Szemészet, 1873 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1873-03-09 / 1. szám
7 8 értelmezésében mainap oly kiváló nagy szerepre vergődöt. DobrowolszJcy érdeme a kimutatás, hogy mind kis- mind nagyfokú rövidlátás sok esetében alkalmazkodási görcs van jelen, mely atropin által megszüntethető. Ezen tényen alapszik a rövidlátásnak gyógyítása atropin által, mely tárgyat szerző saját tapasztalása nyomán a szóban levő kis füzetben taglal. Az értekezés két fejezetre oszlik. Az elsőben a kezdődő és haladó rövidlátás alanyi és tárgyilagos jeleivel foglalkozik, a második az atropin rendszeres alkalmazásával. Az alanyi tünetek közül említendők: csekély fényiszony, kellemetlen érzés a szemben, mely munkánál egész a fájdalomig szokott fokozódni. A tárgyilagos tünetek azonosak az alkalmazkodási görcsnél előfordulókkal: a mellső sugáredények ki«sé fokozott belöveltsége, már csekély munka mellett; gyakran köthártyahuruttal együtt fellépő könyezés és nem ritkán folytonos pislogás. Sokkai jellemzetesebbek a kezdődő rövidlátásra nézve és egyszersmind állandóbbak a szem belsejében, nevezetesen annak hátterében előforduló kórjelek, melyek közül a látidegkorong megvörösödése és zavarossága leginkább figyelemre méltók. Ez főleg a korong orr felé fekvő felét illeti, melytől hosszabb tartama után a másik felére, de egyúttal a látideg környékére is terjed, mely utóbbi esetben a látidegkorong határai elmosódnak. A kórkép kezdetben tökéletesen hasonló a neuroretiniséhez, és még hypermetropicus szemekben is előfordul, ha az illető egyének szemüveg nélkül dolgoznak. Szerző ezt egyenesen az alkalmazkodási izom megfeszítésétől származtatja le, mely által az érhártya és azzal együtt a vele e helyen szorosan öszszefüggő reczeg mellfelé vongaltatik. Csak későbben csatlakoznak ehhez az ismert érhártyaváltozások, melyek mint érhártyacsap ismeretesek. Mindaddig, mig ezek hiányoznak, a folyamat még megszüntethető, azoknak fellépése után ez már lehetetlen. Egy másik tünet, mely kezdődő rövidlátásnál ritkán hiányzik, a visszerek tágulata és az üterek észrevehető kanyarultsága, mi szintén fiatal hypermetropicusoknál szokott előfordulni. A kezdődő rövidlátás görcsi időszaka tehát már tetemes lobi szövetváltozásokkal jár, melyek a későbbi tülk-edényhártyalob (Sclerofico-Chorioiditis. Graefe) kórképét előkészítik és megvetik alapját a másodlagos tágulati folyamatnak. Már a priori valószinű, hogy hasonló sorvadási folyamat fellép az alkalmazkodási izom görcse által feltételezett folytonos vonaglás következtében, minthogy Hensm és VölcJcers ismeretes kísérletéből tudjuk, hogy az érhártya az alkalmazkodás alatt igazi helyváltozásnak van alávetve, mihez még a fokozott vérbőség is járul, mely az alkalmazkodás alatt a búvárok által szintén kimutattatolt. Szerző a tágulati időszakban előforduló tünetekre nem terjezkedik ki, minthogy értekezésében csupán a kezdődő rövidlátással foglalkozik. Azon kérdést pedig, váljon a tágulat illetőleg a sarló idomú szegély miért jelen meg rendesen a sárga folttáj felé, még mindeddig kielégítő módon értelmezettnek vagy megoldottnak nem tekinti. A második fejezet az atropinnal való kezelésének eredményeit tünteti fel. Kezeltetett 53 egyén, illetőleg 101 szem, miután 5 egyénnél az egyik szem mint emmetropicus kezelés tárgyát nem képezé. Az eljárás abban állott, hogy 3—4 hét hosszáig naponta kétszer erősebb atropinoldat (1: 120) cseppentetett a szembe, mi mellett az egyének munkától tartózkodnak és kék védüveget viselnek. Szerző megkülönbözteti a közvetlen eredményt a maradó eredménytől. Az előbbi akkor vétetett fel, mikor a kezelés megszüntetése után a láta szokott mekkoraságát és mozgékonyságát ismét visszanyerte. A 101 szem közül csak 15-ben nem mutatkozott a rövidlátás csökkenése a kezelés után; tehát az esetek 85,2%-ában a rövidlátás görcscsel volt szövődve, 14,8%ában nem. E számokból kiderül, hogy a rövidlátás eleinte az alkalmazkodási izom görc'ével kezdődik, mely atropin által megszüntethető ; ezen görcsöt vagy a görcs egy bizonyos részét későbben tengelyhosszabbodás váltja fel. Minél tovább tartott a rövidlátás, minél magasabb fokú az, annál kisebb lesz a görcsnek, annál nagyobb a tengelyhosszabbodásnak quotája. Szerző •«zen viszonyt igen tanuságns graphicns módon mutatja ki. A rövidlátás fokát illetőleg 3 osztályt állíthatni fel; az elsőbe esnek a legkisebb foktól egész yi2-ig, a másodikba V6-ig menő esetek, a harmadikba azok, melyek V6-nál nagyobbak. A kezelt szemek közül 60 tartozott az első osztályba, melyeknek csak 4 azaz 6,66 %-a nem mutatott görcsöt, mely a többi 93,34 %-ában jelen volt. 30 szem tartozott a második osztályhoz; ezek közül 8 azaz 26,6 % görcs nélkül, 73,4 % görcscsel. 11 szem a harmadik osztályban, melyek közül 4, azaz 36,3 % görcs nélkül, 63,7 görcscsel. Az első osztálybeliek közül 9 volt olyan, melyekben a kezelés után a rövidlátás helyett tullátás mutatkozott. Az illető rövidlátási fokok yi4 és 770 közt ingadoztak, a kezelés által nyilvánvalóvá (manifest) vált tullátás 1/ao és l/i0 között. Kétséget nem szenved, hogy ezen eredetileg hypermetropicus szemek kezelés nélkül állandó rövidlátást nyertek volna. Továbbá ugyan az első osztálybeliek közül 11 szem a kezelés után emmetropicus lett, összesen tehát 20 esetben 101 közül a rövidllátás a kezelés után tökéletesen megszűnt, 66 esetben kisebbedett, és csak 15-ben maradt változatlanul. Ezen közvetlen eredmények után ítélve nem kételkedhetni abban, hogy a nem világra hozott rövidlátás legtöbb eseteiben alkalmazkodási görcs van jelen, mely atropinra engedni képes. Ennyit a közvetlen eredményekről. Sokkal fontosabb természetesen a maradó eredmény, melynek kutatása azonban a dolog természeténél fogva nagyobb nehézségekre akad, minthogy az orvosnak rendesen nincs alkalma arra, hogy az illető egyéneket hosszabb idő eltelte után újra vizsgálhassa. Onnan van, hogy szerző — a hol csak lehetséges volt — a végleges kutatást 4—8 hétig a kezelés után tette meg, mi alig ha nem nagyon rövid idő volt a kérdés megoldására. De voltak oly esetek is, melyekben a végleges nyomozás sokkal későbben, nevezetesen egy eset, melyben az 9 hó eltelte után történt. A 101 szem közül csak 31 került végleges nyomozásra; ezek közül találtatott maradó eredmény 56 szemben. Két szemben a maradó eredmény még nagyobb vala a közvetlen eredménynél, 23 szemben ugyanazonos evvel, 17 szemben a rövidlátás épen oly foka volt jelen mint a kezelés eLtt, végre 8 szemben a kezelés daczára nagyobbodott. Maradó javulás kimutatható volt 69%-ban, megállapodás (mi magában véve szintén javulás) 20, %-ban, haladó rövidlátás 9,9 °/0-ban. A szerző méltán figyelmeztet arra, hogy csalatkoznék az, ki az atropinban oly gyógyszert képzol magának a rövidlátás ellen, mint milyen a kinal váltóláz ellen; a rövidlátással úgy leszünk, mint a tüdősorvadással. Addig, míg emezt gyógyithatlannak tekintették, épen a legkitűnőbb orvosok voltak azok, a kik a gyógyult eseteket erős gyanúval nézték; mi óta pedig tudva \an, hogy a betegség nem elejétől fogva specificus gümőtermészetű, magok az orvosok hisznek gyógyithatásában, minek folytán ideje korán fognak határozott rendszabályokhoz. Hasonlólag fog a rövidlátók azon száma naponta növekedni, kik biztos eredméoy reményében szívesen készek lesznek a kezeléssel járó csekély áldozatra, ha magok a szakemberek valahára határozottan fognak nyilatkozni a rövidlátás gyógyithatása mellett. Még akkor is, ha a fiatal rövidlátó kéntelen volna, magát évenkint egy ily pár hétig tartó atropin-kúrának alávetni, az előny még mindig sokkal felülmúlna a kellemetlenséget. Ha ily eljárással sikerülne, egy 12 éves fiúnál jelenlevő m. y20-ot egész 18-ik évéig ezen fokon megtartani, a helyett hogy ezen időben Vio -ra felment volna, az már magában lényeges előny lenne, tekintve a számos megvakulási esetoket, melyeket a nagyobbfoku rövidlátóknál észlelni alkalmunk van. De az atropinkúra azonkívül még azon előnyt is nyújtja, hogy az illető egyén a kezelés alkalmával maga nyer meggyőződést arról, hogy igazán tőle iügg rövidlátásának gátot vetni vagy nem. Miután kéntelen belátni és bevallani, hogy rövidlátása a szem nyugalma és a szemdiaeta megtartása folytán csökkent, a kúra után is sokkal nagyobb gondot fog a káros befolyások elhárítására fordítani, mint mikor n^ki a dologról csak beszélnek. Természetes különben, hogy addig mig az oskolákban, és átalában, a kellő világításról, valamint a többi hygienikus rendszabályokról nem gondoskodnak, addig az atropinomra is elégtelen palliativszernek fog bebizonyulni.
