Szemészet, 1875 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1875-05-02 / 2. szám

29 30 A látidegek kereszteződéséről (Chiasma nervorum opticorum) a gerinczes állatoknál és az embernél. Scheel L.-töl. Mandelstamm és Michel ismert tanulmányai a látidegek kereszteződésére vonatkozó kérdést, melyet a szak­emberek oly régen már megoldottnak tekintettek, újra vita tárgyává tették; a félkereszteződés tana úgy látszik végnapjait látja, helyére a tökéletes kereszteződés jött. A dolog oly nagy borderével bir a kórjelek értelmezésére nézve, hogy egyelőre minden uj adatot, minden uj buvárlati eredményt registrálnunk és figyelemmel kisérnönk kell. Scheel számos vizsgálatainak, melyet Merkel rostocki tanár bonczintézetében végezett, ered­ményét a következő pontokban foglalja össze : 1) Yalemennyi gerinczes állatnál az egyik látideghuzam (tractus n. opt) valamennyi idegrostjai tökéletesen kereszteződ­nek a másikéval, a nélkül, hogy oldali, hátsó vagy mellső ereszték (commissura) léteznék a chiasmában vagy a két tractus között. 2) Az'embernél a láthuzamok tökéletesen keresz­teződő idegrostokon kívül még más idegrostok is találhatók, melyek a tuber cinereum-tól valamint a lamina ter­minalis cinerea-tói eredvén és a chiasma alsó és felső lapjá­hoz vonulván, részint a nekik szomszédos látidegbe lépnek, részint a commissura ansata képezéséhez járulnak. 3) Minél magasabban áll az emlős, minél közelebb az emberhez, annál szövődettebb viszonyok léteznek a chiasmában, annál számosabb részekre oszlik a látideg a kereszteződés alkal­mával, míg végre a legmagasabb fokon, az embernél a látide­gek kereszteződésénél, azoknak oly finom szétoszlását találjuk, hogy úgyszólván minden egyik idegrost a másik láthuzam egyes rostjaival kereszteződve és mintegy összefonva van. Ismeretes, hogy a kereszteződés kérdését még a kísérlet utján is igyekeziék megoldani oly módon, hogy az egyik szem kiirtása után, bonczolásnál kutatták a látidegben létrejött sor­vadást a működés megszűnése által. Több sikertelen kisérlet után Scheel két macskánál, melyeknél már egy órával post partum a bal szemteke eltávo­líttatott, kielégítő eredményhez jutott. Már 26 nappal a műtét után a bonczolásnál nagy különbség volt látható a két látideg mekkoraságában, a mennyiben a bal látideg vastagsága alig érte el harmadrészét a jobboldalinak és a sorvadás még a chiasmán túl is a jobb láthuzamban felismerhető vala. A chiasma vízszintes átmetszeteinek górcsői vizsgálása a már puszta szem­mel látható mekkorasági különbségnél egyebet nem mutatott, haematoxylinna] való festés után azonban a bal látideg és a jobb láthuzam rostjaiban számos rovatkozásokat, ideghüvelyeikben azonkívül sok öbölképzést lehetett észlelni. Maga az idegrost­fonat a chiasmában kevésbé rendezettnek mutatkozott az egyik felében létező változások következtében. Ezen eredmény, tekintve a rövid időt, mely a műtét és a bonczolás között lefolyt, szintén a tökéletes kereszteződés mel­lett tanúskodik. Hogy ha műtét után 1—2 év telnék el, nem szenved két­séget, miszerint még erősebb bizonyítékot nyernénk a tökéletes kereszteződés számára, különösen, ha újszülött macskákat vagy más olyan állatokat vennénk kísérletünkre, melyek látidege még nem jutott működéshez. Igen lehetséges, hogy aztán egé­szen az agyba terjedő látidegsorvadás jelei még sokféle felvilá­gosítást is nyújthatnánk a látidegek gyökérrostjaira nézve, midőn ily módon az egyik agyfél sorvadt részeit legkönnyebben lehetne összehasonlítani a másik egészséges agyfél megfelelő működő és rendesen táplált részeivel. (Scheel: Über das Chiasma n. opt. bei den Wirbelthieren und beim Menschen. Inaugural- Dissert. Klin. Monatsbl. 1874. Ausserordentliches Beilageheft.) H. Uj műtéti eljárás a íelsö szemhéj heszegélyénél és pillaszőr befordultánál. Warlomont tr..tól. A distichiasis- és trichiasisnál ajánlott sok uj és szeren­csésen kigondolt műtéti módszerrel szemközt W. kijelenti, hogy azért nem kell még a további haladástól és a „még jobb“ felkeresésétől elállani; és szóban és rajzban egy uj sebészi el­járást közöl, melynek elemeit saját vallomása szerint különféle forrásból merítette ugyan. Mialatt azonban a többi ismert mód­szereket az állandóság és pontosság hiányával megcáfolja, saját uj eljárását mint olyant jelenti ki, melynél minden egyes rész mértanilag ki van tűzve és plastikus szempontból is feddhetet­len. A következőkből áll: A beteg chloroform hatása alá he­lyeztetik, mert a műtét elég hosszú és fájdalmas. A felső szem­héj alá egy uj úgynevezett legyezőalakú szemhéjlapoczka (Ble­­pharospathe eventail) hozatik. Ezen műszerről, melyet W. egy saját czikkben részletesen leír, csak annyit említünk, hogy a szemhéj alá hozandó lemez egy különös készülék segedelmével a műtét terének megfelelőleg legyezöképen összeszedhető és ki­fejthető ; a szemhéj külső felületére pedig ugyanazon műszer­rel egy gyűrű alkalmaztatik, mely felcserélhető és igy minden egyes esetben a legyező terjedelmének megfelel. A legyező és a gyűrű közt a szemhéjnak műtétre szánt része lezáratik. Miután ez megtörtént, egy finom szikével a szemhéj széléhez párhuza­mosan 2- 3 mm.-nyi magasságban bőrmetszés hozatik létre, a melytől kezdve egészen az említett gyűrűnek felső ha­rántkarjáig a szemhéj külbőre leoldatik és hátrahajtatik, úgy hogy ez által a körizom a szemhéjporcz felső széléig meztelenítte­­tik. Most a szemhéjszél kettéhasítása akképen eszközöltetik, hogy egy keskeny kétélű és lapjára hajlott bistouri a szemhéj közepén az alsó sebajk mögé taszíttatik és oly módon hozatik az intermarginalis szélben újra napfényre, hogy jobb- és balfelé való vezetése által a szemhéjporcz hosszában hasított szemhéj­szél mellső hídja a rendellenesen álló pillasort valamennyi szőr­tüszővel együtt magában foglalja. Ezen bőrhíd átültetése végett a körizomból egy kis csomó a szemhéjporcz felső szélének ma­gasságában kimetszetik, úgy hogy ennek szövete kitakarva van ; és most egyéb nem marad hátra, mint finom selyemvarrat se­gedelmével a pillas2Őrös bőrhídat a szemhéjporcz felső széléhez erősíteni. Ezennel a műtét be van fejezve. A szemhéj külbőré­­nek ama leoldott és hátrahajtott része magára hagyatik. 3—4 nap múlva a seb egyesülése tökéletes, és a varratok eltávolít­tatnak. (Annales d'Oeulistique LXX1. Mai - Juni 1874.221.1.) Dr. Schlesinger. A Trichiasis és Distichiasis gyógykezelése egy új műtét által. W. Spencer WATSON-tól. Az Ophthalm. Hosp. Rep. vol. VII. 440. lapján Sp. W. a Distichiasis egy esetéről értekezett, melynél a distichiatikus pillasort keskeny lebenyben akként átültette, hogy annak he­lyét egy másik egyszerű bőrlebeny által pótoltatta, melyet az első szélmelletti pillasoros lebeny felett és hozzá párhuzamosan a szemhéj bőréből nyert. A két lebeny, mely természetesen egymáshoz ellentett oldalon a szemhéj bőrrel összeköttetésben maradt, egymással egyszerűen felváltatott és ezen uj helyzet­ben varrat által megerősíttetett. — A jelenleg közölt második eset egy 40 éves Írnokot illet, kinél szemhéjlob következtében a felső szemhéj pillái az egész sor hosszában befelé irányozva voltak. Chloroform hatása alatt a betegen következő műtét vitetett véghez, melynél ugyanis a szemhéj belső és külső fele egyenként a fent jelölt sebészi eljárásnak vettetett alá. Sp. W. t. i. az egyik lebenyt (mely a megfelelő pillákat magában fog­lalta) a szemhéjszél belső feléből szabad végével a belső szem­zugnál ; a másik lebenyt pedig közvetlenül az előbbi fölött evvel egyenlő hosszaságban a szemhéj bőréből vette, csak azon kü­lönbséggel, hogy emennek összefüggő alapja amannak szabad végének felelt meg. Ezután a két lebeny egymással felcserélte­tett és a nyert új helyzetben megerősíttetett. Hasonló módon

Next

/
Thumbnails
Contents