Szemészet, 1873 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1873-06-29 / 3. szám
37 3g távolbani megkülönböztetésére szorítkozott. A láta 4 vonalra tágult , igen csekély visszahatási képességet mutat és ezt is csak a szemtekék összetérő mozgásainál , ha t. i. igen közel tárgy képezte nézpontját Beteg majdnem folytonos, néha kiállhatatlan főfájdalmak.'él panaszkodik , melyek a jobb oldalcsontból az egész fejre, különösen a nyakszírt felé átsugároztak. A fájdalmak sem a jobb oldalcsontra és nyakszirtre történt erősebb kopogásra, sem a koponyalap irányában véghezvitt rázásra nem mutatkoztak nagyobb mérvben. Ezekhez egy idő óta mindkét fülben zugás csatlakozott, nem különben gyakran visszatérő szédelgési rohamok gyakori hányingerrel valamint a jobb szemmozgató ideg hüdési tüneteivel. Minthogy daczára a minden szabály szerint alkalmazott bujakórellenes gyógymódnak elhaladó látidegsorvadás jobb oldalt és fennálló látidegreczeglob baloldalt , valamint folyton tartó erős főfájás és szédelgés , hányinger és kezdődő hüdési tünetek a szemmozgató idegben felléptek, minden kétségem megszűnt az iránt, hogy a jelen esetben egyszersmind mély koponyaüren belüli bujakór által feltételezett bántalommal van dolgom. De hogy milyen természetű ez, váljon csontnövedék vagy genyedő csontköri lob bekövetkezete tályogképzéssel legyen jelen, vagy váljon kocsonyaállományos gumó, — Förster, Tungel, Recklinghausen szerint úgynevezett Gumma syphiliticum, — mely az agy kéreg- vagy velö-állománvában a látdombon vagy csíkolt testben székelne, természetesen nem bírtam határozni. Az encephalo-meningiticus ingerlési tünetek arra bírtak, hogy mindkéto'dali halanték oldnlon 5 napi időközökben a Heurteloup-féle készüléket alkalmaztam , mire a fejtünetek egy időre javultak. Erre a tarkóra genyedést okozó hólyaghuzót alkalmaztam és minthogy beteg emésztési működése folyton háborítatlan volt, kétszer naponkint yi6 szemernyi etető higanyt adagoltam neki. Ezen néhány hétig alkalmazott gyógymód semmi eredményt nem mutatott; ellenkezőleg a fejtűnetek folyton roszszabbodtak és a baloldali látképesség mindinkább szünedezett; a szemtükör a baloldali dombcsa szürke elfajulását valamint a reczeg átlátszóbb voltát mutatta. Márczius havában folytonos állomkórossághoz gyakran óráig tartó kábulás csatlakozott , mely perczekig tartó rángási rohamoktól volt félbei zakítva. Lassankint az emlékező tehetség megszűnt, a beszéd nehezebben érthetővé lön. A hozzá intézett kérdésekre a beteg mindannyiszor „majd lesz** szavakkal felelt. Aprilis elején az álomkórosság folyton tartott, és ehhez gyakori és hosszabb ideig tartó nehézkóros rohamok valamint félrebeszélés csatlakoztak; szék és vizeltet önkénytelenül ürítettek ki. Mindkét oldalt teljes hüdése támadt a szemmozgató és arczidegnek; 1872 április 20-án egy erős és sokáig tartó ránggörcsös roham után halál bekövetkezett. Április 22-én a kórházi boneznok végezte a bonczolatot. A lelet következő vala. A fejbőr vérszegény, a fejcsontok és azok csontbele középvastagságuak, a kemény és belső lágyagykér (pia mater) vérszegény, utóbbi czafatokban levonható. Az agy általában halavány, nedves. A jobb agyfélteke hátsó lebenyében valamint a kérges testben pépesen puhult, mely tömeg egy tyukpetemekkoraságu , feszes , kötszövetszerü dagot foglalt magában , mely kúpszerü végével a jobb oldalgyomrocs hátsó részébe illeszkedett. Mindkét oldalgyomrocs kitágult, 1/2 obonynál több sárga savót tartalmazott. Az edény fonat halvány. A csíkolt test , láttelep és térdelt test jobb oldalt puhult, baloldalt a puhulás kevésbbé haladott előre. A mellső agyereszték teljesen megtartva , a hátsó ereszték és az ikeitestek szürkés elszinesedést mutattak. A 3- ik gyomrocs kitágult, a 4-ik látszólag változatlan. — Az ujdonképlet Scheuthauer tanártól lett vizsgálva. A lelet következőleg hangzik: A dag edényfonatokból áll, melyek sejtekből fedvék , a milyenek az agy és agy kérek edényein előfordulnak és az endothelium sejtjeihez vagy pedig a Renvierféle sejtekhez , a mi talán ugyanaz lehet , hasonlítanak és így nem csoda, hogy Rokitansky a legújabb időben Eberth e dagféleségben a ráknak külön, átrakodást (metastasis) nem okozó nemét látták, mig azok, kik a sejteket szélűk oldaláról tekintették , azokat orsószerüeknek találták. Minthogy pedig orsószerü sejtek már Schwann óta és különösen legújabb időben olyanoknak tekintetnek , mint a melyek szétesés által kötszövetet képeznek , ezen ujdonképlet Tumor fibroplasticus nevével is jeleztetik és husdag gyanánt tekintetik, minthogy a husdagok gyakran orsósejtekből állanak. Újabb időben joggal több súlyt a dagdús edénytartalmára fektettek, azért edénydagok nevét nyerték mint ÍValdeyer-tői, a kitől eredt elnevezés: „Plexiformes angiosarcoma“ legjobban ismertetik. J. Arnold-nak myxosarcoma teleangiectodes nevű daganatában is az edény tartalom kirívó. Cornil és Renvier Sarcoma angiolithique elnevezése egyszersmind e daganatokban előforduló körkörös rétegekb°n felhalmozott többnyire elmeszesedett golyókra van tekintettel. Az edénykacsok domború oldalai Rindfleischnak szemölcsdag gyanánt látszattak és ő azért e dagot Papilloma myxomatodes nevével jelölte. E dag tehát többféle nevet visel. A fennt leirt daganat gyakran a kemény agykér beloldalán, ritkábban az agyedények mentében fordúl elő, mint a hogy Scheuthauer tanár nyilatkozása szerint az én esetemben találtatott. A látideg-törzs és a reczeg górcsövi vizsgálata Elischer tr-tól, Scheuthauer tanár volt segédjétől tétetett. A lelet következő : A Müller-féle folyadékban keményített készítmény tiszta borszesz által víztartalmától megúsztatott, azután szegfüolajban átlátszóvá tétetett és egészben egy olaj, viasz és stearinból álló keverékbe beágyaltatott, azután a látídeg hossztengelye irányában véghezvitt metszetek vizsgáltattak. A látideg nagybani vizsgálása ennek feltűnő tömőttségét és lapultabb vastagságát mutatja ; de a látideg gyarapodott térfogata csak a kötszövetet illeti. A központi reczegütér falai nagyon tágultak és vastagok; látni az ütér osztódását több ágra , melyek a látidegdombcsán örvényszerüleg sokszorosan egymásba fonódnak és finom nemez szerű állományba (neuroglia) beágyalvák, melyből azután a receg (a mint a metszeten észlelhetni) mindkét oldalt fejlődik. Az idegállomány minimumra csökkent; a még meglevő idegrostok zsírosán elfajultak és tömecsszerüen elmállottak és erős, a mélység felé haladó kötszövet kötegektől környezvék. A látidegdombcsán keresztül tett górcsövi metszetek a következő változásokat mutatják. Az ideg hüvelye kétszer akkora vastag és vastag nemezt külelő rostos kötszövetből áll, melynek egyes kötegei részint kacsgaringós , részint hullámzó menetben egymással kereszteződnek. A tülkhártya általában többé kevésbbé lazult , egyes kötegei kis reezéket képeznek, melyek közt különösen az érhártya közelében egyes színtelen vértekecsek (genytestecsek) helyezvék. Az érhártya gazdagon font, vérrel telt és vastagodott adventijával , (melynek magvai igen tisztán kifejlettek) ellátott edényeken kívül, a teljese nlevált (és csak a látidegdomb közelében ragadó) reczeggel átellenben genysejtekből álló rakodmányt mutat, mely genysejtek , mint már az edények körül helyezett csoportjaikból látható, a véredényekből kivándorolt vértekecsek gyanánt tekintendők. Ezeknek betolódása által a reczeg és érhártya, nevezetesen a pálezikák meg csapok és azér hártya legkülsőbb folytonos festenyrétege közé a reczegnek már említett leemelkedését magyarázza. A reczeg a dombcsa környe részletein vizsgálva pontosan mutatja a külső szemcsés és rostos, a külső magcsás , belső szemcsés és belső magcsás réteget és a dúcsejt és idegrostréteg helyett egy inkább kötszövettermészetű réteget. De az imént felemlített rétegek élettani mibenléti a készítményben bár felismerhető , mégis homályos; mert csapokból és pálczikákból kevés helyen alig mutatkoznak maradványok kisebb bunkók alakjában , mint azok pálezikák és csapok alvadása által támadnak. Legtöbbnyire azonban csak egy finoman szemcsés és egyes festenytömecsekkel áthatolt szél helyettesíti az eredeti pálczika' és csapos réteget. A külső rostos és magcsás réteg ellenben foszlatott készítményben mutatja , hogy az elébbi idegsejtek kötszövetnek engedtek helyt. Az egyébkor hajszálvékouyságú és kevés magosával ellátott kötszövetháló kétszer akkora vastag számos magosával ellátott nemezt képvisel, melynek egyes , nagy magvák-2*
