Szemészet, 1874 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1874-07-26 / 4. szám

63 64 MUSH észleleteknek, melyekből úgy látszik keletkezett azon nézett,hogy a szerzett loborhályogok is a lencse mellső tokjárai lerakodásoknak köszönik keletkezésüket. Ezen nézet még azért is fenntarthatta magát, mivel gyakrabban észleltettek, ahol a kúp alakú kiemelke­dés még finom fonalon csüngött s mely fonál olykor egészen a sza­ruig ért. Ha most még a szaru közepén is foltocska volt látható, semmi sem volt köDyebb mint elfogadni azon föltevést, hogy az előbb szarusipolyhoz tapadt lencse a csarnokviz által előbbi rendes helyére visszaszorittatott és hogy a csapacska a lencse sarkáni fo­nállal együtt nem más mint maradványa azon szervesült lobter­ménynek, mely egykor egybekötötte a lencsét a szaruval. Láttuk miszerint, ilyen fonál a vizsgálatnál csakugyan kimutatható, csak­hogy az kivolt feszitve a szivárvány és lencse között és hogy a lo­­borhályog nem a tokon kívül, hanem azon belül ült. A mi ese­tünkben az iris általi vongáltatás rovására esett, ugyanazt eszkö­zölheti más esetekben a lencserendszert hátranyomó humor aqueus lassú meggyűlemlése. Ezen hátrafelé húzás képes lesz ugyan a lencsét és szaruheget összetapasztó szövetet a felhozott fonálig ki­húzni,amely azutánjvégleg fennmaradókat s szülheti ama téves véle­ményt, hogy az egész lobor nem egyébb lobfelrakódásnál a lencsén. Eseteim közül az utolsó képviseli az összekötő hidat, mely a loborhályog szerkezetére és számozására vonatkozó mindkét rend­beli nézet békés kikötőjébe vezet. Nehány szó a nem érett lencsehályog kezeléséről. Critchett a múlt évi szemészgyüléseu e tárgyra nézve igen becses—jóllehet nem épen uj vagy mély tudományu -- meg­jegyzéseket tett, melyek gyakorlati értéküknél fogva rövid közlést érdemelnek. 1- Critchett oly esetekben, hol a hályog még igen keveset fejlődött és a látzavar csekély, nem szokta az egyéneket a baj ter­mészetével megismertetni, jóllehet, hogy azáltal magát kiteszi azon szemrehányásnak, hogy maga sem ismerte fel, ha t. i. egy másik szakember más elvet követne, igenis megmondja a betegnek, hogy kezdődő hályogban szenved. A beteg érdekében van oly bánía­­lomnak tudomásához, mely ellen gyógyszer nem létezik, lehetőleg későn jutni. 2. Ha a beteget a mindinkább' hanyatló láterő felettt már szavakkal megnyugtatni nem lehet, gyenge atropinoldat becsep­­pentése néha hosszú időre könDyebitőleg hat. Némely esetben, hol a hályoggal együtt némi rövidlátás fellép, homoruüveg, szük­ség szerint steropäicus hasadékkal, nagyon javítja a távollátást. Mindig czélszerü a beteget gyakori látogatásokra szoktatni, részint a hályognak haladása feletti szorgos ellenőrködés tekinte­téből , részint azért, hogy a beteget iolytonosan megnyugtatthassa és ilyképen nem szakemberek beavatkozásától megmentse. 3. Ha a hályog az egyik szemen érett, a másikon fejlődés­ben van, Critchett a régi taktikát követi, melyszerinta műtét men­tül későbbre haiasztatik. minthogy korai műtét után könnyen meg­­eshetik, hogy a mütött szem kisebb láterőnek örvend mint a másik a beteg tehát semmit sem nyert, inig ellenkezőleg hálaérzete na­gyobb lesz, ha a másik szemnek látképessége már tetemesen leszállott. 4. Még azon esetben sem tanácsos korán azaz tökéletes érett­ség előtt mütenni, hol a hályog mindkét szemen egyaránt fejlődik. Ha a tökéletes érettség előtt mütenni kell Critchett megelőző szivárványcsonkitást ajánl. 5. Ha végre az egyik szemen érett hályog létezik a másik pedig annak nyomát sem mutatja,(átalában legjobb a műtéttől tar­tózkodni, mivel az általa nyújtott előnyök csekélyek; megejthető azonban, ha a beteg azt nagyon sürgeti. Az eszmecserében, mely ezen öt pont előadását követte, a következő nyilatkozatok fordultak elő : Arit : Öreg rövidlátóknál nem ritkán mindkét sze­men éretlen hályog van, mely a magból indulva, a kéregállományt sokáig bántatlanul hagyja. Négy, öt, hat évig tart és még hosszabb időig tarthat, anélkül, hogy a kéreg meghomályosodna. Itt híjába a várakozás, a műtét kikerülhetlen. Nem Alenzi a megelőző szi­várványcsonkitást ugyan, de épen nem tartja szükségesnek, mivel ily hályogok átlátszó kéreggel rendesen igen jól kiűrittetrek. Wecker : Azt ugyan vettem észre, hogy kezdődő hályogban szenvedő egyének a megszokott jiápaszemet. leteszik és a nélkül olvasnak, azon bámulok azonban, hogy homorú üvegek a távo'lá­­tást javítják, ezt sohasem észleltem. Snellen : Igenis, olyan esetek fordulnak elő, bár elég ritkán, melyekben a lencse megduzzadása folytán igazi rövidlátás támad, de vannak más esetek is, hol álrövidlátás keletkezik az által, hogy a beteg a homályos íészek közt fekvő apró nyíláson keresztül úgy lát mint a stenopaeieus készülék segítségével. Weber : Igen gyakran észleltem a távolpontnak folytonos és lassú közeledését a hályog fejlődése alatt, és a fénytörési válto­zás lépést tartott a lencsehomály fokozódásával valamint a szem­­csarnok ellapulásával. Most is van két oly eset észlelés alatt. Az egyik 60 éves úrhölgy, kinél a lencsehomályosodás előtt H 4'„ volt észlelhető, most pedig M \ !!; S == fj. A másik, egy 40 éves ur, ki betegsége előtt elismert jó lövész, e szerint következő­leg legalább emmetropicus volt, öt hónap óta észlelés alatt áll. Eleinte M,1,, most már M) vau jelen, S=y. .Mindkét szemben hiányzik minden kóros elváltozás a szem hátsó sarkán, valamint mindkettőben a lencsemagban ffistszerü, a kéregben világos szürke homály mutatkozik. A műtét után lesz alkalmam, a szükségelt hályogüveg mivoltából tüzetesen kitudni, váljon a roppant nagy fénytörési rendellenesség csupán a lencsegörbület fokozódásának, valamint a lenese előrenyomulásának és sűrűsödésének következ­ménye, a mi jelenleg csakugyan több mint valószínű. Meyer: Szintén látott hasonló eseteket, a javító homorú üvegeknek korlátlan használását nem tartja azonban közömbösnek mivel egyszer olyan körülmények alatt a szemüveg használata ál­tal, előbb az egyik, azután a másik hályogban szenvedő szemen reczegleválás beállott. Arit : óvatosságot ajánl azon következtetésre nezve, hogy a rövidlátás a lencsebántalomnak következménye. Szükséges volna, minden olyan esetben a lencsehomály előtti fénytörési viszonyok tüzetes tudomásával bírni. Ismeretes, hogy az illetők gyakran nem tudnak róla hogy rövidlátók, jóllehet náluk M2'4 vagy ä’n létezik, de a lencsehomály által megnyugtalanítva homorú üvege­ket próbálnak , melyekkel természetesen jobban látnak. Hornér : több esetet észlelt, már a 60-ik évet túlhaladt egyé­neken. hol az előbbi rendes fénytörésről határozott tudomása vau. melyekben időnkénti nyomozás csakugyan folytonosan növekvő rövidlátást kétségen kívül helyezett. Csak a rövidlátás közelebbi okát illetőleg tér el Weber véleményétől, a mennyiben nem igen hiheti, hogy az öreg embereknél úgy sem igen duzzadható lencse épen megvastagodáfa által eredményezné a rövidlátást, pedig haj­landó feltenni, hogy a lencsehomálylyal a törésmutató (Brechungs­index) növekszik, a nélkül, hogy a leucse átmérője változik. A mű­tét idejét illetőleg ezen esetekben, melyet igazán talán soha sem észlelnek meg tökéletesen, csak addig várako­zik, mig a lencse mellső felületének ellalapulása tisztán kimutat­ható, mely a visszafejlődésnek biztos jele. Egyetért Arit-tál, hogy a műtét alatti veszély nem lencsétől ered, de találja azt a szöve­vényekben, melyek hasonló esetekben gyakoriak, nevezetesen az üvegtest felernyedésében. Förster 18 évig folytatott gondos feljegyzések nyomán hogy a fénytörésnek fokozódása hályogképzödésnél nem kivételesen tör­ténik, hanem igen gyakran, sőt ő hajlandó hinni, hogy mindig előfordul. Snellen végre említi, hogy kezdődő hályogban szenvedőknek kis likkal ellátott hártyát adni szokott oly utasítással, hogy min­den három hónapban egyszer rajzolják fel azon likon keresztül nyert eutopticus képet; ily módon igen jól lehet szemmel követni a homály fejlődését. Ő sem tudatja a beteggel, hogy majd hályog lesz belőle. (Kl. Mon. Dezember Sitzungsbericht der ophthalm. Gesellschaft im 7. 1873. 459 1.) H. PEST, 1874. KHÓR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJA (Dorottya-utcza 14. sz.)

Next

/
Thumbnails
Contents