Szemészet, 1873 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1873-09-07 / 4. szám
5'9 60 véredény húzódik a szem közepe felé, a szaru alsó felében közel a szélhez 3—4 kis gombostőfőnyi felületes heveny beszürődés, a középen mákszemnyi felületes régibb homály. A balszem szaruhártyája nincs bántalmazva, de a tekebelöveltség itt is a szaruszélig terjed. Az előzményre vonatkozólag az apa felemliti, miszerint a gyermeknél már egy év óta észlelik a gilandóczdarabok kiürítését, melynek elhajlását a házi orvos már három ízben siker nélkül megkísérelte, s hogy a szembaj leghevesebben azon idő alatt tartott, mig vagy semmi, vagy csak kevés galandóczdarabok űrittettek, továbbá hogy a megkísértett elhajtások után, midőnegyszer egyszer állítólag 8—12 rőfnyi féregrész kitakarodott, a szembajt illetőleg mindenkor a leghosszabb szabad időköz következett be. Az apának ezen bemondása után bár nem reméltünk a szembaj gyógyiparára vonatkozólag a galandócz kiűzésétől valamely dőntó befolyást, de azt az apa is sürgetőleg óhajtván Panna gyökérport rendeltem, melyből a gyermek két napi előkészület után egy nehezéket vett háromszoira, egy egy órai időközökkel. Két órával az utolsó adag után egy evőkanálnyi himbojolajat fogyasztott el, mire két órával később a galandócz egy gomolyban kiürittetett. Más napra a fényiszony tetemesen alább hagyott, s az nehány nap alatt teljesen megszűnt, a lobos tünetek gyorsan eltűntek, csak a viszamaradt felületes homályok ellen még hat héten át Calomel por hintetett a szemekbe. Az óta a szembaj többé vissza nem tért, a gyermek folyton a legjobb egészségnek örvend, ételekben nem válogatós mint annak előtte. A második esetlen N. B. 5 éves fiúcskánál egy év óta állott fenn időről időre a makacs fényiszonnyal párosult szembaj, mely ellen folyton orvosilag kezeltetett. 1872. 7/3 midőn a gyermeket először láttam, már három hétig szenvedett szemeire; a leghevesebb fényiszoDy mindkét szemben, szemhéjakat csak nagy erőszakkal távolíthat^am el egymástól annyira , hogy az erősen belövelt tekéket megláttam. A hosszú betegeskedés alatt elkényeztetett gyermek kissé gyengén táplált, halvány, étvágya csekély. A kórelőzményre vonatkozólag az anyától megtudtam, hogy a fiúcska négy éves koráig egészséges ép testnek örvendett; ekkor étvágya megromlott, az ételekben válogatni kezdett, székelései rendetlenek lettek, hasmenés majd székrekedés ellen sok orvosszert szedett; e mellett szemei a világosságot nem törték, de időről időre annyi javúlás volt, hogy homályosított szobában vagy árnyékos helyen szemeit nyitva tartotta és testvéreivel játszott. Lázas betegsége soha sem volt , és csak négy hő előtt vette észre a cseléd, hogy ürülékében mozgó fehér darabkák voltak, mire a kezelő orvos figyelme felhivatván ő azonnal gránátalma főzetett rendelt, melynek azonban, talán mert a gyermek egy részét kihányta, csak annyi hatása lett, hogy 3 — 4 rőf galandóczdarab ürittetett ki. Két hó múlva a szer ismételtetett, az eredmény azonban ekkor is ugyanaz lévén mint először, a szülők nem a szembaj — Siklósy tr. által kezeltetvén — hanem a galandócz kiűzése végett fordúltak hozzám azon egyenes kérdéssel, nem áll-e rendelkezésünkre ezen bélféreg ellen a gránátálmán kívül más hatásos szer, melyet a gyermek könnyebben venne és gyomra talán jobban megtűrne. A panna por most sem hagyott cserben; a fényiszony nyolcz nap alatt telj°sen megszűnt s többé ez időig vissza sem tért, holott az előtt időről időre csak alább hagyott, de egészen ki nem maradt. Azon felületes körülirt szarulobokat, melyek esetről esetre fennállottak, bizonyítják az apró felületes foltok mindkét szaruhártyán, melyek leginkább a környi részeken feküsznek. A szakirodalomban nem találtam felemlítve hasonló észleletet; egyelőre ezen két esetet tisztán mint tapasztalati tényeket kívánom tekintetni, s t. ügyfeleim figyelmébe ajánlani. Közlemények az odessai kórház szemészed osztályáról az 1871. évben. Schmid H. tr.-tól. Azon szembántalmak közül, melyek a 2515 betegen észleltettek legelőször is azon kóralak vonja magára figyelmünket, mely a közleményben Conjunctivitis epidemica s. contagiosa s. Schwellungskatarrh név alatt van leírva, s melyet Sch. tr.-nak Odessában és környékén már az előbbi években is volt alkalma megészlelni, ezen évben azonban a megnevezett szembaj főleg a katonaság között még azelőtt nem tapasztalt mérvben és számmal fordult elő. A kórkép következő: a szemhéjak, kivált a felsők dagadtsága annyira, hogy azok csak részben emelhetők fel; a szemhéjredők eltűntek, csak egy a felső szemgödörszéllel párhuzamosan futó vehető még ki közönségesen; a szemhéjak bőre erősen vörös, a szomszédos külbőr kis fokban feltört; a szemhéjrésben geny, kivált a belső szemzugokban; a szemhéjak elemelésénél bő mennyiségű czafatos geny ömlik a köthártyatömlőböl. A teke köthártyája erősen belövelt, úgy a nagyobb köthártyai mint a tülkhártyaedények vérrel telvék s a szaruszélig húzódnak; ezenkívül láthatók vérömlenyek a teke köthártyájában, és a bántalom nagyobb belterjességénél jelentékeny vizenyő, mely a szaru körül övszerüleg kiemelkedik; szemhéjak köthártyája egész kiterjedésében élénk vörös színű, bársonyosan dazzadt, s már a betegség kezdetétől kisebb emelkedéseket mutat, melyeket mirigykéknek vagy tüszös képleteknek lehetne tartani. A genytermelés csupán az első napok alatt jelentékeny. Szaruhártya az esetek nagyobb számában bántatlanul marad. A láta összehúzódott. Alanyilag a betegség nagy fényiszony, és heves, az alvást megraboló homlokzsába által külöli magát. Ezen első lobos kórszak 10—14 nap alatt enged a kellő gyógyeljárásnak, s átmegy a második, visszafejlődési stádiumba, és pedig a lobos tünetek legelőbb alábbhagynak a szemhéjak porezrészein, legkésőbb az átmeneti redőkön, hol azok a tetőfokon is leginkább ki voltak fejezve. A bántalom mindenkor járványosán jelen meg; a járványgerj ismeretlen. Rendesen mindkét szem megtámadtatik. közönségesen azonban 1—3 napi fokozati különbséggel, midőn aztán az először megtámadtatott szem nagyobb fokban van bántalmazva. Alkalmas gyógykezelés és kedvező külviszonyok között a lefolyás legtöbb esetben 1—3 hét alatt kedvező véget ér; de a mirigyes képletek nagyobb duzzanatánál a lefolyás olykor kéthónapig is eltart. Néha ezen járványos köthártyalob összeesik a heveny rögös köthártyalob kezdetével, midőn aztán a lefolyás is sokkal huzamosb ; hogyha pedig az idült rögös folyamathoz csatlakozik, úgy mindkét folyamat megfutja szokott lefolyását a nélkül, hogy egyik a másikra befolyást gyakorolna. Többféle gyógyeljárási kísérletek után legsikeresbnek bizonyult: nagyfokú belterjesség mellett mindenek előtt a kölső ereszték (commissura) kettéválasztása egy ollócsapással egészen a szemgödri szélig — Tarsotomia, — ezután atropin becseppentések és nyomkötés, mindaddig, mig a tekeköthártyának vizenyője el nem tűnik. Ezután összehúzó szerek vétettek igénybe; közöttük legelőnyösb volt a Hydrargirum praecip. rubr. via. humida paratum gr. Vili. — X. egy nehezék, mandola olajból és kakaó vajból készített zsiradékra (? Ref.) a kenőcsöt mindenkor frissen kell készíteni, s belőle naponta egyszer kis mennyiséget a szemhéjak közé téve az ujjakkal a szemhéjakon tett gyengéd mozgatások által szétdörzsölni, s 1—3 perez múlva nedves kendővel a szemből eltávolitni. Enyhébb esetekben a gyógykezelés ezen kenőcscsel azonnal megkezdetett. A második kórszakban, midőn már csupán a szemhéjak köthártyájának visszamaradt duzzadtságával van dolgunk következő szer használata elegendő: Sulf. Zinci gr. j. Tinct. opii croc. gtt. jj. Aq. d. s. dr. jj. Szarufekélyedés több mint 500 eset között csak 10-szer és mind olyan eseteknél észleltetett, hol a baj a beteg részéről elhanyagoltatott. Az elkülönítő kórismerést illetőleg a heveny é3 takáros köthártyalobra kell gondolni. Közlő szerint heveny köthártyalob nem jár a szemhéjak daganatával, a tekeköthártya ha belövelt is, de nem vizenyős; a szemhéji köthártya nincs oly fokban és oly kiterjedésben duzzadva; az alanyi kórtünetek sokkal enyhébbek; a második szem megtámadtatása nem annyira rendes ; végül a heveny köthártyalob az év minden szakában előfordul, s nem lép föl a Conj. contagiosat jellemző járványos módon. (Ez úgy lehet Odessaban, de minálunk a heveny köthártyalob igen sokszor, többnyire az őszi vagy tavaszi évszakban,
