Szemészet, 1873 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1873-03-09 / 1. szám

ránggörcsök által lepetett meg, és pedig a szülfáj dalinak fellépésével. Ezen ránggörcsök — úgy látszik — a legnagyobb fokig mentek és kiég a szülés után is több napig tartottak, csak szunyalbefecskendésre enyhülvén és későbben meg is szűnvén. Már közvetlenül a szülés után, midőn eszmélete visszatért, nagy ködről panaszkodott, mely láterejét tetemesen csökkente. Miután nagy mennyiségű fehérnye találtatott a vizeletben, a kezelő orvosok reczeglobot gyanítottak, a szemek tükörreli nyomozását azonban azért halasztották, mivel a beteg több napig élet és halál között forgott és átalános testállapota ily nyomozást egyelőre lehetlenné tett.

Midőn az egyént 12 nappal szülése után láttam, morphium mámorban találtam, minek folytán alanyi tünetek előadásáról szó nem lehetett, látái pedig a lámpafény behatására oly felette szűkültek, hogy szemtükörreli vizsgálat ily körülmények alatt fekvő helyzetben épen kivihetlennek mutatkozott. Az igen elgyengült beteg kímélésének tekintetéből csak 3 nappal azután látogattam meg, mikor látái már előlegesen kitágítva voltak atropin által. A reczeg mindkét szemben rendes állapotbari volt, kivéve az edények kétségtelenül keskenyebb voltát; a látidegek feltűnő halaványak, nevezetesen külső felükben; reczeglobnak nyoma sincs. Kis likon keresztül Jaeger 20-at nagy nehezen felismer, stenopaeicus készülék nélkül még anynyit sem. A láttért tüzetesen vizsgálni a beteg kimerülése miatt lehetetlen.

Más nap reggel annyit constatálhattam, hogy a láttér színekre nézve szűkült, de hogy azon szint is, melyet az első pillanatban központban helyesen felismert, közvetlenül utána már ott sem bírta tisztán látni. Kétség ninc3, hogy ez esetben Anaesthesia cum Hyperaesthesia retinae jelen volt, mint azt más esetekben észleltem. Miután már 6 nap óta nem volt jelen görcsroham, elhatároztatott, hogy a Morphiumtól elállván, kínait rendelünk, a fénybehatás kellő leszállítása mellett. A beteget későbben nem láttam, miután a testerő visszatérésével látereje megint rendes fokra emelkedett.

II.

Heveny glaucoma gyermeltágyban.

Legyen szabad ezúttal egy másik esetet röviden említenem, mely a két előbbivel csak is abban egyezik meg, hogy szintén a szülés által volt feltételezve, különben a szembajok egészen más osztályába sorakozván. Egy sovány, majdnem tökéletesen süket de különben csuzos bántalmakat kivéve egészséges 38 éves nő 1871 junius havában tizedik gyermeket szült. Nehány órára a szülés után fájdalmat érzett jobb szemében, melynek szemhéjai megdagadtak. A fájdalmak fo'ytonosan növekedvén, tanácskozásba hivattam meg, melynél a heveny glaucoma némely tüneteit találtam, nevezetesen a viznedv zavarosságát és a szivárványszövet némi elmosódott voltát, igen csekély fokú látatágulatot és épen nem feltűnő nagy feszültséget a szemtekeboritékban.

Jóllehet, hogy erős gyanúmat, miszerint glaucoma forogjon fenn, a házi orvossal közöltem, még is a gyermekágy első napja ban megteendő műtéttől magam is kissé tartván, főleg pedig a szokatlan dologtól nem kis fokban megijedt család megnyugtatására igyekeztem a lobos rohamot más szerekkel megfékezni. Nadályok, morphium, Calomel cum Jalapa mérsékelték is a lobtüneteket, meg is szüntették a zsábát, de azért a láterő nem emelkedett, a csarnokvíz nem tisztult fel, miért is végtére a beteg valamint férje a műtét megtevését megengedték. Történt az a szülés utáni 8-ik napon a szokott jó eredménynyel daczára a rendkívüli nagy fájdalomnak, melyet a műtét ily körülmények alatt okozott.

Más nap a bal szemben jelenkezott glaucoma. A második szemnek megbetegedése az elsőnek mütevése után glaucománál ismeretes dolog, melyet minden szakember ismételten észlelt, de hasonló viszonyok alatt kétszeresen kellemetlen volt mind a betegre mind az orvosra nézve. Ezúttal már nem volt szó várakozó eljárásról, és igy a szivárványcsonkitás 24 óra múlva ezen szemen is végbevitetett.

Itt azonban a lefolyás sajátságos volt. Valódi gyurmabeli porczhártyalob keletkezett úgy szólván közvetlenül a műtét után, mely kisebb fokú szivárványhártyalobbal szővőtkezvén, több hétig tartó szigorú gyógykezelést kívánt meg. a szaru majdnem egész területe el lett lepetve csikós homálytól, mely egy időig a látát jóformán elfedte és a betegnek csupán fényérzést engedett. Midőn julius elején a fővárost elhagytam, a beteg bal szemével csak nagy tárgyakat birt felismerni, de fájdalmaktól egészen szabad volt. Kerti lakásba helyeztük el, hol t. Vidor ügytársam szives volt a hosszú utókezelést vezetni.

Octoberben ismét láttam a beteget, ki magát egészségesmek tekintette. Jobb szem: S = f$; -}- 20-al Jaeg 1. Bal szem fjt; + 20-al Jaeg 4. A porczhártyában homály nem volt látható, de a bal láta alig húzódott össze fénybehatásra. Fél évvel ezelőtt ismét láttam a beteget, midőn már a bal szemben is teljes láterő volt jelen.

Nem isménk az irodalomban hasonló esetet, t. i. a szülést mint alkalmi okát a heveny glaucomának. Hogy az említett nőnél úgy mint a heveny glaucoma sok eseténél ezen bajra erős hajlam jelen volt a heveny roham kitörése előtt, azért hiszem, mivel már évek előtt nála feltűnő nagy és korai presbiopiát találtam, mely emmetropicus szemnél mindig a későbben kitörendő glaucomára int. A sok szülés, a kitünően nagy dispositio csuzos bántalmakra már akkor keltette fel bennem a bakövetkezendő glaucoma gyanúját, mit derék férjének azon alkalommal meg is mondtam. Hogy váljon szabad-e a szoka lan utóbántalmat, a gyermekágy befolyásának tulajdonítani, nem merem hatarozottan állítani.

Irodai» m.

I.

Beitrag zur Therapie der Myopie von Prf. Br. H. Schiess- Gemuseus in Basel. Basel 1872.

A szemészeti gyógytan mindenkor igyekezett a rövidlátás növekedésének gátot vetni és ha lehet azt meg is szüntetni, csak hogy nem mindenkor indult ki ugyanazon nézpontból, és sokáig még merőben nélkülözte is azon alapismereteket, melyekre egyedül fektethette volna gyógyeljárását. A szem hygiénájára nézve, melyre mindig a kellő figyelem fordittatott, elődeink körülbelül épen oly jól voltak tájékozva mint mi. Ahhoz, mit az újabb szemészet teremtője Beer 1800-baa megjelent népszerű munkájában a nevelés e részét illetőleg mondott, alig kell vagy átalában lehet is sokét hozzá tenni: igen erélyesen szólal fel a szünet nélküli olvasás és irás, a rósz világítás, a sok szobázás ellen; perczig sem lehet kételkedni, hogy tapasztalás utján meg volt győződve a rövidlátásnak fiatal korbani foglalkozás által való keletkezéséről és szaporodásáról, ha nem is álltak oly statistikai adatok rendelkezésére, mint a milyeneket Cohn és Lrismann kutatásai kezünkbe adtak. E kóros befolyások, valamint a méltán sejtett, velük kapcsolatban álló helybeli vérdusság ellen volt irányozva minden gyógyeljárás egészen a legújabb időig, ide értve a myopodiorthoticont is, melyet Buete ajánl, oly harántos lécezel ellátott olvasó állványt t. i. mely nem engedi, hogy a fej kelleténól tovább közeledjék a könyvhez. Ezen furcsa nevű eszköz meg mainap is megérdemelné a szemészek, illetőleg a tanítók és nevelők figyelmét, felféve, hogy az a tanulni kezdő gyermekeknél elég korán jönne alkalmazásba.

Jött aztán a szemtükör, mely a hátsó érhártyacsapot tárta ki előttünk, jött Bonders, ki a szemteugely hosszabbodását mint majdnem minden rövidlátásnak — gyakran világra hozott — alapokát vette fel, és tapasztaltuk, hogy a rövidlátás gyógytanának hanyatlása lépést tartott ezen uj ismeretek terjedésével, mintegy tanúságául annak, hogy a divatozó gyógytanelvek szoroson összefüggnek a kórtan irányadó eszméivel. A rövidlátás gyógyításáról csak az óta van ismét szó, mióta az alkalmazkodási görcs felismertetett, mely a fénytörési hibák