Szemészet, 1873 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1873-12-21 / 6. szám
91 92 tóira támaszkodva azt a legmelegebben ajánlom. Hogyha már a látideg, mely a gliom'atosus folyamat tovavezetésére a legközelebbi ut, nagyobb kiterjedésben meg van támadva, akkor a helybeli kiujulás, mely ezen bajnál úgy látszik egyedül képviseli a veszélyt, nem soká várat magára. Felettébb toutos volna a dagok kórtanára nézve is annak eldöntése, vájjon a glioma, mely magára hagyatva határozottan fölveszi a roszindulatu dagok kinyomatát, idejekorán elővett kiirtás mellett, a sarcomával ellentétben, talán nem vezetne-é gyógyuláshoz. A szemtekebeli dagok ezen általános beosztásánál magátólértketőleg elesnek a határozottan jóindulatuaknak ismert dagok, mint a rekesz és érhártya-tömlők, a tülkhártya rostdagjat, a szivárvány barlangos (cavernoes) és szemcsés dagjai, melyek nagyobbrészt igen körülirt kiterjedéssel bírnak. A legközelebb három év alatt kiirtott, közel 40 re menő szemtekebeli dag között, ahol illetékes szakemberek véleménye szerint a kiindulás székhelye biztossággal a reczegre volt visszavihető, egyetlen egy sem találkozott tisztán sai comatosus vagy épen rákos szerkezettel ; hanem valamennyi vagy tisztán glioma, vagy kivételesen gliosarcoma volt. A kiindulá-i hely pontos meghatározására természetesen legalkalmasabak azon esetek, ahol a dag még csupán az anyatalajra van szorítkozva ; ahol már az egész teke kitöltetett adag által, ott a megkülönböztetésre főleg útmutató az, hogy gliománál hiányzik a íöstenyzettség, mialatt a sarcoménál csaknem kivétel nélkül jelen van ; továbbá sarcoménál a megvastagodott és levált reczeg jóval tovább, bár különféle módon és alakra összenyomva, kivehető , mialatt az a gliománál sokkal előbb beolvad a gliomatosus tömegbe és föl nem ismerhető ; végre az életkor is sok támpontot nyújt. A szemtekebeli dagok kórodai lefolyását illetőleg sarcoménál, támadjou az az érhártya bármely részén, szabályszerint nagyobb lesz a tekebeli nyomás, föllépnek az idült glaucomát jellemző tünetek, melyek mindaddig fennálhatnak, a mig a dag a tülkhártya melső részén áttörve kifelé terjed, vagy a teke előretolása és mozgatásábaui gátoltatása által a teke mögötti terjeszkedését elárulja. Vannak ismét esetek, és pedig számosán s most már eléggé tanulmányozva, a melyekuél a belnyomás bizonyos fokot elérve heveny glaucoma váltja fel az eddigi állapotot, épen úgy, mintha az idült glaucoma hevenybe menne át. Már több ízben constatáltam, hogy ezen átmenet akkor következik be, hogyha a tüzetesb vizsgálat kedvéért rövid idővel előbb Atropin oldatot cseppentettem a szembe, úgy, mint erről ismételve meggyőződtem az egyszerű idült glaucoma eseteknél is ; a mely tapasztalat — már elméleti szempontbót is — a gyakorló ügyfelekkel szemben azon figyelmeztetésre készt; hogy ha lehetséges az Atropin becseppentést hasonló esetekben kerüljék. Ilyen hevesebb szemlobokat igen gyorsan hályogképződés szokott követni, és igy a beteg szem valóban hoszabb időn át az egyszerű lefolyt glaucoma kiuyomatát hordozza maiján, s az érhártyabeli dag kórismeretlen marad addig, mig más kórisméi alapon kivitt tekekifejtés után a nem gyanított dag előkerül, s okot szolgáltat azon gyanúra, hogy az később a már glaucomatosusan megbetegedett szemben fejlődött, holott a viszony megfordítva van ; ugyanis a látszólagos glaucoma csupán tüneményét képezte a már előbb jelen volt daganatnak. Van még a lefolyásnak néha más, előbbivel éppen ellentétes szaka, a melyben a szemtekebeli dag kórismézése könnyen elnézetik, és ez a teke ideiglenes sorvadásos állapota, a mely a tekét még egyszer ki nem töltő dag mellett fellépett lobos folyamat kifolyása. Ezen kórszakot gliománál több Ízben tapasztaltam ; mig sarcománál a sorvadás a szem elmállása után oly módon jön létre, mint azt a többé kevésbé genyesedéssel járó panophthalmitis mellett szoktuk é.zlelui, és sorvadás csak annyiban áll fenn, mennyiben a teke ürege még nem töltetett ki szilárd anyaggal. Ilyen állapottal szemben következőkre figyelmezzünk : a) a sajátságos, heves, rohamokban megjelenő fájdalmakra ; b) a sugártesttáj fájdalmatlanságára, sőt egészpn, vagy majdnem egészen érzéketlen voltára ; c) a teke lapos alakjára melölről hátrafelé,Jtehát a hosztengely rövidülésére, végül d) a teke mögött nem sokára mutatkozó lerakodásra, mely azután sajátságos alakban tünteti fel a laposra nyomott dülszemet. Efféle közbejött tekesorvadás a sarcománál egyátalában ritka, úgy gyanítom, hogy ritkább mint a gliománál. A lefolyás tartamára vonatkozólag nekem ugv látszik, hogy az érhártyabeli dagoknál nagyobbak az ingadozások mint a gliománál, így ismételve izeltem ki tekét, ahol a dag okozta vakság 10 éven túl fennállott, továbbá olyanokat, melyekben a dagot már 6 év előtt kórisméztem, és a sarcoma csak kis részét töltötte ki a tekének ; ellenben más eseteimben a betegség pár évi tartam mellett általános kórátrakodásokhoz vezetett. Végül párhuzamban a gliomával fel kell említenem azt, hogy mindkét tekébe sarcomét még nem észleltem, de azt igen is többször, hogy a második szem látidegsorvadás folytán elvakult. És most tekintsük a glioma lefolyását. A különbség először abban nyilvánul, hogy keletkezési szakában nem rejtőzik reczegleválás alá; egészen kis csecsemőknél, a mely korra esik pedig a legtöbb esetben a keletkezés, a legelső időszak majdnem mindig megfigyelés nélkül elvesz, mert a szülők rendesen csak a már nagyobb fokú sajátságos viszfény által tétetnek figyelmessé akkor, midőn az homályos helyen a valamivel tágultabb láta mellett már a szabad szemnek is feltűnik Nagyobb gyermekeknél azonban, kik a látásbani zavart észre veszik és elpauaszolják, az első időszakban sajátságos, többnyire számosabb fehér plaquokat látunk a recze felületén különböző nagyságban. a melyek fényük, alakjuk és csoportosulásuk által lényegesen különböznek minden egyébb reczegbeszüremkedésektől, rakódmányoktól. Ezen plaquok helyenként a reczegedények mögött feküsznek, helyenként a reczeg belső felületére emelkednek, megszaggatva az edéuvhálozatokat, és már igen korán nyilvános emelkedettséget mutatva. Erre ugyan majdnem mindig reczegleválás következik saját lágos határokkal, de ennek bennéke folyós lévén, a viszfény és dag felülete mindig kivehető. A további lefolyásban elég gyakran találkozunk ezen daguál is a másodlagos glaukoma kinyomatával, de a csalódás — daczára a közegek zavarosságának, sőt netalán a másodlagos hályogképződésnek — nem oly könnyű mint a sarcománál, mivel itt a jelle nző viszfény a szem hátteréből aránylag még eléggé ki van fejezve. A kor is fontos támpontot nyújt, mivel gyermekkorban elsőleges glaucoma talán soha sem jön elő. Hogy a további lefolyásnál ideiglenes tekesorv, és pedig inkább a tekebeli genyes lobok mint szaruelpusztulás folytán, itt még gyakrabban előfordul, mint a sarcománál, már érintetett; de ezen sorvadásos folyamat a glioma további fejlődésére nincs módosító, bjfolyással. Igen jellemző különbséget találunk a két dag között a szemtekén kívüli továbbterjedésben; ugyauis azt hiszem, hogy az a gliománál kizárólagosan vagy csaknem kizárólagosan a látidegen át történik. A látideg bevonatása rendesen ugyan csak akkor történik, midőn már a teke egész ürtere kitöltetett gliomaanyaggal; azonban voltak eseteim, hol alig félig kitöltött szem- i tekénél is a látideg gliomatosusau meg volt változva; később, ha a folyamat a szemgödörbeli szövetekbe is elterjed, a látideg annyira szétroncsoltatik, hogy az többé föl nem található. Áruig sarcománál a látideg elfajulásakor. mennyiben az közvetíti a tovaterjedést, első a hüvely, addig gliománál először az idegállomány duzzad meg sajátszerüleg, és a hüvely eleinte csupán megvastagodik közömbös (túlképlékeny) módon. Lobos folyamat a glioma keletkezését soha sem előzi meg, hol ilyen előfordul, ott a glioma már előbb jelen volt. és a lob másodlagos. Ennek megfelel a kórodai kórkép is. Ugyanis a túlnyomólag fehér színárnyalat, mely a gliománál jelen vau, ha véredényektöl nincs tödve: elüt legelőször is azon sárga árnyalattól, mely a genyes terményeket kíséri; továbbá utóbbiak soha sincsenek oly élesen határolva mint a giiomatosus plaquok, sőt még a levált reczeg melletti — részben elfajult — goböcskék is; az üvegtest lobos folyamat mellett sohase marad oly tisztán, mint a glioma első szakában. A leghatározottabban ellene nyilatkozom azon, többek által ápolt nézetnek, hogy a glioma fejlődésében olykor hosszabb időre, sőt évekre nyúló megái apodás következnék be; mi több a növekedés a gliománál nekem szabályszerűbbnek tűnik fel, mint a sarcománál; azon szaktól, hol a tekének még csak igen kis része van kitöltve az Ajképlet által, többnyire eltelik 1—3 év addig, míg a teke feszültsége tapintás által kimutatható, de annak kimaradását öt éven túlra soha sem észleltem. A gliomát határozottan nem tartom olyan dagnak, a mely f
