Szemészet, 1874 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1874-02-22 / 1. szám
pf ZF. ■- 1 " '■ ^ :' ' — 13 — több keskeny üterek eltávolításával az összekötő ágak tágassága öregbedik. Abból következik szintén, hogy az iridodialysis nem bírhat ugyanazon hatással a szem belnyomására mint az iridectomia, mivel az előbbi műtétnél a köralaku ütérnek egy része eltávolitatván, tovább nem foghat be az átalános nyomása,miután ez nem függ az edények számától, hanem az edényekben létező nyomási viszonyoktól. Azért van, hogy tökéletes szivárványhártya-hiány mellett még mindig a belnyomás fokozódása lehetséges. A Graefe által felhozott tény, hogy az iridectomisatiak hatása kimarad, ha a szivárványcsouk a sebbe vegeked, csak oly midőn értelmezhető, hogy az ily beékelődés és a vele együtt járó voegálás folytán a vérkeringés a köralaku ütér megfelelő részében megakad vagyis úgy, hogy az ily beékelődéssel járó lobfolyamat egyátalábau megváltoztatja a fennt vázolt edénybeli viszonyokat. Registráljuk ezen elméletet anélkül, hogy a gbi ocoma körüli sötét pontokat általa már kielégítően magyar ázoltaknak tekintenék. (Mediziuische Jahrbücher. Redigirt von Stricker 1873. I. füzet.) H. A szivárványhártva részbeni visszahnjlitása megkisérlet szivárvanyhártya-csonkitás alkalmával. Passaukr tr.-tól. \z eset gyakorlati tekintetből kiválóan érdekes. Favágásnál apró fadarab pattant a szóban levő 55 éves nő bal szemére, mire fájdalmak támadtak az illető fejoldalon. Nyolcz nap múlva glaucoma fejlődött. Baloldali fejfájás, a szemgolyó kőkemény, a kötiiártya alatti visszerek tágultak, mérsékelt belöveltség a porczhártya körül, maga a porczhártya füstös, belső felületén több apró pontszerű folt, érzékenysége igen leszállóit, láta nagyon tágult, mozdulatlan. A lencse áftünőnek látszott, az üvegtest homálya azonban gátolta a szemháttér megszemlélését. A még ugyanazon napon elaltatás alatt végbe vitt műtét következő sajátsággal folyt le. A metszés óvatos és kellő módon végezése után az űvegtest nem jelentéktelen mennyisége ürült ki a csarnokvizzel együtt, de egyúttal eltűnt a metszésnek megfelelő szivárványhártya-rész is. Miután a szivárvány megfogása ismételt megkísérlés után eredmény nélkül maradt a szemre zárkötés alkalmaztatott, mely tökéletesen úgy nézett ki, mintha szivárványhártya-csonkitás hajtatott volna végre. A műtét utáni második napon a szemteke kevésbé kemény, a belövelés csekélyebb, a porezhártja érzékeny és majdnem egészen átlátszó volt. A tűlkhávtya-metszésnek megfelelőig tökéletes szivárványhártyahíány volt jelen. A láta területén egy felfelé domború, finomul pontozott, ferde világításnál szürke, beható fénynél fekete vonal húzódik keresztül, mely a szem mozgásánál némileg ingadoz. Ebből világos, hogy a lenes^ helyét változtatja, hogy a glaucoma e szerint másodlagos volt, s hogy a szivárványhártya azért fordulhatott hátra, mivel az sí helyen a lencse valamint aZiun-féle öv (mely beszakadt) által nyújtott támpont hiányzott. Hogy miért nem mellfelé az az a sebbe esett, a hova a rendes összeállítású üvegtest szorithata, ezt a szerző nyílt kérdésnek tekinti. A további lefolyást illetőleg megjegyzendő, hogy erős atmpinoldat cseppentetett be, miután a visszabajlitáshól eredő szivárványhártjalobtól tartani lehetett. Erre legnagyobb látatág ilat következett, a coloboma azonban már más nap esak felényi volt mint a műtét után, a mennyiben a szivárványhártya mindkét oldalról ismét mutatkozni kezdett. A szem hátterén, mely néhány üvegtestezafat daczára jól volt látható, a reczeg számos vérömlenyt mutatott, főleg a kissé vörös látidegkorong közelében. A látélesség lassanként '/3-ra emelkedett. Egy hónappal később uj glaucoma-roham állott be, mely miatt szivárványhártya-csonkitás végeztetett lefelé. Itt a műtét rendesen folyt le, némi cystoid hegedés lépett fel, a glaucoma nem tért többé vissza; a fejlődő szürke hályog azonban meggátolja az eredmény élvezetét mindaddig, mig egy későbben megteeudő hályogkivétel által a betegnek a láterő vissza nem lesz adva. (Arch. f. Oplitk. XIX. II. 315. 1.) H. A szem belsejében ül« riigös(traeliomut«s) uj képletnek egy esete Passa unit tr.-tól. Annyira megszoktuk a rögöt mint kizárólagosan köthártya bánfáimat tekinteti, hogy szinte paradoxonként, tűnik tel, ha érhártyarögről szólnak. Az eset, melyet P. közöl, már azért igen nevezetes, hogy Graefe ki a kiirtott szemtekét látta, azt „summis curiosis ophtaltrologicis“-boz csatolta. Az illető egyén egy 21 éves elég erős leány, kinek bal szeme már 9 évvel ezelőtt huzamos lob által megvakult. A jobb szemen ritka mértékben tömeges, kemény és repedékes rög volt jelen mindkét szemhéján, a tülkhártya és porczhártya épsége mellett. A bal szem köthártyája annyira sorvadt volt, hogy a szintén összetapadt szemhéjszélek között csupán lencse mekkoraságu piros bujálkodó lapot láthatni, melyet a fekvés után ítélve az elfajult porczhártyáaak kell tekinteni. Miután a jobb szem kezelése alatt a bal szem fájni kezdett, kiirtatott. A kiirtott némileg kisebbedet! szemteke ki volt töltve big üvegtest által; lencse és szivárványhártya hiányzott. A porczhártya tökéletesen átváltozott röggé, vastagodott és felszínén pupos vala. Az uj képlet a porczhártya határától tovább terjedett a tülkhártya és az érhártya edényrétege közé, kezdetében sűrűén esoportozott szemölcsökből álló őv alakjában, tovább azonban az egyenlítőn túl egész a látidegig mint szétszórt szemölcsök. Az egyes szemölcsök kerekdedek, gyeDgédek, fehérkék. áttetszők, egymással gyengéd fonalok által összekötvén oly lazán fekszenek a két hártja között, hogy ezeknek óvatos szétválasztásánál úgy az egyikhez mint a másikhoz ragadva maradnak. Mekkoraságuk különböző, többnyire azonban mustár szeműek. Leber által véghez vitt górcsői vizsgálatnál a szemölcsök meglehetősen jól fejlődött kötszövetből álltak, mely befelé tömött sejtszegény, kifelé laza és sejtdusabb volt, egyközii elrendezést mutatott. Azon kivül az érhártya edényrétegében kisebb szürkés szemölcsök voltak találhatók, melyek a górcső alatt nem a fejlődött kötszövetből, hanem kerekded egymagu sejtek halmazatából álltak, némileg hasonlók a szemcsésgümöhöz, melytől azonban az által különböztek, hogy bennük sajtosán átváltozott középrész hiányzott, mi megegyezik a különben is jellemző továbbfejlődési irányukkal. Leber úgy találta, hogy a szemölcsök helyenként a különben rendes sagáridegeken ülnek, és azt gondolja, hogy P. által említett összekötő fonalak épen a sugáridegek voltakFigyelmeztet különben ezen képleteknek tökéletes edényhiányára. Már a legkisebb szemölcsökben találta a reczézetes és rostos kötszövetre (reticulares und fibröses Bindegewebe) való átmeneti irányt, miért kórszövettani szempontból ezeket szemölcsös rostdagoknak tekinti (miliare fibrome). Azon kérdést illetőleg, váljon lehet e ezen uj képleteket a rögös szemölcsökkel ugyanazonositani, bevallja, hogy határozottat mondani nein képes. Annyi bizonyos, hogy a puha, kocsonyás rögszemölcsök, melyek bennéke kifolyik, ha felhasittatnak, másképen vaunak szervezve. Igaz ugyan, hogy a későbbi időszakban rostos kötszövetté változnak át, de bizonyost a szóban levő esetben csak akkor lehetett volna állítani, ha egyszersmind köthártvai szemölcsök kerültek volna a górcső alá. Passauer véleménye, miszerint a leírt szemölcsök igazi rögtermészetüek volnának, valószínűvé válik azon körülmény által, hogy a szemölcsök mind számban mind mekkoraságban szaporábban voltak találhatók a mellő részben, mig hátfelé mindkét tekintetben fokonként csökkentek. Még a kórodai kép is mellette szól, mivel nem volt jelen semmi látzavar a porezhártja megtámadása és elpusztulása előtt. A rögnek tovaterjedése alkalmasint a porczhártya átfurodása és a lencse kiöntése által könnyebbítve volt. (Archiv f. Opath. XIX. II. 303. 1.) H. ÍÜH
