Szemészet, 1874 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1874-02-22 / 1. szám
15 16 A roncsoló porezhártyafekély oktanához. Stromeyer tr.-tól. Ismeretes, hogy nagy száma azon eseteknek, melyek ulcus corneae serpens (Saemisch), Hypopion-Keratitis (Roser) vagy Hornhautabscess (Árit) neve alatt feljegyeztetnek, a porczhártya kisebb vagy nagyobb sérüléséből indulnak; más részről azonban szintén tudva van, hogy a számos porczhártyasérülések összegében a bekövetkező roncsoló fekély csak csekély százalékarányban van képviselve, és nem is szokott kötve lenni a sérülés fokához. Azért különös okmozzanatot kerestek, mely a kérdéses fekélyt létrehozná, és azt főleg véletlenül jelen levő könytömlőtakárban vélték találni,mely által a szemnek kártékony befolyások iránti ellentállási képessége veszendőbb menne, a mint Saemisch mondja, vagy talán, hogy a takáros váladéknak mintegy fertőzt- tő hatása volna a porczhártya sebére. Mindenesetre a Zürichi kórodán erre vonatkozólag észlelt viszonyok feltűnők ; a tiz éven át előfordult idevágó 224 eset közül 104 volt sérülés következménye, ezek pedig 37%ánál volt takár jelen ; a többi (spontan) eseteknek 34°/<,-ában szintén takár észleltetett. Azon vélemény mellett, hogy könytömlö takárnak nagy befolyása van a szóban levő fekély keletkezésére, még az állatokon véghez vitt kisérlelek is szólnak, melyekből kiderül, hogy egyszerű bár nagyobb mérvű sértések által sohasem sikerült a porczhártyán azon fekélyfolyamatot létrehozni, mely főleg a többi szemtekerészekre való kiterjedési hajlama által tűnik ki, míg Leier és Eberth, az előbbi Leptotbrix-tömeggel, az utóbbi diphtheriticus, septicus és pyaemicus anyaggal való beoltás utján igenis hasonló roncsoló genyedési folyamatot bírtak előállítani. Ezek szerint feljogosítva vagyunk sejteni, hogy a roncsoló porczhártja-fekély sajátságos befolyásával legalább sok esetben septicus megfertőztetésre vonatkoztató legyen. Szerző ezen irányban uj kísérleteket tett, házinyulakon, melyeket körülményesen leir. Első sorban úgy járt el, hogy csupán egyszerű porczhártja-sebeket csinált, melyekbe aztán közömbös az az nem fért őzt etett tárgyakat vitt. A négy idevágó kísérlet újra mutatta.hogy a porczhártjasértéseknek, jóllehet hogy a sebző eszköz a sebben hagyatott, csak csekély következménye van ; mely azonnal növekszik. mihelyt az idegen test vegyi válto/ár (élenyülés) folytán közömbösségét veszíti, azért aczél inkább gyakorol ro-z befolyást mint a tiszta ezüst. A kísérletek második soiábau (18 eset) a Leptothrix buccalis csekély mennyisége, továbbá rothad izomdarabok, hypopyon-genv, vagy erősen gyuladt szemekből eredő csarnokviz vitetett a porczhártya közepén ejtet frí«s sebbe. Ezen kísérletekből mindenek előtt kiviláglik azon különbség, mely az egyszerű valamint a septicus anyaggal megfertőztetett seb hatása között fennáll, minthogy az előbbinek következménye, még akkor is, ha az idegen testa sebben maradt, ugysz^l’án semmi azon visszahatáshoz képest, melyet a megfertőztető anyag beoltása minden esetben eredményez, De egyszersmid azt is lehetett constatálni, hogy a lobos visszahatás akkor lép fel leggyorsabban és legnagyobb mérvben, ha a beoltott anyagok már beoltásakor bomlott állapotban vannak, hogy a lobtünemények csakhamar visszafejlődnek,ha a beoltott felbomlott anyagok még ideje korán a szemből eltávolíttatnak, s hogy végre nagyobb lobtünemények nem is keletkeznek, ha a bevitt szerves anyagok a seb szoros zárása, vagy az által hogy a szemcsaruokban vannak, a lég befolyása és ugv a felbomlás ellen meg lettek védve. A felbomlott anyagok által eredményezett lob a porczhártyában vagy roncsoló fekély, vagy szétterjedt genyes lob alakjábau lép fel, tulajdouképeni porczhártjatályog egyszer se n mutatkozott. Hat esetben kiváló és nagyfokú genygyulem (hypopyon) volt jelen; azon kivül még három korán bonczolt szemben genytestecskék találtattak a górcsővel mind a csarnokvézben mind a szivárvány- és Descemethártya felületén. Hét esetben a górcsővel szivárványhártyalob volt kimutatható. Átalános szemlob (Pauophthalmitis) csak egy esetben fejlődött, minthogy a szemek rendesen hamarább távolittattak el, mint sem hogy az átalános szemlob időszakához juthattak volna. Az ily mesterkélten előidézett lobfolyamat még az által is hasonlit az emberszemen észlelt roncsoló fekélyhez, hogy szintén nagyon hajlandó tovaterjedés által a szem többi részeit is a folyamatba vonni. (Cyklitis, Iritis, lrido-Cyklitis.) Midőn szerző az utakat és módokat fejtegeti, melyeken a nevezett tovaterjedés történik, más feltevényeken kivül főképen a nyírkedényekre utal, melyek oly nagyon képesek, a rodthat anyagot vagy talán annak ható elemét (Sepsinl más szervrészekbe átvinni. Érdekes azon kérdésnek a górcsői vizsgálatok nyomán történő tanulmányozása, váljon miképen jön létre a szemcsarnok geuygyüleme, oly kérdés, mely a sok buvárlat daczáta mindeddig még megoldásra vár.Szerző úgy hiszi,hogy sok esetben ahol sem a porczhártya sem a szivárványhártja nem képezi a genynek kimutatható forrását, valószínű, miszerint a sugártestnek a mellső csarnokhoz szomszédos része, valamint a vizszeres kör (circulus veno sus) azon tér melyből fehér vértestecskék a szemcsarnokba be vándorolhatnak. E mellett a górcső alatt mutatkozó viszo ny o igen hangosan szólnak. (Arch. f. Ophíh. XIX. II. 1 1.) H. Atropin és physostigmin élettani hatása a látára. Kossbaoh é» Fröhlich-tói. Szerzők nyomozásai az eddig uralkodó nézeteket részben halomra döntik, eredményeiket pedig úgy nyerték, hogy szokatlan i agy adatokkal tettek kísérleteket, hogy továbbá a kísérletre szolgáló állatok kivált a békák egyéni tulajdonaira több figyelemmel voltak, mint az eddigi búvárok, és hogy végre oly változásokat veitek tekintetbe, melyek csak rövid ideig tartanak, azonban szabályszeiüleg visszatérnek. Atropin hatása. Meglepő tényként adatik elő az, hogy tengeri nyulaknál a láta legkisebb adagokra megszükül. Ezen megszükülésre néhány perez múlva rendes látamekkoraság következik. Ha ezen kis adagok gyorsau egymásután ismétpltetnek, látatágitó hatást, nyernek. A megszükült láta, erős fény által még nagyobb szűkületet nyer, sötétség folytán tágabb lesz. Az együtérzideg átmetszése nem gyakorol semmi bejolyást az említett tünemények beállására, ingerlése ellenben látatágulatot hoz létre, annak jeléül hogy a minimal adagok a szemmozgató ideg (oculmotorius) ingerlése által hatnak. Mihelyt látatágitó adagok használatba vétetnek, a szemmozgató ideg ingerlésnek időszakára annak szembeli végszálainak híidás^ áll be ; mikor aztán mint a vilanvosáram mind a fény hatás nélkül marad. A zárizom kis adagok által ellenben hüdve lesz. Szerzők nem hiszik, hogy a tágító izom valamint az egyiittérzideg ezen hatásokban részt vennének, miután ha csak az adagok nem tulerősek voltak, nekik mindig sikerült a nyakegyüttérzideg ingerlése által még nagyobb tágulatot előidézni. Csak igen nauy adagok után magának az együttérzidegnek alkalmasint középponti része hiidött lesz mit az azt követő több órákig tartó látaszükület bizonyít. Physostigmin hatása. Szerzők úgy találták, hogy a phys. által legnagyobb mértékben megszükült láta a nyak együttérzideg erős vilanyos ingerlése folytán kitágitható, hogy tehát Grünhagen nézete helyes, mely szerint a nevezett gyógyszer a szemmozgaló ideg szembeli végszállainak ingerlése utján hatna, mely vélemény szerzők szerint azon tény által erő-dttetik meg, hogy a phys. nagy adagai látatágulatot, tehát a szemmozgató ideg végszállainak hüdését hozzák létre. A békák látái a két szer iránt a tengeri nyulakéhoz képest ellenkező viszonyt mutatnak, a mennyiben 0, 4—1 mgra. atropin által szűkület, 2—3. mgm. physostigmin által tágulat jön létre. Szerzők még a szívre való hatást illetőleg az eddigi tapasztalatoktól eltérő tüneményeket észleltek. (Centralblatt für die med. Wissenschaften 1873. 58.) H. PEST 1874. KHÓR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJA (Dorottya-utcza 14. sz.)
