Szemészet, 1875 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1875-08-29 / 4. szám
SZEMESZET. Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 35-dik számához. Szerkeszti Hirsohler Ignácz tudor. 4. SZáUL. Vasárnap, augusztus 29-én. 1875. Tartalom: Chorio-retinitis specifica. Imre JózBef tr.-tól. — Stilling J. Beiträge zur Lehre von Farbenerfindungen. — Wecker Ponr an nouveau procédé operatoire de la cataracte. — Rosa Simonovits. Ueber Hyosciamin und dessen Bedeutung für die Augenheilkunde. — Könyvismertetések Hutchinson. Figyelmeztetés a jövőbeli természet-kórodai munkatárgyakat illetőleg. — Chorioido.retinitis mint veleszületett bujasenyv következménye Hutchinso n-tól. — Xanthelasma palpebrarum és egyoldali vakság. Hutchinso n-tól. — Szarusömör egy esete Pflüger tr.-tól. Üvegtest homályosodása általános ütérlob következtében P o u c a t tr.-tól. — Látideg vérömleny egy esete Weisz tnr.-tól — Bromkalium jó hatása szeszes ittalokkali visszaélésből származó láttompulat ellen Guaglino tnr-.tól. Melléklet: Egy kőnyomatú lap Imre József tr. czikkéhez. Közlemények Scliulek Vilmos egyet. ny. r. tanár szemkúrodájárol. Imkk József tr. kórodai tanársegédtől. III. Chorio-retinitis specifica. Öv alakú scotoma, mely teljesen elmúlt. (Folytatás.) Az eset méltatásakor három kérdést kell tekintetbe vennünk s röviden elintéznünk; 1-ször hogy mennyiben szólhatunk itt choroiditisről, 2-szor mennyiben adnak a tünetek felvilágosítást a származásról s 3-szor, mikép értelmezzük magunknak a 1 áttér őv alakú foltját, mely hosszú időn át (valószinüleg) állott fenn s aztán teljesen megszűnt. Az üvegtest feltisztulása után igen nagy aránytalanság tűnt ki reczeg és érhártya bántalmazottsága közt, mig előbbi igen •szembe ötlő, nem csekély kiterjedésű zavarosodást mutatott, addig az utóbbiban csak itt-ott voltak egyes festeny-csoportosúlások láthatók ; sajátlag nem is a choroideában, hanem azon festeny lemezben, mely minden újabb író véleménye szerint kifejlődést s életbeli összefüggést illetőleg nem is az érhártyához, hanem a reczeghez tartozik. Miután itt az érhártya sajátlagos szövete, teljesen ép, legalább az a mi vizsgálati eszközeink előtt, ha anatómiai diagnosist akarnánk tenni, nem volna szabad a „choroiditis“ szót használnunk. E szó azonban ma oly különböző boncztani változásokat, oly eltérő szemtükörleleteket foglal össze, a legparányibb festeny-ziláltságtól, keresztül az areolaris alakon, egész az érhártya teljes elpusztúlásáig (sőt a panophthamitisig) hogy boncztani értelmét teljesen elvesztette. Kénytelenek vagyunk e szót ezen esetben is használni, azon tudattal, hogy arra csak a kórkép s a choroideán kívül áll 5 változások jogosítanak. E körülmény később még egy más kérdésre nézve tanúlságúl fog szolgálni s magában is érdekes, annak illnstrálása által, mily kevéssé állíthatók még a működési zavarok s fellelhető változások bizonyos esetekben egymással párvonalba. Az üvegtest homálya, a hemeralopia, a tükörrel látható festenylemezbeli változások által adott choroiditis-képre nézve azon kérdést, minő alapon áll az fenn, főleg a syphilis általános tüneteinek vizsgálata által döntheténk vala el s ez csak igen erős gyanút, de nem teljes biztosságot adott. Teljes biztosságot nyerünk azonban, ha a choroiditis syphilitikának Förster *) által rajzolt képét esetünkével összevetjük. Förster kiemeli, hogy a bujakór határozottan kifejezett tünetei csak mintegy az esetek felében vannak jelen, de a kórkép annyira határozott, hogy a származásra nézve nem hagy fenn kétségét. Az üvegtest sűrű ködszerü homálya, mely molecularis zavarodásban áll, az érhártyai változások csekély foka, a reczeg később kiderült zavarossága, s ezen F. szerint relative kevéssé jellemző objectiv tünetek mellett az egyén panaszai, az erős hemeralopia, egyik felöl inkább, másik felöl kevésbbé fogyott látképessége s főleg az ily fajta megbetegedéseknél kiválóan gyakori ő v - s c o to m a egyik szeme látterében, kiegészítik, tehát a bevallott lágy fekélyek stb. után nyert valószínűséget a bizo-‘) V. ö. Bergmeister. Archiv für Ophth. 20. kőt. 2-dik rész. a) Zur kiin. Kenntniss der chorioiditis syph. Archiv für ophth. 20. köt. 1-ső rész. nyosságra. Csak a subjectiv fény-tünemények maradnak ki a képnői, melyekről az egyén (talán azok csekélysége és megszokása miatt) nem panaszkodott s melyek vizsgálatára akkor még figyelmünk felhíva nem volt. Hasonlóúl nem szerezhetünk adatokat a fényérzés és látélesség közti arányról, melynek vizsgálatához a megfelelő eszköz, mint bizonyosan legtöbb kőrodán, nálunk is hiányzik. Azon tünemény, mely benőnket ezen esetben kiválóan foglalkoztat, az ő v-s c o t o m a, vagyis a láttérnek egy" a centrumot épen gyűrűben megszakítása, bár újabban épen a láttér vizsgálatok folytán gyakrabban észleltetett, még mindig igen érdekes lelet; érdekes főleg azért mert azon szemfenéki változások, melyekkel az egyes esetekben összefüggésben volt, renlkivül eltérők s keletkezése módjáról, jelentőségéről alig alkothatunk igen sok ellenmondásra nem akadó nézetet. Ha csak egyes esetben észlelték volna s bizonyos változások a szemfenékben oly elrendezést mutattak volna, mely correspondeálna a láttér hiányával, megelégedhetnénk; de ezt csak egy pár esetben találta Müller H., s épen ezen eseteket klinice nem vizsgálták. A szemtükörrel vizsgált esetek közül kettő van, melyekben az objectiv lelet és a láttér hiánya össze egyeztethető; egyiket Graefe, másikat Schön közli M ezek azonban csak épen arra alkalm isok, hogy még inkább megerősítsék hitünket a láttér alakjának a szemfenekbeli felismerhető változásoktól független voltáról. A múlt évig közölt, szám szerint mintegy 8 ily eset észlelve Graefe, Mooren s egy Hersing 2) által, legnagyobb részben retinitis pigmentoaával áll kapcsolatban; a legelső, Graefe-féle eset cerebralis amblyopiához s H e r s i n g é alig feltűnő, parányi góczokot képező choroiditishez csatlakozott. A múlt évben Schön Y. 3) a láttérről irt füzetében e tárgygyal is hosszasabban foglalkozik s egyszersmind az őv-scotoma 7 esetét közli, melyek valamennyien érhártyai kisseb-nagyobb affectiók mellett találtattak. Végre F ö rs t e r említi fennt idézett czikkében, hogy ő ezen alakot syph. érhártyalobnál gyakran észlelte. Az őv-scotoma keletkezéséről két külömböző nézet van. Egyik Hersingé s ez úgy véli, hogy a reezeg-visszerek elrendezése s bizonyos ezek menetéhez kötött elváltozások képezik az őv alakú elrendezés okát; esetében legalább (hol különben a reczeg, tükör lelete szerint, egészen ép volt, a két fő visszérág oly ívben hajolt a macula körül, mely a scotomának megfelelt; ehhez képest a vak folt is bele esett a láttér hiányba. Schön, igen ésszerűen, arra hívja fel figyelmünket, hogy H. esetében a positiv bizonyíték hiányzik; a reczeg az incriminált visszerek körül nem zavaros, ha tehát átlátszó, áthatolhatnak rajta a sugarak s nem képezheti scotoma okát. Egyszersmind kimutatja, hogy az illető körfolyamatok mindig choroidalis bajokkal jártak együtt, vagy lényegükben arra vihetők vissza; igy a retinitis pigmentosa. A ret. specifica Förster szerint sajátlag szintén érhártyabaj. Bebizonyítja Schön, hogy a reczegbeli vagy érhártyabeli festenytől nem kell várnunk, hogy elrendezésével a scotoma őv-') Graefe. Archív fúr Ophth. 4-dik köt. 2-dik rész 251. 1. Schön. Gerichtsfeld 239. 1. s) Archiv f. 0. 18-dik köt. 2-dik rész 69. 1. s) Die Lehre vom Gesichtsfelde. Berlin 1874. 4 I
