Szemészet, 1875 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1875-05-02 / 2. szám

Sp. W. a szemhéj külső felével bánt. A két puszta bőrlebeny, mely eredetileg a felső volt, most alant a porczszél hosszában foglalta el helyét, és megjegyzendő, hogy szabad végei, melyek egymást érintették (minthogy az e helyen tett iutermarginalis metszés egybefolyt) egymáshoz erősítettek. A metszési vonalok kollodium és pamuttal fedettek. A műtét utáni 18-dik napon az utolsó két varrat eltávolíttatott. Az alsó lebenyek egyikének legszélsőbb vége ugyan levált volt, de ez általános eredmény elérésére nézve nem volt akadálylyal. Két és fél hónappal a műtét után a szempillák új helyzetükben, t. i. egyenesen mell­felé irányozva oda voltak nőve. — Az egyetlen pont, melyet W. az ő eljárásánál szembetartani tanácsol, a bőrhidat illeti, mely a két alsó lebeny táplálása kedvéért szükséges; e végett arra utasít, hogy a felső lebenyek a szemhéjbőrből felhágó ferde irányban vétessenek, nehogy elegendő hosszaság kedvéért vé­gükkel egymásra akadjanak és így a szükséges bőrhíd létre­jöttét megakadályozzák. Watson ezen sebészi eljárását kivi­telre nézve könnyebbnek tartja, mint Arit- és Graefe-ét. Egy vagy kevés dist. pillánál az állítólag Snellentől származó fonálhurokkal való eljárást kielégítőnek véli, melyet ő Brit­­tin Archertől jó sikerrel alkalmazni látott, és egy pár év előtt S c h u 1 e k tr. Bécsben véghezvitt és leirt. (Med. Times and Gazette II. 1874. Nov. 14. 546. lap. Dr. Sch'l e s inger. Aczélszálka az üvegtestben; gyógyulás a látás megmaradása mellett. Bí'.RGMEISThlt tr.-tÓl. A sértés után hat nappal a teke mérsékesen belövelt, belső negyedében közel a szaruszélbez 2 mm. hosszú vonal­szerű seb helyét a tülkhártyán finom barna vonal jelzi, belől­­ről azonban az áthatolásnak semmi nyoma; porczhártya néhány pontszerű kékes gyurmahomálytól eltekintve tiszta, átlátszó ; a rendes mélységű csarnok vize kissé homályos; a jelen volt csar­nokbeli genynek alig nyoma; szivárvány sötétebb, némileg zöl­desen elszinesedve, főleg belső felében fölháma felernyedt; láta Atropinra 4"'-nyira tágúlt, kerek alakú s rajta nehány igen finom festenyezett vonal húzódik át. A lencse tokján sértésnek semmi nyoma; a lencsében semmi homály. A szem mélyéből egy fél lencse mekkoraságú négy tompa szöggel biró testnek megfelelő fémfény verődött vissza; maga a fénylő lemezke a szem mozgásainál könnyeden rezgeti és lengett; áteső fénynél a fénylő lemezkét tisztán lehetett látni a láta mögött, minden­kor egyenlő távolságban a szaruképtől; az körülbelüf 2 mm. széles sötét üvegtest-zsinegen látszott függni; ezenkívül több vékony hasonló külemű fonalkák is húzódtak kivált befelé az idegen testhez. Háttér nem volt tisztán kivehető; a teke hatá­rozottan puhább, s fent a sugártest táján érintésre fájdalmas; beteg az ujjakat 10'-ra számlálta; láttér egy irányban sem volt megszorítva. Alkalmaztatott 14 napon át jeges borogatás sötét szobá­ban, mely're a teke belöveltsége teljesen megszűnt; üvégtest megtisztúlt, csupán az idegen testet függve tartó szalag ma­radt fenn; S 20/7o ; továobi egy hó múlva beteg S 2%0-el tá­vozott ; ekkor már az üvegtesti szalagot egészen fel nem lehe­tett követni, s az idegen test mozgékonysága csak gyenge rez­gésre szorítkozott; majd egy második hó elteltével már sokkal lentebb a sértési hely közelében találtatott a nélkül, hogy ezen helyen az üvegtesti fonal látható lett volna; e helyett azonban mozgékonysága ismét nagyobbodott. Ezen vizsgálat után három hétre erős köhögési roham után heves fájdalom lépett fel a szemben, s vizsgálatnál az idegen test többé nem volt fellel­hető, helyét kis üvegtesthomály foglalta el; 14 napi kezelés után a fájdalom és tekeérzékenység megszűnt; S = 2%0; az idegen test helyén még mindig kékesfehér, csaknem ezüstfényű folt, mely egy be- és lefelé haladó fonállal függött egybe; a teke lehető lefelé irányításánál a szivárvány mögött egészen mellöl ezüstfény verődött vissza, melytől az előbbihez hasonló fonalak és czafatok húzódnak az üvegtestbe; míg a külső alsó részben az idegen testnek megfelelő nagyságú fénylő fekete fös­­tenyfolt volt látható. További félév múlva S = 2%0 ; Jäg. Nro. 2. olvas ; teke igen keveset belövellt, láta merev, kissé tágabb, szivárvány zöldesen elszinesedve; az idegen test helyén többé semmi rend­ellenesség, a helyett azonban számos apró úszó üvegtesti homá­lyok. Reczeg viszerei erősen teltek, kanyarodottak; a szivárvány mögött finom ezüstfényü fonalak ; a festenyfolt eltűnt. Ezután egy hóval a szem háttere egészen rendesnek találtatott; az iz­­zadmányos részek a teke fenekéről eltűntek, s csak igen apró üvegtesti homályok maradtak még vissza. (Kiin. Mnbl. für Augenhlk. 1874. Február—März.) T o r d a y tr. Corectopia egy esete. Alexander tr.-tól. A 10 éves fiú látái tojásdad alakúak függőleges hoszteu­­gelylyel s mindkét szemben kifelé állnak ; porczhártyák és csarnok rendesek ; jobb szemben a szivárvány rezeg és orrgyöki fele erő­sebben domborodott, tehát a lencse befelé van iszamodva. Láta mozgásai a fény iránt mindkét szemben egyiránt jók s Atropin és Calabárra egyaránt jól visszahatnak. Mig jobboldalt a hosszúkás idegdombcsa nagy sorvadásos sarlóval közvetlen összefügg, addig a balszem hátterében semmi rendellenesség. A láterőt illetőleg jobb szem Jäger 17-et nehezen olvas; fi- 5-el S Io/2o0; bal­szem ellenben Jäg. 3-at jól olvas; tovább ezen szemben jelen van Am a vízszintes déllőben, úgy hogy—10 hengerüveggel S=10/30. (Kiin. Mnbl. für Aughlk. 1874. Februar—März.) To rd ay tr. Veleszületett látidegbaj három testvérnél. Alexander tr.-tól. A három fitestvér közül elsőnek jelentkezett a 20 éves 1873 s/2. s nála a láterő hanyatlása mindkét szemen alkalmi ok nélkül négy hét alatt annyira fokozódott, ho?y S = u/20o és -j- 10-el Jäger 8-nak csak egyes szavait képes kibetűzni. — Idegdombcsa határai elmosódvák s a homály beterjedt a reczegre, melynek visszerei kanyarodottak és rendesnél szélesebbek ; a dombosa nem mutatott emelkedést. A kórkép megfelelt az idegtörzs lobjának, mely a tekén túlról kiindulva az idegdombcsá'g terjedt. Kórelőz­mény és az egyes szervek vizsgálata a szembajra nézve közelebbi támpontot épen nem szolgáltattak. Gyógyeljárás genyszalag, has­hajtók, vizelethajtók, iblany, higany-bekenések, higany- és szoral­­befecskendésekből állott minden eredmény nélkül. A dombosa és környezete feltisztúlt, visszerek térfogata rendes lett, úgy szintén a dombosa színezete, úgy hogy 5 hónapi kezelés után a tükörkép a látideg sorvadásos elfajulásának semmi "yomát sem tüntette elő és mégis a láttompulat azon fokon maradt, mint a gyógykezelés megkezdésekor. A második 29 éves fivér öcsé után egy hónapra jelentkezett; S = 'Vto ; + 10-el Jäger Nr. 5 betűit. A láttompulat ennél is négy hét alatt haladt ezen fokig ; a látlelet, gyógykezelés ugyanaz mint előbbinél, de a roszabbodás négy hónap alatt mind előbbre haladt és elb.ocsáttatásakor S — u/200 volt a nélkül, hogy ideg­sorvadás tünetei jelen lettek volna. Végre a harmadik 23 éves fivér megint egy hó elteltével a második után osztozott más két testvérje szomorú sorsában hasonló kórkép mellett. Skotoma egyiknél sem találtatott. A családban vérrokonság nem volt; az anya egyik fivére állítólag éveken át rövid- és roszlátó volt. de meg nemvakúlt; két nőtestvérnél csak heveny szemlobok, az anyánál évek előtt rögös köthártyalob vol­tak jelen. (Kiin. Mnbl. für Aughlk. 1874. Februar—März.) T o r d a y tr. BUDAPEST, 1875. KHÓK és WEIN KÖNYVNYOMDÁJA (Dorottya-utcza 14. sz.)

Next

/
Thumbnails
Contents