Szemészet, 1873 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1873-03-09 / 1. szám

1

bözik egy másik közelebb észlelt esettől, melyben puskapor által történt sebzés után több apró puskaporszem jutott a porczhártyába, mely a homályos fölhám alatt ül, és csupán oldallagos nyomozásnál található fel. Az imént említett pannusnál a föstanyagrakodmány szintén igen felületesen ül, távol a Descemet-féle hártyától de tőszomszédságban egy igán dús edényteleppel.

Azonban úgy találtam, hogy még ezen egyénnél is számos odanövések vannak a látaszélen, mint az előbi esetekben voltak, mi minden esetre gondolkozásra indit. Mégis furcsa véletlen volna, ba az észlelt négy esetben mindannyiszor a porczhártya föstanyag-rakodmánya hátsó odanövések kíséretében lép fel. Igaz ugyan, hogy sokkal nagyobb odanövések vannak a jobb szemben, melynek porczhártyújában föstanyag nem találtatik, mint a balban, melynek porczhártyája föstanyaggal bir. Azért még sem tehető fel, hogy oki viszony ne létezzék a két tünet között, a kérdés azonban, váljon miféle oki viszony forog fenn a kettő közt, eddigelé nincs megoldva. Nem kételkedem, hogy miután most a szakemberek figyelme a föstanyag-rakodmányokra fel van hiva, a megoldás több esetek észlelése után el nem fog maradni.

Hirschler tr.

— 13 —

A reczegbeli vérkeringés szemtükörrel látkató nehány tüneménye felett.

Becker Otto, heidelbergi tanár terjedelmes dolgozatot közöl, melyben főképen a valódi ütérlüktetéssel foglalkozik. A mi eddig ezen név alatt ismeretes, t. i. a glaucománál előforduló, ezen kórállapot kórisméjére nézve oly lényeges tünet, a szó értelmében nem valódi lüktetés, hanem a vérhullámnak időnkénti félbeszakadása. A tünemény azonban, melyet Becker elég számos esetben tanulmányozott, valódi ütérlüktetés (Arterienpuls), a mennyiben az a reczegüterek tágulásával és hosszabbulásával lép fel, és nem csak a látidegkorongon, hanem onnan terjedve még a reczeg körzet lelő fekvő részein is látható. Ezen felette érdekes tünemény — úgy látszik — a függérbillentyük elégtelenségének ritkán hiányzó tünete, a hol a vérnek ezen bajnál történő visszabugygyanásából könnyen értelmezhető. Természetes, hogy ezen billentyühiányt kisérő balszivtultengés maga részéről szintén járul a reczegütér lüktetésének fokozásához.

Becker ugyan azon ütérlüktetést bár kisebb fokban még egészséges embereknél is találta, de csak oly egyéneken, kiknek szemeiben a reczegütér szétágazása oly nagy szöglet alatt történt, hogy ez által a vér a tekébe való jutásakor szokottnál nagyobb ellentállásra talál. Számos kórtörténet kiséri az értekezés e tárgyra vonatkozó részét. Azon kívül még az úgynevezett visszérlüktetés értelmezéséről van szó, melyre nézve szerző Cocciu? tana ellen nyiladozik, Bonders felfogásához csatlakozván. Az ütereken szemtükörrel látható világos csikót mint az edényfaltól visszaverődött fénynek kifejezését értelmezi Lóriiig ellenében, ki azt mint a hengerür hátsó falának láttani kifejezését fogja fel. Boring ellen különben fellép még Schneller is az Archiv ugyanazon kötetében, k> a nevezett tüneményt a tükrözési törvények segítségével és alapján vette tanulmányozása tárgyául. (Arch. f. Ophthalmologie XVIII. I). H.

A glaucoma tanához.

Kydel tanártól.

A krakói tanár egy igen érdekes előadásban taglalta a glaucoma egyik főtüneményét, t. i. az ezt kisérő látzavart. 0 azt nem találja sikeresen értelmezettnek az eddigi módon, mely szerint a fokozódott belnyomás közvetlenül megakadályozna a láúdegrostok vezetési képességét, miután ily értelmezés mellett — mindannak daczára mi ez, irányban mondatott — azon sajátság, hogy a láttér belső fele, illetőleg a reczeg külső fele sokkal előbb vesziti el a látképességet, mindaddig magyarázatlan maradt. Már maga Graefe a heveny glaucománál megjelenő láttompulatot mint vérhiányból származott reczeghüdést (ischaemische Netzhautparalyse) fogta fel; Rydel hajlandó a látzavar ugyanazon értelmezését minden glaucomanemre alkalmazni. Mig az idegrostok boncztani viszonyai nem elegendők a láttér sajátságos mivoltának értelmezésére, ezt tökéletesen érthetjük és szükségesnek ismerhetjük fel, ha a reczegedények szétágazási módját vesszük tekintetbe. Ismeretes boncztani tény az, melyről minden szemtükrözés alkalmával meggyőződünk, hogy a reczegedények főágai, midőn a látidegkorongból fel- és lefelé indulnak, nagyobb részt a reczeg belső területére mennek át, külső felére csupán kisebb számban és nagyobb ivekben terjedvén, miután a sárga folt táját kerülik. Ezen viszony kell, hogy különböző keringési tényezőket hozzon létre a két reczegfélben. Már maga az útnak nagyobb hosszúsága, melyen a vér a külső reczegfélre eljut, egy ismert törvény szerint kisebbíti a vér mennyiségét az illető helyen. De azon kívül érvényre jut Poisseuille kísérleteken alapult törvénye is, mely szerint a hajszálnyi csövön át bizonyos adott idő alatt áthajtott folyadék mennyisége egyenes viszonyban áll a csövök átméretének negyedik potentiájához. Miután az említett edény elágazás folytán csak kisebb térfogatú edények találkoznak a reczeg külső felében, különösen annak körzeti részeiben, a belnyomás fokozódottságánál ezen részek szükségképen jóval előbb vérhiányban fognak szenvedni mint a reczeg belső félbeni részek. (A. f. Ophth. XVIII. I.) H.- 14 —

Adatok a megvakulás kórtanához.

J. Hirsckbeiíg tr., berlini magántanártól.

Az elvakulás kórtanát illetőleg a statistikai adatok még igen hiányosak, menyiben azok legnagyobb részben lelkész! vagy világi hivatalos kimutatásokból, szakavatatlan bejelentésekből meritvék. Ilyen adatok orvos-statistikai szempontból nem megbízhatók. Hirschberg tr. ezen nézetet osztva nem annyira az adatok nagy számára mint inkább azok megbízhatóságára fekteti a súlyt, és általa 3 ‘/2 év alatt 7500 szembeteg között megészlelt 100 elvakulási eset oktanára vonatkozólag következőket sorol fel:

Világrahozottt vakság szerencsére csak ritkán sulytja az emberiséget; esetei között bárom volt, kettőnél már a születéskor fennállott tökéletes vakság, egynél csak hajlam a nehány év múlva bekövetkezett teljes elvakuláshoz. Vérrokonság vagy más kedvező körülmény egynél sem volt kimutatható.

Az újszülöttek szemtakdrja fájdalom még mind ez ideig a legnagyobb arányszámot (16%) szolgáltatja; és pedig a legtöbb esetben ki volt mutatható a szülök vagy szülésznők részéről történt elhanyagoltság.

A szemhéjak későbbi takáros, roncsoló és szemcsés lobja következtében 7 szem ment tőnkre: szaruhártya elsődleges megbetegedése után 2, míg a szőlőhártyáé után 6.

Második legnagyobb százalékkal t i. 12-vel a glaucoma van képviselve, közöttök 4 olyan, hol a betegek a műtétnek magukat alávetni nem akarták. Rövidlátás következtében megvakult 6 szem, köztük 3-nál rósz indulatú hátsó csapra (staphyloma posticum malignum), 4-nél reczegleválásra volt az elvakulás visszavihető. Retinitis pigmentosa előfordul t

2-szer, valódi látidegsorvadás 9-szer, mig az agy-gerinezagyi idegrendszer megbetegedése következtébeni látidegsorvadás 11 °/0-ot tett. Ezen 11 eset között 2 kis gyermek agykérlobot állott ki, továbbá volt egy fiú rendellenes koponyaképződéssel, és egy ifjú leány daggal a koponyaürben; a többi 7 felnőttekre esik, kiknél gerinczsorvadás volt többé-kevésbé kifejezve. Látideglob 4 gyermeknél tökéletes vaksággal végződött; egy esetben a rákos folyamat a szemhéjakról áttetjedt a tekére; onnét a koponyaürbe, és másodlagos utón a másik szem elvakulását eredményezte.