Szemészet, 1875 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1875-07-04 / 3. szám

37 38 A mi az előrement átalános betegséget illeti, csak annyit tudhat­tam ki az egyén igen zavart és tökéletlen előadásából, hogy az nagy lázzal és köhögéssel folyt le, a jobb szájzug felett szinte jelen volt csekély pörk, mely sömörre utalt. A gyógykezelést illetőleg Horner szintén csak a zárkötés­ről nyert némi eredményt, jóllehet a betegek azt sem tűrték foly­tonosan. Hogy a lágy meleg borogatás távol som oly kellemetes a szemnek, mint más porczbártyabántalmaknál, ő is tapasztalta. A váltólázra vonatkozólag, saját tapasztalatból mondhatom, hogy sömőr előjön mint utóbaj, de azt is, hogy még sokkal gyak­rabban észlelhetni tűszös beszürődményeket mint sömört. Évek óta kísérem figyelemmel a váltóláz alatt vagy közvetlenül utána fellépő szembajokat, melyekre nézve már terjedelmes esetszám vár feldolgozásra, igazi sömör azonban csak igen íitkán észlelte­­tett általam. Még egy szót a szarububorról (Pemphigus Corn.), melyet Hornéra nélkül, hogy ezen szót használná, szintén a szarusö­­mör keretébe bevonja. Egyáltalában nem tanácsos a bőrkórtanból átvenni a kórneveket, midőn a porczhártyabántalmak tudományos osztályozását czélozzuk, és így a Pemphigus-név sem igen ajánl­ható ; annyi azonban mégis áll, hogy a hólyagok, melyek ezen bajban a porczhártya nagy részét elfoglalják, nagyon különböznek azoktól, melyeket fennt leírtam. És pedig nem csupán mekkora­­ságuk által, mely igazán meglepő, de még egész lefolyások által is. A fölhám ezeknél zsák gyanánt felemelve van, a szem mozgá­sainál ide-oda hullámzik és a mellett oly szívós, hogy az újjal mindenfelé nyomhattam sokáig a nélkül, hogy megrepedt volna . Tűvel fel kellett szúrnom, hogy az alatta levő vizes folyadékot kiürítsem, mire a legnagyobb kín megszűnt, azonban csak rövid időre, mivel már 24 óra után a folyadék újra meggyülemelni szo­kott. Nekem valószínű, hogy ily esetek voltak azok, melyekben G r a e f e nagyszemű Calomelport behinteni jónak talált, mivel az igazi sömör hólyagcsái maguktól hamar megrepedvén ily segéd­eszközre nem szorulnak. Különbőz tetősül szolgálhat még az is, hogy ezen nagy hólyagokat vagy buborokat rendesen nem ép, hanem már régebben elfajúlt porczhártyafelíileten észlelhetni, hol ezen megbetegedés egy nagy bántalomlánczolat véggyürfijét képezi. Közlemények Schulek Vilmos egyet. ny. r. tanár szem­kórodájáról. Imre József tr. kórodat tanársegédtől. II.1) Orbáncz a szemhéjakon. Exophthalmus. Teljes gyógyulás egy hét alatt. Ezen eset a szemhéj-orbáncz ijesztően gyors kifejlődése’ erős subjektiv tünetek, s a szem előre nyomúlása mellett igen gyorsan beállott gyógyúlása által válik érdekessé. Míg a beteg első jelentkezésekor kétség volt a felől, nem fejlődik-e valami igen komoly változás a szemüregben, a kórodai észlelés második és még inkább harmadik napján teljes bizonyossággal lehe­tett állítani, hogy a folyamat székhelye nem az orbitában van, s az egész kedvező lefolyást veend. B. Róza, budapesti. 23 éves leány, ez évi martins 30-dikán általa határozottan állított légvonatbeli meghűlés után jobb szemében igen erős fájdalmakat kapott, melyek azon arcz­­félre is kiterjedtek; 21-dikén reggel szemhéjai meg voltak dagadva, s estére már felnyitni sem bírta azokat. April 1-jén a járkórodai rendelésen bemutatta magát s köthártyai vizenyő mellett az említett daganat találtatott, mely csak a közvetlen környezetre terjedt át, igen kis mértékben. Más nap kórodánkra jött s ekkor állapota következő volt: a jobb szem héjai gyer­­mekökölnyire dagadtak, sötét veresek, érintésre igen fájdal­masak ; a daganat határait felül a szemöldök, kívül a járomív mellső vége képezi, alól leterjed az arczra. A szemrést csak Desmarres-féle kanalakkal lehet széttárni; belőle vörhenyes könnyár ömlik ki. A köthártya mindenütt sima, de vizenyősen duzzadt, a szemtekei részben számos friss, nagyobb kiterjedésű vérömleny. A szemteke mozgásai kis fokban minden irányban korlátoltak, kivált ki- és felfele, mely irányban a köthártya alatt az előretolúlt könnymirígy tapintható. A szemteke határo­zottan kifele nyomúl; passiv mozgásai kissé minden irányban nehezítvék. A látás szétvont szemhéjak mellett rendes; a szem­fenékben semmi változás nem található. Beteg igen erős fáj­dalmakról panaszkodik jobb szemében és annak tájékán. Csekély lázas hőemelkedés. A leírt tünemények ellen hat nadály a halántékra, s e mel­lett folytonos jeges borogatás alkalmaztatott. Másnap a fájdal­mak enyhülése mellett az objektiv tünetek némi alábbhagyását lehete constatálni; a köthártyai vizenyő nem változott, a bőrlob azonban az arczra és kalántékra tovább terjedt, valószínűvé tevén már a tünetek ily módú haladása, hogy a baj lényege nem más, mint heveny bőrlob. Kezelés maradt az előbbi. April 4-dikén jobbról a tünetek még inkább apadtak, az exoph­thalmus jelentékenyen kisebb, de határozottan fel­ismerhető még. A bal arczfél kipirosodott és megdagadt, este már a nyak és kulcscsont tája is. Ettől kezdve az egész közön­séges, igen csekély fontosságú orbáncz lefolyását vette ; 5-dikén már a jobb szem héjai könnyen voltak nyithatók, s 6-dikán cse­kély vastagodás és némi renyheség a mozgásban, mutatta csak a rajtok lefolyt lobot. 10-díkén a beteg némi nyomaival a köt­hártyai vérömlenyeknek, elbocsáttatott. Ezen esetben a kezelés első napján ezyáltalában nem volt könnyű a diagnosis. Azon két más bajról, miket Schvvoigger könyvében mint elkülönítés dolgában fontosokat felhoz, acut bleunorrhoeáról és könnytömlőlobról, itt sző sem lehetett. A leg­feltűnőbb itt a szemteke elő renyo mása volt, mely tünet összeköttetéseben a beteg által határozottan szeme golyó­jába helyezett fájdalmakkal, még legjobban megfelelt volna egy kezdődő s a szemtekébe csak később terjedendő panoph­thalmitis képének ; hogy már is valamely nagyobbfokú szem­­ürbeli elváltozás okozza e tünetet, mely taszítaná a szemtekét kifele és pedig egyenes irányban, nem volt képzelhető a szem­tükörvizsgálat negativ eredménye után. Végre, midőn a bőr lobja kezdett szétterjedni, az exophthalmus megállapodott, s aztán kisebbedni kezdett, kétségtelenné lett, hogy az alapbántalom a szemhéjak orbáncza, mely a szemüregbeli kötsz övét megfelelő lobos bántál mának nem gyakori tünemé­nyeire vezetett. E tünemények nagyjában megfeleltek a Wecker és mások által a Tenon-féle tok lobjának jellemzésére felhozott jelenségeknek, s ha valóban ezzel volna dolgunk, két körül­mény tenné az esetet nevezetessé, először : hogy capsulitis ery­­sipelashoz csatlakozott; másodszor: hogy ez pár nap alatt tel­jesen lefolyt. Wecker1) a következő három tüneményt hozza fel a capsulitis jellemzésére: 1) erős subconjunctival belöveltség s a köthártya alatti kötszövet duzzadása; 2) könnyed exophthalmus, mely oly nagy fokot mint az orbitalis kötszövet lobja stb. mel­lett, soha sem ér el; 3) a szemteke mozgásainak gátlása, mely szintén csekélyebbb mint ha egyébb okok miatt jő elő. Mind­ezen tünemények jelen voltak ezen esetben, s ha erősebb sub­conjunctival belöveltségről nem szól a leírás, ez az ugyanott levő szétterjedt vérömlenyeknek tulajdonítható, melyek amazt eltakarták s ha nem volt jelen, pótolják eléggé. Azon lobos oedemának jelenségei, melyek az egész szem­gödörbeli kötszövetre terjednek ki, egészen ilyenek lehetnek, s ha kimenetelre és a tünetek fokára nézve különböznek is, el­különítésre kétes esetben támogatást alig adnak; a megkülön-*) Traité des maladies des yens. Paris 1868, 1. köt. 7„4. lap. 2* ') L. Szemészet 1-ső számát.

Next

/
Thumbnails
Contents