Szemészet, 1874 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1874-07-26 / 4. szám
SZEMÉSZET. Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 30-dik számához. Szerkeszti Hirschler Ignácz tudor. 4. SZám. Vasárnap , julius 26-án. 1874. Tartalom : Sphincterotomia pupillaria Sehulek Vilmos tnr-tól. — A szürke hályog eltávolításáról Vidor tr.-tói. — Adatok a szem kórboncztanához Ooldzieher tr-tól.— Néhány szó a nem érett lencse kezeléséről. Sphincterotomia pupillaris műtétmód mellső szivárványodanövések átmetszésére. Schulek Vilmos tr. ny. r. tanártól Budapesten. (Vége.) A szivárványcscnkolás által egy ideig feledek enységbe szoritott szivárvány bemetszés feltámasztására, mint a bevezetésben felhozám, újabb időkben több oldalról tétettek kísérletek. Különböző eljárások lettek ajánlva különböző esetekre. Valamennyiekben közös azomban, a műtét nevét adó csaruokbani bemetszés közös elvén kívül, hogy látaképlést czéloznak szivárványrészlet eltávolítása nélkül. Az ajánlatok tekintélyes oldalakról történtek és előnyős voltuk szembeszökő. Egyrészt ezen okból, de másrészt, hogy saját körülményesen leirt módom viszonya amozokboz egészen belátható legyen, röviden elő fogom azokat adni, kiemelve, hogy miben hasonlítanak és miben különböznek saját eljárásomtól. 1. Az Arit által gyakorolt, eszméjében Heurmanntól (1756), javított alakjában Beertől (1805) származó iridotomia abban áll, hogy Beer- vagy Rosas-féle háiyogkés a szaruszélen beszuratik oly módon, hogy a metszés a szaruszéllel párhuzamosan haladjon és hogy továbbat ugyanazon mozzanatban az eszköz hegyével az erősen feszülő szivárvány sugárirányú rostozata keresztezve (1—2"'-ra) átmetszetik. Ez nyilván a legegyszerűbb mód a látaképlésre, a szemet legkevésbbé sérti és azonkívül azért van nagy becse, mert az így képzett láta a mennyire lehet központilag helyeztetett el és sohasem lehet túlságosan nagy. Azonban csak két esetben alkalmazható, t. i. a) ha előrement lencsekivonás után a látaszélnek a szaruheghez történt vonatása által látazár állott be; b) ha még meglevő lencsénél a szivárványszéli elhelyezésű szaruheghez vonatott és erősen kifeszült. Az első esetben a kést merészen lehet a szivárványon átszűrni, mivel a lencse hiányszik ; az utóbbi esetben a késnek, miután a mellső csarnokba hatolt, óvatosan úgy kell irányittatni, hogy a szivárványt ugyan áthatolja, de mögötte a tokot ne sértse.*) Mind ebből kinüuik, hogy ezen Heurmann- Beer-féle iridotomia különbözőleg eljárásomtól látaképlést czéloz, hogy egy mozzanatban, de lándzsával és igy szélesebb szaruseb ejtésével történik a behatolás, hogy a szivárváuyszövezete átmetszetik ugyan , de a látaszéllel párirányosan, a látaszél és sugárszél közötti helyen, és mi kiemelendő, miuél tisztább szarurészlet mögött, minél inkább a szemhéjrésben, továbbá hogy a metszés a feszülő szivárványon át szabadon, nem ellentálló alaphoz szorítva történik, hogy a javaslatot látazár képezi a szivárványnak széli szaruhegbe szárképzés nélkül történt látaszéli teljes odanövésével, végre hogy a történt bemetszés után a szövet feszülése némileg alább száll ugyan, de ez csak mellékhatásképen áll elő, még a főczél a látaképlés a műtét után azonnal éretik el és a látaképesség helyreállításában áll. 2. Graefe élte utolsó évében levélben, Meyer Edéhez Párisban közlést tesz, hogy hályogkivonás utáni látacsukulatoknál, ha vastag álhártya a szivárvány hátfelületen a szivárványcsonkolás kivihetőségét előreláthatólag akadályozná, szivárványbemetszést végez. Az eljárás abban áll, hogy alakjában igen hegyes lándzsakéshez közeledő 2 élű eszköz a szarun és a (szivárvány hátfelűletét bélelő) uj képződésü szöveten keresztül egészen az üvegtestbe *) Artl, die Krankb. d. Auges 1858. II. p. 136. szuratik (plonger) és ebből azonnal visszahuzatík, a hártyaképződményekben ejtett rés tágításával a nélkül, hogy a szarubeli seb nagyobbitattnék. A tapasztalat kimutatta, hogy ezen a sorvadt j szivárványnyal és a lencsetok maradványaival egyesült álhártyák , elegendő hajlammal bírnak a visszahúzódásra, hogy a képezett rés I bizonyos kiterjedésben nyitva maradjon. Ha az álhártyák szétszakításával vagy kirántásával összekötött szivárványcsoukolásnak ily esetekben gyakorolt közönséges eljárásánál a műláta ismét el szokott csukódni, ezen eseményt a túlerős sebzésnek kell tulajdonítani, mely közvetlenül bujálkodásra hajlandóvá teszi azon szöveteket, melyek érintettek és melyek alkatuknál fogva kiváló érzékenységgel bírnak. Ismeretes, hogy a belszemnyomás időszeriuti leszállítása, a mint az a csarnoknedv kiürítését követi, már elégséges a mellső csarnokba történő vérzések létrehozására, melyek a czélba vett műtételek szabatos elvégzését gátolják : de különösen a csipeszszeli működés (Faction des pinces) okozta izgatás és a szomszéd részek ráugatása az, melyet mint a közönséges eljárás sikertelenségének okát kell vádolnunk. Az egyszerű szivárványbemetszés ment ezen kelletlenségektől; hogy úgy mondjam, szaru alatti eljárást képvisel és a bőr alatti műtételek menteimében részesül. Graefe megkísértette a szarusebet minél kisebbre is képezni, kis sarlóképü eszközzel az álhártyákon hatolva át oly czéllal, hogy azokat hátulról mellfelé átvágja.*) Graefe eljárása lényegében ugyanaz, mi a Beer-é csak más esetekben t. i. hályogkivonás után előállott álhártyás látaesukulatok megnyitására véve igénybe. Nagyobb mérvben különböző ettől az épen fönnebb említett változat. Graefe czélja a látaképlés. Saját eljárásom hasonlóan viszonylik hozzá, vagyis külömbözik ettől, mint a föuebbi Beer-félétől eljárás, javalat és eredmény tekintetében. Az ellentét részletezése igy elmaradhat. 3. Bowmann az 1872-ki Londonban tartott 4-ik nemzetközi szemész-értekezleten a bemetszés utján történő látatágitás uj módját közölte a következőkben : „Mindnyájan tudjuk, hogy felette fontos bizonyos esetekben a látát különös helyen képezni és azt nagyságában a mennyire lehet szabatosan korlátozni. Réteghályog eseteiben például, melyekben a hályog nagyon kicsi, és melyekben tekintélyes széli része a lencsének egészen tiszta, a látónak szélfelé történő megnagyobbitási mütétele, úgy hogy a világosságnak ezen tiszta részen áthatolását megengedje, egyike azoknak melyek különböző módokon végeztettek és melyeket itt elősorolni nem szükséges. Csak említeni akarom, hogy szemembe szökött a szarukúp egy esetében, melyben a lencse tiszta volt, hogy oly módon mütegyek, mely a mennyire tudom, uj. Elébb már kettős iiidodesist végeztem volt. Az eredményezett függélyes láta, ha világosság érte a szemet, egyszerűen és teljesen vonalas volt, és a szemnek kis távolról történő megtekintésénél csak szivárvány volt látható láta nélkül. Ha a beteg a világosságtól elfordult, a láta kissé kerűlékes alakra nyílt meg. A szarukúp mütétetett Graefe módja szerint. Ekkor kívánatossá lett a vonalas és nagyon szürke látát megnyitni. „Én nem tudtam, miként tegyem ezt, de felötlött előttem, hogy ezt igy tehetném : — közönséges *) Troité des operations qui se pratiquent sur l’oeil. E Meyer Pari* 1881. p. 79. és Horner klinische Monatsblätter 1869. VII. évfolyam, nov dec. füzet, 431. lap. 4
