Szemészet, 1873 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1873-12-21 / 6. szám

89

90

magába kebelezte nem csupán a reczeget, üvegtestet, porczhárty át, bánéin áttörte az érhártyát is egy, a látidegtől legtávolabb eső helyen ; majd a choroidea és sclera között tovább bujálkodva az érhártyát kívülről befelé összenyomta ; végre azon tájon, hol az érhátya áttörése történt a sclera is áttöretett s a bujálkodás tovahaladt a szemgödri zsírszövetben.

Maga a dag áll kis, kerekded egymagvú sejtekből, mely sejtek már természetüknél fogva puhák, és a tévedésből használt káli chloricum (a gyógyszerész chromas kali helyett adta s az inas a tekét a folyadékba téve, az három napon át bennmaradt) behatása folytán a f oly osságig puhák lettek. Vélemény : jól lehet a vizsgálati körülmények a közönséges apró, kereksejtü sarcoma mellett (mely között és a glioma között a tnr. ur nem tud különbséget tenni) szólnak, mely talán a Tenon-féle tokhói indult volna ki: mégis azt hiszem, és pedig leginkább a recseg egész kiterjedésébeni teljes szétroncsoltatásának alapján, hogy a recseg volt a kiindulási pont, mi mellett azután igen valószínű, hogy a sarkonia — gliosarkoma. A folyamat tovaterjedése a látideg mentében nem történt.

Ezután a gyermek hat egész héten át teljes egészségnek örvendett, élénk kedélyállapot mellett jól evett, testében ismét gyarapodni kezdett, halvány bőrszíne azonban nem változott. November 12-én d. u. a gyermek rögtön hányástól lepemtt meg, bágyadt lett és ágyba kéredzett ; láza nem volt, fájdalomról nem panaszkodott, a bányadék ételmaradékból ált ; más napra ismét vidám lett és enni kért, azonban szokott vig kedélye csak egyegy rövid időre tért vissza, nagyobbára kedvetlen, szokatlanul nyűgös volt, az ételeket kiváuta, de azokból kevesett fogyasztott el. Ezen állapot tartott három napon át, a negyediken november 15-én d. u. 5-6 óra között ismételve hányt, azután elaludt. Láza ekkor sem volt. A szemet vizsgálva, ekkor már észrevettem a jobb álsó szemgödri szél közép részén, ahoz feszesen tapadva, egy porczkeménységft. lapos dagot a heg alatt, mely befelé terjedt ; hasonló tapintású de kisebb dagocska ült a felső szemgödri szél belső harmadában. A következő hat napon át a gyermek folyton aludt, csak hányás által zavartatott meg időről-időre ; a hányadék a megivott vízből vagy tejből és nyákból állott, s a hányás mindannyiszor bekövetkezett, valahányszor a gyermek valamit ivott. A szunykóron kívül felsohajtozások, időnkint arczpirulások, fogcsikorgatások , konok székszorulás, a szemürbeli dag gyors növekedése mellett egyedül azon következtetést engedték meg, hogy a rákos folyamat a koponyaürbe is terjedt, és igy az életet nemsokára kioltással fenyegeti. Lázat a hőmérő sohasem jelzett, az érütések száma 80—104 között volt ; egyenletes, gyengébb mint azelőtt. A dag hatodik napon már az egész szemgödört kitöltötte, tapintásra még mindig kemény, rugauyos, de nem egyenletesen, helyenként valamivel puhább részek érezhetők. A glabella tájoni kis emelkedettség az utóbbi napok alatt kis dió mekkoraságra növekedett, porczkeménységü, a csontalaphoz mozdithatlanul tapad ; hasonló ősszeállásu dagocska keletkezett a jobb hálántéktájon. Hetedik mpon november 29. a szemürt kitöltő dag köthárgyai felületén haránt irányú repedést kapott, melyből vizszinü tiszta folyadék szivárgott elő ; a gyermek felébredt, szüleit megismerte és nevükön szólította, tejet kért, azt mohón megitta, azonban két óra múlva kihányta Ezen naptól a gyermek ismét értelmesen felel minden kérdésre, kedélyállapota azonban magváltozott, többnyire nyűgös, akaratos, csak azon ételt vagy italt veszi magához, melyet épen kér, és pedig mindaddig, mig azt meg nem kapja ; olykor azonban rövid időig élénken cseveg ; naponta 2 3-szor hány, inkább kevesebbet és nyugtalanul alszik ; székelései visszatartottak s csak csőrére vagy hashajtóra következnek be. A szemürbeli dag növekedését ugyszólva óráról-órára észrevehetni, ma már fyukpete nagyságában feszíti ki a szemhéjak bőrét, mely a megrepedésig feszült, kékes vörös szinü ; a dag tapintásra most sem fájdalmas, ruganyos, tésztapuha ; a glabella táji dag most galamb petényi, keménységéből mindinkább veszít, fölötte azonban a bőr még rendes szinü ; ezen dag — valamint a nálánál kisebb halántéktáji — letetődzödik, szélei nincsenek határolva, hanem elsimulnak. Pár nap óta a szemürből mind bővebben csorog a big, vérrel vegyes piszkos fehér szinü szagtalan váladék. A

gyermek életereje észrevehetőig fogy. fennjárni már nem képe3; az eddigelé sápadt bőrszín némi sárgás árnyalatot kezd fölvenni. Érütése most 80—92. A szülők családjában elvakulás fordult elő.

Azt hiszem, hogy ezeu lapok t. olvasói szívesen veszik, ha ezen lommal a szemészet nagy mesterének Graefének a szemürbeli dagokra vonatkozó classicus munkájából, melyet az „Archiv für optbolmologie“ XIV. II. füzetében hagyott bátra, a tárgyamra voüatkozókat rövid kivonatban felemlítem,

Azon szemtekebeli dagok , melyek hajlammal bírnak roszindulatú fejlődésre, általánosságban kéo csoportra oszlanak : az egyiknek székhelye az érhártya gyurmája, a másiknak a reczegbeli Neuroglia. A két rendbeli dagok úgy boncztaui mint koródái lekíutetben lényegesen különböznek egymástól. Az érhártyadagok kezdettől fogvájói fejlődött, nagyobbára nagy magvakkal biró nagy sejtekből állanak, s igy megfelelnek a busdag jellegének ; a sejtközti anyag mennyisége és képződése változó, úgy hogy ennek követKeztébeu a legtömörebb rostdagtól a csaknem pépesen szétfolyó tömegig minden átmenet képviselve vau. Csak egy kisebb száma ezen húsdagoknak mutat rákszerü szerkezetet, midőn az egész dag a búsdag és rák közötti összetett alakot tünteti fel. Az érhártyabeli dagokat továbbá jellemzi a fősteuyzettség, bár ezen tulajdonság nem épen kivételnélküli, vagy sokszor a dagnak csak egy részére szorítkozik ; ezen dagok a 15-ik életéven alól talán sohase jönnek elő, vagy legalább is a legnagyobb ritkaságok közé tartoznak ; nagy hajlandósággal birnak más távolabb eső szervekben, mint máj, idegrendszer közpoutjai etc, átrokódásokra, és pedig ugylátszik függetlenül a szomtekebeü nagyságtól.

A felsorolt tulajdonságokkal ellenkezőleg a recsegheti dagok túlnyoinólag, kezdeti időszakban talán kizárólagosan, a basonnemü —kissejtes i homogen-kleinzelliger) glioma-álaknak felelnek meg. Noha egy, általam 1860-ban mütött s Virchov által megvizsgált, még nem előrehaladt gliomának egyes részei határozott átmenetet mutattak a sarcoma szövetéhez, amiből azou következtetést lehetett vonni, bogy a glioma további növekedésében eredeti szerkezetét mégváltoztatva roszindulatu jelleget is felölthet, mégis a későbbi észleletekből — különösebben a Hirschberg által megvizsgált nyolez eset-kiderült, miszerint ezen átváltozások, helyesebben sarkomávali összejövetelek csak a kivételekhez tartoznak, s hogy e miatt nem szabad a gliomáuak általánosságban roszindulatu jelemet tulajdonítani.Főstenyzetesség a gliománál hiányzik minden időszakban, sőt még ott is, ahol talán másodlagos csomók az érbár - tyában fejlődtek. Épen ebben fekszik oka annak, miért támad reczegbeli gliománál kiváló módon az élénk fehér csillámló vLzféuy a szem hátterében. Ezeu kórodai kórkép az mit a régi orvosok móros macskaszem név alatt írtak le, és voltaképeu uem egyébb mint a régi „velő-rák“, melyhez a jelen boncz - és szövettani ismeretek alapján hozzáadhatjuk, hogy a szem hátteréből jövő erős fehér viszfény a gliomáu kívül alig észleltetik más kóros folyamatnál.

A reczegbeli glioma csaknem kizárólag a gyermekkor be tegsége, épen úgy, mint az érhártyabeli sarcoma az előrehaladt koiuaké ; kivételesen előbb előfordul glioma a felnőtteknél — nekem eddigelé négy esetben — mint megfordítva sarcoma gyermekeknél, a melyre az előbbi időkből csak egy esetet tudok, de még az is kétséges, ügy lászik, bogy a glioma roszindulatúsága azou fokban gyarapszik, minél régibb az, és minél előbbre haladt kifejlődésében. Azon esetben, ahol a teke kiizelése vagy kiirtása igen korán, még tökéletesen egészséges látidegcsont mellett foganatosíttatott, legalább az én eseteimben kiujulások rövid időközzel nem következtek be (mily hosszú legyen ezen időköz nincs kitéve. Ref.) ; vájjon egyáltalában a keletkezés legelső időszakában elővett tekekiirtás által a kiujulás elkerülbető-é, a min egyelőre kételkedem , csak a következetességgel folytatott észlelések fogják eldönteni. A glioma kórodai lefolyása lényegileg abban különbözik az érhártyabeli húsdagétól, hogy a glioma csupán helybeli kiujulásókat eredményez a szemürben, illetőleg a látidegben és szemgödörben. Átrakodások távolabb eső szervekben eddigelé, még azon esetek beszámításával is, melyeket az irodalomból csak hozzávetőleg is a gliomához sorozhatni, nem észleltettek. A mig tehát az érhártyabeli dugóknál a korai műtétéi csak tartózkodva ajánlható, addig a gliománál, az eddigi tapasztala-