Szemészet, 1873 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1873-06-29 / 3. szám

i._

év előtt rögtön nagy vérhányástól lepetett meg, melyre eszméletlenség következett , ezen roham nagyobb mértékben három hét múlva új eszméletlenséggel ismétlődött, melyre mindkét szemen tökéletes vakság állt be. Ez 9 hónapig tartott, mely idő után némi látképesség lassankint visszatért, úgy, hogy beteg vezetés nélkül szabadon járhatott, Mindkét szemben a láttér hiányos , a jobbikban kisebb terjedelemben , a balban nagyobb kiterjedésben, s a sárga folton túl megy. Mindkét látideg sorvadást mutat, de nem egyaránt a korong egé'Z területén. A második esetben egy 32 éves nő 4-ik hónapban történt elvetélés folytán sok vért vesztett , minek folytán többször elájult. Három hét után jobb szemének tökéletes vakságát vette észre, mely többé nem változott. A szemtükör az ismert fehér elszinesedést, a két rendbeli edények szűkületével mutatta. Az egyik edény mellett két vérömleny volt jeleD.

Miután az eddig közzé tett kóresetekben mindkét szemben rövid időre a vérvesztesség után tökéletes és maradó vakság jelent meg , noha Graefe már első idevágó közleményében hajlandó volt körzeti körfolyamatot felvenni. Szerző két esete az eddig közlöttektől már az által különbözik , hogy mind a mór, mind a neki alapul szolgáló látidegsorvadás csupán részletes volt. Az esetek elsejében ugyan mindkét látideg bántalmazva volt, azonban azoknak csak egy részét illette; a másikban, hol a látidegsorvadás tökéletesnek bizonyult be , csak az egyik szem volt bántalmazva. Mindkét esetben a tünetek szoros elemezéséből kiderül, hogy a baj legnagyobb valószínűséggel a látidek keresztődzésén innen székelt, és hogy nem a vérüiánytól származó agyi baj , hanem látideglob volt a mórnak közelebbi oka.

Az egyik eset továbbá még az által is különbözik az eddig ismertektől, hogy a megvakulás rögtön és úgy szólván a vérzéssel együtt lépett fel, a mennyiben az arra következő eszméletlenség megezüntével már jelen volt. Nevezetes itt az is, hogy a létező huzamosb idő lefolyta után legalább részben visszajött, mi a casuisticában unicumot képez. A másik esetben kis reczegvéiömleny volt jelen , mi szintén körzeti körfolyamatra mutat.

A vérzés és a rá következő mór közti összefüggést illetőleg szerző feltevényhez folyamodik , mely a következő pontokból áll. A nagy vérvesztesék valamint a szívműködésnek azzal járó leszállítása űrt szül a koponyában , melynek kitöltésére a legközelebb fekvő anyagok hivatvák ; úgymint a véredényhüvelyek nyirktartalma valamint a pókhálóüré, mely üregnek összefüggését a látideg két hüvelye közti térrel Schwartz kimutatta. Ha most pár nap múlva a szívnek műkő lése valamint a vérmennyiség (ez utóbbi eleinte víz felvétele által) növekedett, a folyadék az agyedények megteltése folytán (a nyirkedényekbeni nyomás még nagy levéu) a látideg hüvelyközti terébe nyomatik, minek következtében ajlátideg előbb vizenyősen megtelik, azután nyomás által hüdve lesz , mig végtére a kötszöveti ilyetén támadt bujáikodása folytán az i legrostok sorvadásnak indulnak. Ezen vizenyős beszürődés majd a foramen opticumnál, majd a szitaszerű lemeznél talál korlátra, mmt azt szintén úgy az agydagok által feltételezett pangási idegdombesánál (Stauungspapille) észlelni szoktuk. Ezen értelmezé-e a dolognak természetesen csupán a nagy vérvesztességgel összekötött esetekre vonatkozhatik; a kisebb fokú gyomorvérzésekre beköszöntő mór az által nem találja magyarázatát. (Arch. f. Ophth. XVIII. II. 225. 1.).

— 45

Irodalom.

Der Übergang einiger Snbstanzen aus dem Coiijnnotivalsack in das Wasser der vorderen Augenkammer von

Dr. Lilienfeld.

Inaugnral-Dissertation Erlangen. 1870.

Ezen munkálat , mely a Zehender-ié\e havi füzetek mellett miut melléklet jelent meg. oly kérdéssel foglalkozik, mely gyakorlati szempontból igen érdekes, a mennyiben a szemészet

nehány leghathatósb gyógyszereinek élettani hatásmódját közelebbről megvilágítja. Tudva levő dolog , hogy az Atropinról régen ki van mmatva, miszerint becseppentés után bár igen csekély mennyiségben a csarnokvizben találtatik. De Ruiler erre vonatkozó úttörő kísérletét Graefe hasonló sikerrel ismételte, mig más szereknél csak nemleges eredményhez jutott. Mások vaskéklényham.iggal , hamiblaggal, czukorral tettek kísérleteket, melyeknek eredménye majd ígenleges, majd nemleges vala.

Szerző kísérleteinél a látóra ható gyógyszereket illetőleg a csarnokviznek látatágitó illetőleg látaszükitó tulajdonát használta fel próbamódul, a többi anyagokra nézve azonban a vegytani elemzéshez folyamodott. A szemcsarnok csapolását mindig a porczhártya alsó részében vitte véghez, s pedig egy Pravazféle fecskendőhöz hasonló tűvel, mely amattól csákóbban különbözött , hogy egyik foka eltávolítása által nyílt csatornává vált , melyet itató papírral mindig gondosan lehetett tisztítani. Az igen hegyes tüvégének beszúrása után az egész csarnokviz kényelmesen folyt a kis edénybe.

Ha áttekintjük az igen nagy vigyázattal végbe vitt kísérletek sorozatát , úgy szerző szerint kétségtelenül kiderült, hogy a következő anyagok átjutottak a köthártyazsebből a szemcsarnokba : 1) Atropin, 2) Strychnin, 3) Iblanyos hamiblag, 4) Iblanyfestvény, 5) Hamiblag -)- absolut borszesz, 6) Cuprum sulfuricum, 7) Ferrocyankalium, 8) Liquor ferri sesquichlorati és végre 9) nagy valószínűséggel Calabar. Ki nem mutatható volt Hamiblag és Haematoxylin. A csarnokvizbe jutott kilencz anyag közül 3 lúgal van; a többi mind, kivéve a vaskékenyhamagot, többé kevésbé erős lobos tüneteket hoztak elé a köt-, porcz- és szivárványhártyábau. Hamiblag és Haematoxylin erre nézve közönyöseknek mutatkoznak. Szerző ezen lobos folyamatra fektet nagy súlyt , mivel éppen ennek tulajdonít döntő befolyást az anyagoknak a csarnokvizbe való átmenetére. Már Graefe nem kételkedett , hogy az Atropin valamint a Calabar a porczhártyán át behatolva és a csarnokvizben feloldva közvetlenül hatnak a szivárványhártyára és a sugárizomra. Ezt természetesen nem lehet máskép« n értelmezni, mint hogy a szerek atszivárgás (endosmosis) által jutnak a porczhártyán keresztül. Ez azonban még nincsen kétségtelenül kimutatva. Igaz ugyan , hogy Gosselin vegytanilag igyekezett meggyőződni a hamiblagnak jelenlétéről a porczhártyában , de szerző nagyon hiszi , miszerint a nevezett búvár talán nemleges eredményhez jutott volna , ha csupán a valódi porezhártyaréteget a felhámtői megfosztottam elemezte volna. Legalább neki csak is a felhámban és soha a vab di porcvhártyarétegekben sikerült górcsővel feltalálni a jellemzetes színezetet.

Szerző egyelőre nem akarván tagadni a beszivárgás lehetőségét, csak azt kérdi, váljon nem épen oly lehetségesé, hogy a nevezett- a köthártyát többé kevésbé étető-szerek a kisebb nagyobb fokban megtámadt köthártya-véredényeken keresztül felszívódás által a mellső sugáredényekbe, ezekből a szivárvány és sugár izom edényeibe jutnak , melyekből a csatornokvizzel együtt a szemcsarnokba választatnának el. A csarnokviznek ezen kísérleteknél többször előlordult dús rostanytartalma minden esetre bizon\itéka annak, hogy az erősebben izgató szerek behatásával nagyobb mérvű változások hozatnak létre a szemek vérkeringésében. Szerző feltevénye mellett szólna az is, hogy Gosselin kísérleteiben a hamiblag , melyet a höthártyázsebbe hozott, nem csak a porczhártyában. de a szemteke többi részeiben is, továbbá a más k szemben sőt a kísérleti állat hugyában is feltaláltatott. De szerző sokkal nagyobb súlyt fektet saját kísérletére hamiblaggal és borszesszel. Addig ugyanis, mig a nem izgató hamiulagot tisztán alkalmazta, az eredmény mindig nemleges volt, mely azonban azonnal igenlegessé vált, mihelyt a szeihez lobot támasztó tiszta borszsezt tett.

Szerző különben nem állítja, hogy saját feltevénye mellett már most erő-ehb érvok szólnának mint a beszivárgás mellett, mindkettő éppen csak feltevény. mely újabb tanulmányozásra hívja fel a búvárokat. Előtte egyelőre főczél volt, nyomozni, váljon b zo yos any gok bejutnak-e valóban a köthá tyából a szemcsarnokba, és miután neki sikerült e tényt több szerek soro— 46 —