Szemészet, 1874 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1874-02-22 / 1. szám
11 12 Az iridotomláról. WiCKER tr-tól. A szivárvány egyszerű bemetszése általi műlátaképzés először Cheselden által végeztetett 1828-ban, kié czélra igen keskeny, sarló alakú, egy élű beges kést használt, s a tülkhártyán közel a porczhártyaszélhez hatolt a szembe. H e v e r in a u n 1756 azon lényeges módosítást tette, hogy lándsa alakú heges késsel a porczhártyán át behatolva ugyanazzal metszette át a szivárvány rostjait,míg Gu é r i n más kést használt a szaru megnyitására és másat a szivárványmetszésre. Majd Janin, 1772, a szarut hólyagkéssel szélesen megnyitván, a kis görbe ollónak egyik heges szárával a szivárvány megé hatolva és előre tolva az így felemelt részt egy csapással átmetszette ; ily módon azután két sőt három bemetszést is ejtett Maga a szivárványcsonkolás W e n z e 1 felfedezése, melyet azután több tekintetben módosítottak és tökéletesítettek Beer, id. Sich el és Desmarres. A mily elragadtatással fogadták az orvosok az iridotomiát, annyira hűtlenek lettek ahoz aziridectomia és iridorhexis feltalálása után ; teljesen feltdve lett az egykor kedvencz gyermek közel egy századoii át, míg nem a nagy mester G r a e f e halála előtt két évvel figyelmét ezen mütétm'dra is kiterjesztve anuak bizonyos körülmények között a szivárváuycsonkolás felett előnyt tulajdonított, s nézetét Meyer M.-hez intézett levelében következőkben foglalta össze: „Azon esetekben, hol hályogmütétek után igen kiterjedt szivárványmegetti izzadmány jött létre a rekeszizom szövetének elfajulásával, szarulaposbodással ás az irido-cyclitis egyébb következményeivel; szivárványcsonkolás helyet, mely eddigelé a kívánt eredményt meg nem hozta, előveendő a szivárvány egyszerű átmetszése. A kétélű keskeny finomúl In gyezett gerelykéssel a szarun át behatolva az izzadmány szövete tetszés szerinti tágasságra átmetszetik az üvegtestig, itt tett kísérletek azt bízó nyitották, hogy ezen, sorvos szivárvánnyal és tokhályoggal párosúlt izzadmány-hártyák elegendő mérvben képesek visszahúzódni arra, hogy némi nyílást engedjenek. A szemészek londoui gyűlésén Bowmanu az ú. n. réteges hályogoknál (cataractes stratifiéres) szív ár vány csonkolás helyett csupán a zárizom átmetszését ajánlotta és azóta végezi ezen műtétet a kúpszerű szarutágúlásnál is, hogy ha a szaruheg nagyobb látzavart okoz. Weckera műtétet vagy csupán a látás javítása szempontjából veszi elő, vagy egyszersmind a lobos folyamat megszüntetése végett. Első esetben ismét vagy jelen van a lencse, vagy hiányzik; hol jelen van az iridotomiát egyszerűnek, míg hol hiányzik kettősnek nevezi. A műszerek ezen műtéteb khez következők: két gerely alakú hegyes kés, az egyik lapjára hajtott, a másik egyenes; egy élére görbített, zárcsipeszszerü olló, tompa hegyekkel és igen vékony karokkal. Az eljárás következő: egyszerű iridotom iánál a szemhéjak és teke kellő rögzítése után a képezendő müláta átmérőjében, de az ellentétes oldalon, a gerelykéssel a szaruhártyát átmetszve a kést csendesen visszahúzza és az így képezett nyíláson át az ollót zárt karokkal bevezette a látszélig hol a bemetszést czélozza ; itt az olló karjait megnyitva az alsó kart a szivárvány megett a felsőt annak előtte előrecsusztatja, s a zárizmot egy csapással átmetszi. Az olló kihúzása után atropinoldat cseppentetik a szembe, s védkötés alkalmazása után a beteg akár haza is bocsáti atik. A k e 11 ő s iridotomiáuála szaru és egyszersmind iris átmetszés a környi részen történik, az olló egyik karja az iris és esetleg izzadmány hártya megett a másik a mellső csarnokban 5—6 mm. távolságra előretolatván egy csapással iris és izzadmány átmetszetik; most az olló karjait könyü mozdítással más irányba terelve egy második bemetszést tesz éles szög /\ alatt. Az utókezelés ugyanaz mint az egyszerű iridotomiánál. A szem teljesen nyugodt tartása miatt legjobb a műtétet kábítás alatt végezni A javaslatokat illetőleg az egyszerű iridoíomia javait a) réteges hályognál, midőn a lencse egy része eléggé szabad a fény átbocsátására b) központi szaruhomályoknál hátsó odanövések nélkül; c) szaruhomályoknál hátsó od növésekkel, hogy ha a ládának csak annyi szabad része is van, a hol az olló karját az iris megé vezethetni. A ketttős iridotomia kizárólag azon esetekben van javalva, melyekben a lencse műleges behatás vagy sértés következtében a szemből eltávolíttatván utána lobos folyamat bekövetkezett a szivárványhártyában és a lobtermény a látát elzárta. Viszont ellenjavalt az egyszerű iridotomia akkor, hogy ha a látaszél mindenütt a tokhoz van nőve, mivel ekkor lehetetlen az olló egyik karját az iris megé vezetni; továbbá ha a központi szaruhomály minden irányban igen kiterjedt; végül ha az iris zárizma hűdre van. Az egyszerű iridotomia előnye a szivárványcsonkítás vagy kihúzás és lefűzés felett, eltekintve attól, hogy a behatás kevesebb veszélylyel jár, leginkább abban áll, hogy az így nyert mtiláta csak központilag feküdvén a mennyileges féuybevezetésre előnyösb. (Annales d’Oculistiqne, Septembre-Octobre 1873.) Torday tr. 4 »zivárvúnyhártyii-csonkitás élettani hatása Exnkr tr.-tól. Bonders, Brünhagen, Hippel, Adamück stb. kísérleteiből kiderül, hogy a szemnek állandó beluyomása a szemedények belnyomásától függ, fokozódása valamiut apadása is feltételezve van a szeinbeli folyadéknak az edényfalakon át történő elválasztása, illetőleg felszívódásától, hogy ez utóbbi pedig az edénybeli és edényenkivüli nyomás közti külömbségtöl függ. Kutyákon, valamint tengeri nyulakon (Albino) eszközölt befecskendések alkalmával, melyek 2—4 héttel a megtett szívárványcsoukitás után végeztettek, E. mindig a csonkított szivárványbánya - darabtól kifelé közvetlen összekötő ágakat talált az üterek és a viszerek között. Ismeretes, hogy a vér a nagyobb circulus arteriosusból sugár gyanánt a láta leié széiágozó ütereken át jön a szivárványhártyába, ezen üterek egy hajszálreczézetet képezvén, melyből eredő viszerek sugárosan kifelé a nevezett circulus arteriosus mögött vonulva a sugártest viszérfonatjába átmennek. Ha most, a mint az a szokott szivárvány-esonkitásnál történik, a szivárványnak ama része, mely a circ. art.-tól a láta felé fekszik, eltávohttatik, akkor ütér és viszércsonkok maradnak főn, mig ágaiknak nagyobb része hiány zik. Az üterekbe beható vér, melynek rendes útja ilyképpen el van zárva, alkalmasint már előbb létező keskeny edényekből tág összeköttetési utakat (Auastomosen) képez, oly annyira, hogy az üteres vér auélkül, hogy hajszálterületen átmenne, közvetlenül a viszerekbe folyik. E. még oly emberi szemeket >onczolt, a melyeken szabatos ssivárvány-csonkitások sikerrel végeztettek. Ezeken azt vette észre, hogy a szivárvány fennálló körzeti széle sokkal szélesebb, mmt általában hiszik, miből kiviláglik, hogy elég tér van adva hason’ó összekötések keletkezésére. Magokat az öszszekötő edényeket (Anastomesen) a nem befecskendezett és déikörüleg metszett kész.tményeken ugyan nem láthatta, hanem a megtalált edényágak mekkoraságából vette azon meggyőződést, hogy az említett viszony ezen emberi szemeken is létezett. Ha tekintetbe vesztik, a Poiseuille és mások által tanúlmányozott elleutállást, melyek a csekély átméretü edényekben történő vérkeringést szabályozzák, könnyen átlátni a hatást, melyet a hosszú és késkeny hajszál-edény reczézetnek eltávolítása és annak tág anastamosisok általi pótlása egy szivárványütér belnyomására, továbbá másodlagosan a köralaku ütérnek és az ebből és eredő többi szivárványütereknek belnyomására gyakorol. Miután pedig a köralaku ütér visszafutó ágai által még az érhártya ütereivel is összefüggésben van, a nyomás még az utóbbiakban is, bár kisebb fokban kell, hogy apadjon. Ily módon lenne érthető a szivárványhártya-csoukitásnak hatása, mivel tudjuk, hogy a szemnek belnyomása közvetlenül függ a szembeli edények nyomásának átlagától. Ily módon érthetők áfeltételek is,mellek mellett a műtét sikere biztosítva van; pl. azon szabály, hogy minél szélesebb szivárványdarabot kell kivágni, mivel itt az anastomosisok száma lehetőleg nagy lesz, minél terjedőbbet a körzet felé pedig azért, mivel akkor
