Szemészet, 1874 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1874-06-21 / 3. szám
szemeszet. Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 25-dik számához. Szerkeszti Hirsohler Ignácz tudor. 3. SZám. Vasárnap, junius 21 én. 1874. Tartalom : Sphincterotomia pupillaris műtétmód mellső szivárványodanövések átmetszésére. Schulet Vilmos tanártól. (Folytatás), — Kisebb közlemények a gyakorlatból. Hirschler J. tudortól. I. Köthártya alatti hólyagféreg. II, Leptothrix az első könycsatornában. III. Rendkívüli nagy vasdarab a szemtekében. — A látideg dagjai. Goldzieher W. tudortól. — Adatok a szembántalmak villammali kezeléséhez. Dor H. tanártól. — A szembeli nedvcsere feletti tanulmányok. Leber tanártól. Sphincterotomia pupillaris mütétmód mellső szivárványodanövéselc átmetszésére. Schulek Vilmos tr. ny. r. tanártól Budapesten. (Folytatás.') Szemhéj terpesztő alkalmazása elkerülhetlennek látszik, mert a meteszszel történő combinált műtéti mozgás változó czélozást, megfeszült figyelmet, Óvatosságot, szabad tért, és több másod percznyi sőt egész egy perczuyi időben a beteg teljes nyugalmát igényli, a mi nem oly fokban éretnék el, ha kevesebb biztossággal a segéd húzná el a szemhéjakat, eltekintve attól, hogy a tekének esetleges megnyomása az ujjak által csarnokviz kiszorítását eredményezné, holott mély mellső csarnok a toksértés elkerülése szempontjából szükséges. Magam egy ízben mütöttem szemhéj terpesztő nélkül, és úgy találtam hogy a biztonság nem oly teljes. Nem kerülhető a teke rögzítése csipeszszel, külömben a lencsetok komoly veszélyben forog és a legügyesebb mütő a legnyugodtabb betegnél is sérülési hályogot okozhat. A rögzítés helyének megválasztása is befolyással vau. Tekintetbe jő ngyan a mütő kényelme, mely szerint leginkább bal kézzel, a szaru alatt csipeszkedik a teke köthártyájába, de még nagyobb igényt tart a számbavételre egy másik körülmény. Ugyanis a rögzítő csipesz nem biztosít absolut nyugalmat az egész szemteke részéről. Az oldalmozgás és a körforgás ki vau ugyan zárva, de nem egy iugaszerü mozgás a szem teke rögzített pontja körül, az átellenben fekvő rész által. Miután ez nagyon zavarólag folyhat be, a beteg szem nyugodtságának biztosítását elébb kell helyeznünk a saját kényelmünkből eredhető nagyobb biztonságnak és úgy rögzíteni, hogy teljes nyugalmat csak a belefogodzás helyén adó csipeszünk a beszúrás helyéhez minél közelebb legyen (de természetesen a metesz vezetésének útjában ne álljon). Ugyancsak a nagyobb biztonság czélja kívánja, hogy ne a tekeköthártya laza részeit fogjuk meg, hanem vagy a köthártya — redön át egyikét a négy egyenes izomnak, ha ez ugyan az esetben a íönebbi szabállyal egyeztethető, vagy a köthártyát nagyon közel a szaruszélhez, hol az feszesebben tapad az alatta levő képletekhez. A metesz vezetésének iránya a szaruhegtői és az átmetszendő szivárvány száraktól függ; vezetése kényelmes kívül- és alólró], kényelmetlen sőt néha látszólag lehetetlen belülről és felülről, mert az orrhát és szemöldöktáj útban állanak. Itt sem találunk azomban leküzdhetlen akadályokat. Sokszor tág mozgási tér nyílik az orrhát és felső szemgödörszél daczára, ha a szemtekét hatályosan ki vagy lefelé huzzuk ; még fokozva nyerünk tért, ha egyszersmind a tekét a csipeszszel körirányban forgatjuk, mi *) *) Hibaigazítás. Ezen értekezésnek a „szemészet“ legutóbbi számában megjelent részében, a 22-dik lapon alolról az egész 3-dik sor nem ide, hanem a 24-dik lap 2d és 27 sora közzé tartozik, mely nyomdai tévedés mindkét helyet érthetetlenné teszi. A 21-dik lap 23-dik sora közepén kimaradt a „függélyesen“ szó. 45—60 foknyira könyen és ártalom nélkül történhetik, igy pedig a befele fekvő rész be és aláfele, a felső rész föl és kifele menő helyzetbe hozható és ezen uj irányokban a metesz vezetése már sokkal könyebb ; de ha mindez nem vezetne czélhoz, még mindég van az előadott 1, 2, 3, 5 és 6 szám alatti mütéteti változatban a lehetőség oly eljárást követni, melynél az eszköz vezetése csak kívül — vagy alolról szükséges. így például, ha a heg belől volna haránt szivárvány szárakkal, vágjuk be ezeket felhágó irányban, ha a heg főiül vólna függélyes állásával a száraknak, czélt érünk kívülről, stbi. A beszúrás helyének választása és az ejtendő metszések iránya nemcsak az eredmény teljessége, hanem a netaláni esélyek elkerülése szempontjából is fontos. A beszúrás átalában */j vonalyira a szaruszéltől oly helyen történjen, a melyről függélyes irányban lehessen a szivárvány szárakat felszedni. A bemetszés, habár kívánatos hogy elfedetés tekintetéből a heg udvarszerü homálya mögé essék, ne túlságosan közel a heghez történjen, mert itt a szivárványszövet az előrement lobok következtében rendesen kemény, a metszésnek ellentálló, a seb tátongatásra nem hajló, anyival kevésbé, mert itt már gyakran a szaru felületet magában is érinti, sőt azzal összenőtt, igy pedig czélunk, a szárnak a heggeli összefüggését megszakasztani, nem éretnék el. Ezzel ellenkezőleg a metszést a hegtől nagyobb távolban ejteni, szintén kerülendő, mivel itt a mellső tok érdekeivel jöhetnénk viszályba és a szárak bemetszése által származó kis rés láttanilag zavaróbb lenne, holott az egész műtétéi főelönye a szivárváuycsonkolás fölött abban áll, hogy a láttanilag zavarólag befolyó nagy szivárványrést lehetőleg kerüli. A műtétéi végrehajtásánál előállható kellemetlen vagy veszélyes esélyek a műtétéi végrehajtásáról adott leírásból könyen levezethetők, de áttekinthetőség kedvéért és hogy jelen vázolásom teljesebb legyen, itt külön összeállítom. Nagyon rézsut vagy nagyon meredek beszúrás, a szaruállomány zuzodását okozhatja midőn a metesznek a továbbiak megejtése végett irányát változtatjuk, de jó czélozás által kerülhető; túlerős berontás a mellső csarnokba és ez által a szivárvány sőt a tok átszúrása, mielőtt még az eszköznek a szivárvány felszedésére kívánt irányt megadtuk volna, kerülhető ha, mint mütevéseknél átalában mindég, gondot fordítunk arra, hogy az áthatolásra szükséges erőt csak lassan fokozzuk és annak megszüntetésére is mindég résen állunk; beleakadáson a szivárvány szövezetébe, még mielőtt az átszúrás kívánatos helyét elértük volna, javítani nem lehet, mert a visszahúzás általi kiszabadításnál csarnokviz apadás jönne létre, ilyenkor tehát vagy tovább kell mennünk, mi esetleg még lehetséges, vagy az eszközt kihúzva, máskor jobban műteni; csarnokviz kicsorgás és a mellső csarnok sekélyesedése akkor esik meg, ha a metesz irányán több Ízben változtattunk, különösen ha azt tengelye körül fordítottuk, miközben a kés vagy nyak nem zárta egészen a szúrcsatornát, — ha ez még az előtolás szakában történik akkor a tok lehető sérülése miatt visszakellene huzni a meteszt és a műtéttől ezen alkalommal elállani, ha pedig a szivárványszár fel van szedve, akkor a kés már a szaruhoz nyom-3
