Szemészet, 1875 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1875-07-04 / 3. szám
35 36 nyezés párosult. Nyilván az új hólyagosát okozták ezt, melyeket különben ép oly kevéssé láttam mint az előbbieket, minthogy keletkezésük után nem sokára megrepedvén csupán csak a lecsupaszított fölhámalatti réteget a már leirt sajátságos ezüstösen tükröző fényben mutatták. Erős belövelés, láta 2%"'. Február 21-ikén a dentriticus homály még hosszabb volt az újabb esti fájdalom után; de ezzel legnagyobb hosszúságát érte el, azontúl már többé nem növekedett. Ä láta 3'", belövelös még mindig nagy, fényiszöny vátozó, sok vizsgálást nem tűr a szem, miért is Thanhofer tanár, ki az nap szives volt a porczhártyát nagyobbító üveg mellett lerajzolni, többször félbeszakításra kényteleníttetett. Az ide csatolt rajz híven adja vissza a sajátságos látványt, melyhez hasonlót még eddig nem észleltem. A beteget azután sokáig nem láttam, mivel állítólag elutazott volt. Midőn márczius 27-ikén újra megjelent, a szem még mindig nagyon izgatottnak mutatkozott, az időnkénti szúró és égető fájdalom még nem szűnt meg, a szem bőven könyezett és még kis mennyiségű nyálkát is választott el. A tulajdonképi kórkép csak annyiban változott, amennyiben fele a csíknak a szemszéltől kezdve, sűrű de vékony véredényektől fedve és a nem fedett rész halványabb szürke volt, mint azelőtt. Sorban megkíséreltem most a szokott gyógymódokat, melyekkel rendesen sikerül ily izgatottságot megszüntetni; itt azonban, daczára hogy a lob nyilván már a felszívódási időszakban volt, csak nagyon nehezen lehetett állandó csillapítást elérni, kiég aránylag legjobb hatással volt a rendszeres bekötés, mely különben szintén nem mindig tülhetett; belsőleg hamiblag Jalappával, későbben glaubersó vétetett. Május 5-ikén mikor a beteget utoljára láttam, már szabad volt a szem minden könyezéstől, szemhéjgörcstől és más izgatottsági tünetektől; a láta rendes mekkoraságú és jól visszaható, az edényszalag már többé nem látható, de még mindig jelen van a t régi homály minden részleteivel, csak hogy már most sürített ferde világítás szükséges annak észrevevésére. Ezei lefolyás, mely három hónapra terjedett, a szöveti elváltozás és nem kevésbé a helybeli bántalom sajátszem fellépése kétséget nem engednek arra nézve, hogy ezen esetben csakugyan igazi sömörrel van dolgunk. A különböztető kórisme, mely leginkább a közönséges felületes, korlátolt porczhártyalobra vonatkozik, könnyen megejthető, ha a nevezett két báutalomban észlelhető boncztani tüneményeket szemügyre vesszük. A közönséges felületes lobnál mindig igazi beszürődményt találunk, jóllehet csupán a közvetlen felhám alatti réteget illeti; az rendesen ki is emelkedik a porczhártya színvonala felett, hol fehér-szürkés, de gyakran egészen fehér dombocskát képez, mely többnyire igen finom felhős hálóval van körülvéve. Külleme olyan, hogy némely szakember ezen alakot keratitis papulosa nevével szokta jelezni. Legalább nehány napig tart, de gyakran hetekig is, mig a dombocska felülete kezd állományhiányt mutatni, mely lassanként bemélyedvén a Facette-féle hegképződésnek indúl. Ezen beszűrődési góczok némelykor többes számban és csoportosolva lépnek ugyan fel, hanem akkor sem találhatni közöttük szöveti össsefüggést; rendesen azonban az egyik beszürődmény a másikat bizonyos időben szokta követni, hol napok, hol hetek elmúltával. Igazi fájdalom alig jelenkezett, az izgatottsági tünetek, fényiszony, könyezés, atropinra valamint más csillapító gyógyszerekre hamar csökkennek vagy egészen is múlnak. Szembeötlő a különbség, mely mindezekre nézve az immént leírt esetben észlelhető volt. Itt csupán a felhámi réteg volt bántalmazva, semmi beszürődmény nem mutatkozott; eleinte egészen elmosódott felhőt láttam a porczhártya illető táján, két nappal későbben már terjedelmes fölhámhiányt, melynek semmi hasonlatossága az említett felületes beszürődmény lehorzsolásához nem volt, de igenis sérülés által létrejött fölhámsebhez. Ehhez naponta új meg új kórgócz csatlakozott, de mindig az előbbivel összefüggésben maradván, a fennti rajzban látható sajátságos képet hozta létre. Hogy kis hólyag képződése megelőzte a fölhámveszteséget, már annak alakjából bizton lehetett következtetni, magát a hólyagosát pedig egyszer sem észlelhettem, mivel az alkalmasint az esti órákban keletkezett é3 csakhamar meg is repedt. A behegedés nagyon lassan történt, mindamellett facetté sehol sem jött létre, az újonnan képződött föíhám azonban még hónapok ignem nyerte vissza a kellő átlátszóságot oly annyira, hogy a fürtalakú homály jó világításnál alkalmasint némileg még ma is észrevehető. Ily csekély, a fölhámra korlátolt szöveti elváltozás mellett feltűnő a nem csak aránylagosau, hanem átalában is véve nagy fájdalom, könyezés, fényiszony, melyek szintén hónapokig tartanak daczára, hogy a máskor oly hathatós gyógyszerek mindjárt a betegség elejétől kezdve pontosan alkalmaztattak. Könnyű dolog volna az itt felsorolt kíilönböztetési jeleket, még másokkal bővíteni, czélszerübbnek tartom a .ónban Horner fennt említett adatait röviden vázolni, melyekből mint nagyobb tapasztalásból folyt átalános vonásokból a szarusömör jellemképe még jobban fog kiderülni. Horner első helyen írja le azon sömörös porczhártyalobot, melyet homloki övsömör (Herpes Zoster Front.) kíséretében látott. Többnyire a körzeten lépnek fel átlátszó hólyagcsák, melyek számra és alakra nézve különfélék lehetnek, azonban mindig csoportosúlv vannak; azonkívül csupán gyenge fölhámkomály van jelen. A hólyagcsák repedése után oly szabálytalan főlkámveszteség mutatkozik, mint felületes sérülés után szokott észleltetni. Jellemzetes a szaru nagyobb részének érzéktelensége. A fölhám csak igen lassan jön vissza. Ezen betegségnél a belnyomás annyira csökken, hogy a szemteke összeállásának számaránya az egészséges szemtekéhez 6-10 lehet. Azzal jár a beteg oldal homlokának hőmérsék emelése, mely némelykor több hónapig észlelhető. Ehhez hasonló porczhártyalobot Horner még homlok övsömör nélkül is észlelt 31 esetben tíz év alatt, mely esetek csak abban különböztek az előbbiektől, hogy a belnyomás csökkenése valamint a bőr hőmérsék emeltsége nem tapasztaltattak. Magokat a hólyagcsákat igen ritkán láthatni, többnyire már a íölhámhiány jelen volt, mikor a betegek megjelentek. Ezen baj ép oly konok mint fájdalmas. Valamennyi esetben a szarusömör nyomban követte a légző szerveknek heveny megbetegedését, a láz tetőpontja után ajksömörrel (Herpes labialis) együttesen fellépvén.*) Nincs határozott tapasztalása arra nézve, váljon ezen baj még váltóláz után is lép fel, de valószínűnek mondja. Csak kevés eset gyógyúlt meg 14 nap alatt, többnyire hat hetet vett igénybe. Szivárványlob ritka szövődmény ; a betegség egy esetet kivéve mindig az egyik szemre volt korlátolva, visszaesés, mint az a tűszös porczhártyalobnál észleltetik, egyszer sem fordáit elő. Némely esetben a hólyagcsák a porczhártya közepén ültek, másokban megint csupán 1—2 hólyagosa mutatkozott, mi a kórismét nehezítette volna, ha a kísérő tünetek és a lefolyás nem mutatták volna a baj kutforrását és jellemét. Mindezekből látszik, hogy Horner leírása tökéletesen viszszaadja a kórkép azon vonásait, melyeket betegemnél észleltem. *) Csak minap volt alkalmam hasonló esetet észlelni. A szarusömör jobb oldalú tüdői ob után ajksömörrel együtt lépett fel a jobb porczhártyán és pedig a fenn leirt alakban.
