Szemészet, 1874 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1874-07-26 / 4. szám
63 64 MUSH észleleteknek, melyekből úgy látszik keletkezett azon nézett,hogy a szerzett loborhályogok is a lencse mellső tokjárai lerakodásoknak köszönik keletkezésüket. Ezen nézet még azért is fenntarthatta magát, mivel gyakrabban észleltettek, ahol a kúp alakú kiemelkedés még finom fonalon csüngött s mely fonál olykor egészen a szaruig ért. Ha most még a szaru közepén is foltocska volt látható, semmi sem volt köDyebb mint elfogadni azon föltevést, hogy az előbb szarusipolyhoz tapadt lencse a csarnokviz által előbbi rendes helyére visszaszorittatott és hogy a csapacska a lencse sarkáni fonállal együtt nem más mint maradványa azon szervesült lobterménynek, mely egykor egybekötötte a lencsét a szaruval. Láttuk miszerint, ilyen fonál a vizsgálatnál csakugyan kimutatható, csakhogy az kivolt feszitve a szivárvány és lencse között és hogy a loborhályog nem a tokon kívül, hanem azon belül ült. A mi esetünkben az iris általi vongáltatás rovására esett, ugyanazt eszközölheti más esetekben a lencserendszert hátranyomó humor aqueus lassú meggyűlemlése. Ezen hátrafelé húzás képes lesz ugyan a lencsét és szaruheget összetapasztó szövetet a felhozott fonálig kihúzni,amely azutánjvégleg fennmaradókat s szülheti ama téves véleményt, hogy az egész lobor nem egyébb lobfelrakódásnál a lencsén. Eseteim közül az utolsó képviseli az összekötő hidat, mely a loborhályog szerkezetére és számozására vonatkozó mindkét rendbeli nézet békés kikötőjébe vezet. Nehány szó a nem érett lencsehályog kezeléséről. Critchett a múlt évi szemészgyüléseu e tárgyra nézve igen becses—jóllehet nem épen uj vagy mély tudományu -- megjegyzéseket tett, melyek gyakorlati értéküknél fogva rövid közlést érdemelnek. 1- Critchett oly esetekben, hol a hályog még igen keveset fejlődött és a látzavar csekély, nem szokta az egyéneket a baj természetével megismertetni, jóllehet, hogy azáltal magát kiteszi azon szemrehányásnak, hogy maga sem ismerte fel, ha t. i. egy másik szakember más elvet követne, igenis megmondja a betegnek, hogy kezdődő hályogban szenved. A beteg érdekében van oly báníalomnak tudomásához, mely ellen gyógyszer nem létezik, lehetőleg későn jutni. 2. Ha a beteget a mindinkább' hanyatló láterő felettt már szavakkal megnyugtatni nem lehet, gyenge atropinoldat becseppentése néha hosszú időre könDyebitőleg hat. Némely esetben, hol a hályoggal együtt némi rövidlátás fellép, homoruüveg, szükség szerint steropäicus hasadékkal, nagyon javítja a távollátást. Mindig czélszerü a beteget gyakori látogatásokra szoktatni, részint a hályognak haladása feletti szorgos ellenőrködés tekintetéből , részint azért, hogy a beteget iolytonosan megnyugtatthassa és ilyképen nem szakemberek beavatkozásától megmentse. 3. Ha a hályog az egyik szemen érett, a másikon fejlődésben van, Critchett a régi taktikát követi, melyszerinta műtét mentül későbbre haiasztatik. minthogy korai műtét után könnyen megeshetik, hogy a mütött szem kisebb láterőnek örvend mint a másik a beteg tehát semmit sem nyert, inig ellenkezőleg hálaérzete nagyobb lesz, ha a másik szemnek látképessége már tetemesen leszállott. 4. Még azon esetben sem tanácsos korán azaz tökéletes érettség előtt mütenni, hol a hályog mindkét szemen egyaránt fejlődik. Ha a tökéletes érettség előtt mütenni kell Critchett megelőző szivárványcsonkitást ajánl. 5. Ha végre az egyik szemen érett hályog létezik a másik pedig annak nyomát sem mutatja,(átalában legjobb a műtéttől tartózkodni, mivel az általa nyújtott előnyök csekélyek; megejthető azonban, ha a beteg azt nagyon sürgeti. Az eszmecserében, mely ezen öt pont előadását követte, a következő nyilatkozatok fordultak elő : Arit : Öreg rövidlátóknál nem ritkán mindkét szemen éretlen hályog van, mely a magból indulva, a kéregállományt sokáig bántatlanul hagyja. Négy, öt, hat évig tart és még hosszabb időig tarthat, anélkül, hogy a kéreg meghomályosodna. Itt híjába a várakozás, a műtét kikerülhetlen. Nem Alenzi a megelőző szivárványcsonkitást ugyan, de épen nem tartja szükségesnek, mivel ily hályogok átlátszó kéreggel rendesen igen jól kiűrittetrek. Wecker : Azt ugyan vettem észre, hogy kezdődő hályogban szenvedő egyének a megszokott jiápaszemet. leteszik és a nélkül olvasnak, azon bámulok azonban, hogy homorú üvegek a távo'látást javítják, ezt sohasem észleltem. Snellen : Igenis, olyan esetek fordulnak elő, bár elég ritkán, melyekben a lencse megduzzadása folytán igazi rövidlátás támad, de vannak más esetek is, hol álrövidlátás keletkezik az által, hogy a beteg a homályos íészek közt fekvő apró nyíláson keresztül úgy lát mint a stenopaeieus készülék segítségével. Weber : Igen gyakran észleltem a távolpontnak folytonos és lassú közeledését a hályog fejlődése alatt, és a fénytörési változás lépést tartott a lencsehomály fokozódásával valamint a szemcsarnok ellapulásával. Most is van két oly eset észlelés alatt. Az egyik 60 éves úrhölgy, kinél a lencsehomályosodás előtt H 4'„ volt észlelhető, most pedig M \ !!; S == fj. A másik, egy 40 éves ur, ki betegsége előtt elismert jó lövész, e szerint következőleg legalább emmetropicus volt, öt hónap óta észlelés alatt áll. Eleinte M,1,, most már M) vau jelen, S=y. .Mindkét szemben hiányzik minden kóros elváltozás a szem hátsó sarkán, valamint mindkettőben a lencsemagban ffistszerü, a kéregben világos szürke homály mutatkozik. A műtét után lesz alkalmam, a szükségelt hályogüveg mivoltából tüzetesen kitudni, váljon a roppant nagy fénytörési rendellenesség csupán a lencsegörbület fokozódásának, valamint a lenese előrenyomulásának és sűrűsödésének következménye, a mi jelenleg csakugyan több mint valószínű. Meyer: Szintén látott hasonló eseteket, a javító homorú üvegeknek korlátlan használását nem tartja azonban közömbösnek mivel egyszer olyan körülmények alatt a szemüveg használata által, előbb az egyik, azután a másik hályogban szenvedő szemen reczegleválás beállott. Arit : óvatosságot ajánl azon következtetésre nezve, hogy a rövidlátás a lencsebántalomnak következménye. Szükséges volna, minden olyan esetben a lencsehomály előtti fénytörési viszonyok tüzetes tudomásával bírni. Ismeretes, hogy az illetők gyakran nem tudnak róla hogy rövidlátók, jóllehet náluk M2'4 vagy ä’n létezik, de a lencsehomály által megnyugtalanítva homorú üvegeket próbálnak , melyekkel természetesen jobban látnak. Hornér : több esetet észlelt, már a 60-ik évet túlhaladt egyéneken. hol az előbbi rendes fénytörésről határozott tudomása vau. melyekben időnkénti nyomozás csakugyan folytonosan növekvő rövidlátást kétségen kívül helyezett. Csak a rövidlátás közelebbi okát illetőleg tér el Weber véleményétől, a mennyiben nem igen hiheti, hogy az öreg embereknél úgy sem igen duzzadható lencse épen megvastagodáfa által eredményezné a rövidlátást, pedig hajlandó feltenni, hogy a lencsehomálylyal a törésmutató (Brechungsindex) növekszik, a nélkül, hogy a leucse átmérője változik. A műtét idejét illetőleg ezen esetekben, melyet igazán talán soha sem észlelnek meg tökéletesen, csak addig várakozik, mig a lencse mellső felületének ellalapulása tisztán kimutatható, mely a visszafejlődésnek biztos jele. Egyetért Arit-tál, hogy a műtét alatti veszély nem lencsétől ered, de találja azt a szövevényekben, melyek hasonló esetekben gyakoriak, nevezetesen az üvegtest felernyedésében. Förster 18 évig folytatott gondos feljegyzések nyomán hogy a fénytörésnek fokozódása hályogképzödésnél nem kivételesen történik, hanem igen gyakran, sőt ő hajlandó hinni, hogy mindig előfordul. Snellen végre említi, hogy kezdődő hályogban szenvedőknek kis likkal ellátott hártyát adni szokott oly utasítással, hogy minden három hónapban egyszer rajzolják fel azon likon keresztül nyert eutopticus képet; ily módon igen jól lehet szemmel követni a homály fejlődését. Ő sem tudatja a beteggel, hogy majd hályog lesz belőle. (Kl. Mon. Dezember Sitzungsbericht der ophthalm. Gesellschaft im 7. 1873. 459 1.) H. PEST, 1874. KHÓR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJA (Dorottya-utcza 14. sz.)
