Szemészet, 1874 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1874-02-22 / 1. szám
össze a látaszéllel, mely szálak majdnem aránylagosan vannak elhelyezve fel-, le-, be- és kifelé. Színük ugyanazonos a toklemezével, illetőleg a szivárványhártyaéval, csak hogy a látszél felé több fehér sziu vegyül bele. Látaszéli végük vastagabb, és azoknak egyike (a belső bal szemben) főgyökóren kívül még egy igen finom világossabb fonalszerü gyökeret vesz fel, mely tompa szöglet alatt avval összeforr. Ugyanezen szál az, melyen ieginkább felismerhető annak a szivárványhárlya mellső falával való öszszeolvadása; a többiek mint magába a látszélbe átmenni látszan a k. Közel a látaszélhez csekély térdalaku görbület mutatkozik e szálakon, mely kisebb mértékben ismétlődik a toklemez felé, oly annyira, hogy a szál összebuzódott láta mellett zigzagot képez, mely azonnal eltűnik, ha a láta tágulatával a szálak kifeszittetnek. A lámpánál üveglencsével megvizsgálva, a szálak folytonos mozgásban vannak és pedig azért, mert a láta maga a tényfok csekély változásainál folytonosan hullámzik tágulat és szűkület közt. E tünemény leg világosabban jelenik meg az alsó szálon, mely mindkét szemben a legnagyobb, mig a felsők a legrövidebbek. A toklemez széle felé több fehér pont látható, melyen emelkedés a tok színvonalán túl nem vehető észre. A bal szemben több oly fehér foltocska van mint a jobbikban, azoknak egyike a külső szál látaszéli végén ül és összehuzódott lábánál fedve van a látaszél által. Véredények sehol sem fedezhetők fel. Az ablaknál vizsgálva, a jobb láta körülbelől 2% a bal 3 mmnyi. A lámpa erős fénye mellett a jobb úgymint a bal nagyon összekuzódik, a jobbikban a toklemez tökéletesen érintkezik a belső látaszéllel, úgy hogy szabad tér nem marad ezen tájon, mig a külső látaszél és a toklemez közt keskeny fekete, azaz átlátszó félholdalaku csík még mindig található. A bal szemben még erős összehúzódás mellett is mind be- mind kifelé csekély szabad tér fennmarad, itt azonban a felső és alsó lemezszél majdnem érinti a látaszélt. A láták már gyenge atropinoldat által jó nagy mértékben tágitbatók, az atropin-hatása olyan mint rendes szemre. A kitágult látának mekkorasága körülbelől 6—7 mm. Azonban e tekintetben is különbség mutatkozik a két szem közt; mig a bal láta kerekded alakját többé-kevésbé megtartja, a jobbik függőlegesen tojásdad lesz azáltal, hogy a belső és külső látaszél nem annyira húzódik vissza, mint a felső és az alsó. A tágulat által a leirt szálak, melyek a toklemezt a szivárványhártyával öszszekötik, tökéletesen kifeszittetnek, zigzag alakjuk eltűnik és helyette egyenes vonalak jönnek létre. Ily állapotban még a szálak irányát is tüzetesebben láthatni mint összebuzódott látánál. Nevezetesen a bal szemben mind a felső mint az alsó szál befelé hajlik, úgy bog.» a láta belső felének három szál jut, mig a külső félre csak az egyetlen egy külső szál esik. A belső és a külső szál meglehetősen egyenes vízszintes irányt mutatnak. A jobb szemben a négy szál sokkal arányosabban van elhelyezve, miáltal fennálló keresztalak jön létre, melynek felső része kissé befelé eltér. Mindkét szembeu a kifeszitett szálak még inkább látszanak magával a látaszéllel és nem a szivárványhártya mellső falával összeolvadni. A belső és külső szál mindkét szemben, kivált a jobbikban oly módon megy át a látaszélb , mintha valódi hátsó odanövés volna jelen. A szem egyéb nyomozása mind sürített oldal világítás mind szemtükör segítségével csekély bypermetropia és astigmatismus kivételével semmi rendellenest nem mutat. A lencsék tőkélesesen átlátszók úgymint az üvegtest is; a magzati edény- | zetnek más maradványa, nevezetesen az üvegtest-ütérnek csonkja i nem található. Érhártya és reczeg épek. A látideg rendes alakú, csakhogy egyenes képben kissé hosszúkás, mi a csekély astigmatismusnak következménye. Végre a szivárványhártya minden tekintetben rendes állapotát mutat, lefolyt lobfolyamatnak nyomát sem találhatni rajta. A láterő nyomozása tetemes különbséget mutat a két szem közt, nevezetesen a jobbik gyengébb a balnál, mi különben már a priori érthető, minthogy a jobb szemben a toklemez épen a láta belső részét majdnem tökéletesen kitölti A talált viszonyok a következők : 20 20 Jobb szem. V — — ; kis kerekded likkal F =» A 7U OU 30 szemüvegre nézve változó és ellenmondó nyilatkozatok, majd — 36 majd + 36 jobbnak állittatik. Függőleges hasadékka 20 20 20 -^q- tökéletlen,— 30 ^-; vizirányoshasadékkal-^,4-30 sok-i i kai tisztább. -4=-=—majd —. Az alkalmazkodás gyengt bénulása után a hypermetropria nagyobbodott. Bal szem: 20 V— -gQ- , kis likkal nem javul. +45 majd javít majd nem; 20 — 45 mindig roszabbit. Függőleges basadékkal ——; — 30 Qv' 20 20 1-rjr- vizirányos hasadékkal —+ 45-el tisztábban. A = — 4U * oU b Itt is nagyobbodik a hypermetropia a láta tágulattal. (Az alkalmazkodás tökéletes bénulását külső viszonyok tekintetéből nem vettem igénybe, ugyanazon okból calabar alkalmazásától is, mely nyilván a láterő nagy mértékben leszállította volna, tartózkodtam.) Olvasó-képességre nézve, a jobb szem 9"-nyíre Jaeg 5, + 20-al Jaeg 3 /"-nyíre birt bár kissé lassan olvasni. A bal szem Jaeg 1 de nem jól 6V2"-nyire, + 20-al sokkal jobban ugyanazon távolban. Az alkalmazkodást illetőleg, gyors kimerülés mutatkozott mindkét szemben, mi nem annyira a világra hozott hibának mint a szorgalmatos rajzolásnak rovandó fel, mely előre ment. Hosszabb pihenés után az alkalmazkodás némileg emelkedett, de még most is elég gyenge és még a rendelt 30 as domború üveg használata mellett estefelé nagyon elégtelen. Erősebb domború üvegek ellen mind eddig némi ellenzés mutatkozik. A fennt leirt részleges látazárt illetőleg semmi kétség nem állhat fenn annak jelentősége fölött, hogy ez t. i. nem lobtermény hanem a magzati látahártya részbeni fennmaradásának tulajdonítható. Lehetetlen, hogy akárki az összekötő szálakat izzadmányos utón létrejöttéknek tekintse, miután minden tünet hiányzik, melyről volt lobra következtethetnénk. Alig szükséges említeni, hogy a gondos édesanya állítása, miszerint soha gyuladás nem volt jelen, csak igen keveset — hogy ne mondjam semmit sem — nyom a kérdés eldöntésénél. Mivel még akkor is jelen lehetett lobfolyamat, ha senkinek tudomására nem jutott is, kivált az élet első napjaiban, vagy még a magzatélet utolsó idejében. De akkor kétségkívül a lefolyt lob valami nyomat hagyott volna maga után, kivált oly nagy lobfolyamat, mely a leírtakhoz hasonló bő terményt szült volna, kell, hogy mind a szivávványhártya szövetében, mind felhámi rétegében, főleg pedig a látaszélhez közel fekvő toktájon felismertető jeleget eredményezett legyen, melyek itt merően hiányoznak. A szivárványhártya felületének egyenlősége, simasága és fénye, a rostozatnak mintaszerűen tiszta rajza, a látaszélnek szabatossága, főleg pedig annak tökéletes és élénk mozgékonysága; mindaz nem képzelhető lefolyt nagyobbfoku szi várványbártyalob után. I)e magok az összekötő szálak is, jóllehet az első pillantásra nagyon hasonlítanak hátsó odanövésekhez, a lobtermény ismert tünnemény eivel merő ellentétben állnak. Maga a látaszél mindenütt tökéletesen szabad és csakis a tok központi tájával négy hosszú szál által áll összeköttetésben, mely elhelyezésére nézve félreismerhetlen bár nem tökéletes arányosságot mutat; továbbá oly laza hogy a láta szűkületénél kanyarodik,tágulatánál kifeszittetik, és majdnem tökéletes látatágulatot enged létrejönni. Már ezt odanövésekuél soha sem látni, ezeknél maga a zárizom odatapad a tokhoz, és ha csekély vongálást enged is, ez magát a zárizmat illeti, nem pedig a lobterményt, mely ezt a tokhoz köti.De tegyük fel hogy i magzat szivárvánvhártyalobjánál oly felette huzékony lóbszálak jönnek létre, akkor azoknak a lók nagyobb részétől való szabad voltét csak úgy érthetnők meg, ha már a magzati időszakban látamozgások előfordulnának, illetőleg nagy látatágulat lépne fel, mely által a szálak fokonkint hihuzatnának; mind ez pedig alaptalan feltevény. Különben közelről vizsgálva sem a szálak, sem a toklemez nem bírnak semmi hasonlósággal azon lobterméuyhez, melyeket naponta alátában találunk; hiányzik benne a sötét kávébarna szia az egyenetlenség, a csoportozotlság, és főleg a tökéletes átlátszat-