment. Ó maga 6 hónap után visszanyerő egészségét, neje azonban évekig sinlődött és jelenleg úgy látszik bujasenyves agybántalom végett kórházban van. A leány külseje nem árulja el az örökölt bajt, talán fogai kivételével, melyeken a „mercurial type“ fel ismerhető.

Az első öt hónapon át átaláuos küteg volt jelen erős hámlással; szemei születés óta mindig rezegtek és a leány vaknak tartatott. Három éves korában agybán tatomban szenvedett, mely 2—3 hónapig tartott; az óta testi gyengeség és néha előforduló jobboldali szemlob kivételévéi egészséges maradt. Szemtükörrel a látideg korongok halaványokoak, viaszszerűeknek és zavarosaknak találtatnak. A reczegütér keskeny. A háttér közép táján itt-ott kevés apró festeny folt, körülvéve felhámnélküli szabálytalanul határolt udvartól. Ezen fehér foltok számban mint nagyságban igen szaporodnak a körzet felé, hol az érhártya nagy fokban desorgauisálva találtatik. Némely helyen az egész látvány hasonlít a festenyezett reczegéhez. Hallása jó, porczhártyalob nem volt jelen, feje nagy, azonban nem jellemzetes alakú.