Szemészet, 1873 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1873-06-29 / 3. szám
39 40 kai és magcsákkal ellátott sejtjei könnyen elkülöníthetők. A belső szemcseréteg után , mely kölönösen erősen fénylett, sugárszerüleg elhelyezett, vastag támaszrostaknak egy rétege következik; melyek közzé egy finom kötszövetszerü és magcsáktól áthatolt nemez van elhelyezve; ez pedig egy kis környi helyen kivül a dúcsejtek teljes hiányát mutatja. A látidegrostok kiterjeszkedése helyett látni kereszteződő kötszövetkötegeket és áttünő vastagodott hajszáledényeket, melyeken az adventitia magcsái igen világosan észlelhetők. Emez és a külső magcsaréteg közt találni eperforma csoportokba egye ült vértestecstömegeket, melyek részben a szövetben szétterjesztvék , részben közelében vannak az említett edényeknek (vérömlenyek). E kóresetet illetőleg még a következőket bátorkodom fölemlíteni. Mint a körfolyamból és a bonczleletből kitűnt, ez esetben két oki mozzanat szerepelt együtt, melyek mindegyike egymaga volt képes a látidegreczeglobot előidézni. Azon fölvételem, hogy a betegnél szemtükörrel kimutatott látidegreczeglobot bujasenyvből eredő, jogosulva volt annyiban , mivel az eredetileg látható volt bőrbujag általános bujasenyvre utalt, mely tudvalevőleg termékeny talaját képezi a látidegreczegloboknak. A beteg részéről már eleinte külölt főfájdalmak valamint a kórfolyam alatt fokozódó fejtünetek szerint kétségkívül vala, hegy egyúttal agybántalom volt jelen. mi mellett egyszermind a beteg fölvételénél valamint később is észlelt ophtalmoscopicus tünetek a látidegdombcsán, t. i. ennek enyhén emelkedő duzzanata szólották). Ezen agybántalom keletkeztét szintén az altalános senyvre vezettem vissza, a nélkül , hogy az agybántalom miben létét illetőleg bizonyost mondhattam. A bonczolat mindezen nézeteimet balomra döntötte , mintegy láthatólag kimutatta, hogy a sajátságos kórgócz az agyban székelt , melyből a többször kifejtett látidegreczegbántalom kiindnlását vette. Váljon daczára ennek a bujasenyvnek volt-e része a látidegreczeglob keletkeztében, abba legyen hagyva. Végre megjegyezni akarom , hogy az szemtükörrel eszlélt jellegző képből sem lehet tevőleges következtetést vonni, sem az alapul szolgáló koponyaüren belüli körfolyamatra , sem ezen kórfolyamat és a látidegreczeglob közti összefüggés mibenlétére. (Vége a jövő számban.) A görcsös látatágnlat egy esete. Hirschler Ignácz tr.-tól. Mióta az együttérzideg bántalmai nagyobb figyelemmel tanúlmányoztatnak, utat tört magának azon meggyőződés, hogy a kóros látatágulat nem kizárólag a szemmozgató ideg büdösétől tételeztetik fel , hanem a szivárványhártya sugárizmának görcsös állapotán is alapulhat, mely meggyőződés különben a priori már azon időből származik , midőn a szivárványhártya izomzata és az ezt ellátó különböző idegek lefutásai felismertettek. Du Bois-Reymond*) önmagán tett észlelet alapján bebizonyította , hogy a nyaki együttérzideg izgatása mellett előjön az ugyanazon oldali láta tágúltsága: s különösen kiemelendő az, hogy őt ezen észleletre nem valami véletlenség avagy látzavar —, hanem szigorú következtetés vezette. Érintett közleményében felsorolja tüneteit ama minden 3—4-ik héten ismétlődő szokványos fejzsábának a jobb oldalon, melyek egészben tökéletesen megfelelnek az ismeretes kínzó betegség kórképének , melyet azonban ő nem tart idegzsábának , hanem a szenvedő félfej véredényeinek izomhártyaiban fellépő deime tüneteinek, vagy dermének a nyak jobb oldalán fekvő együttérzideg területén. A halántékütér kötélszerü feszültsége , az arcz vérhiánya , a jobb szemteke besüppedtsége arra mutattak, hogy a megtámadott félfej edényizmai, mennyire észlelés alá esnek, kell, hogy tartó összehúzódott állapotban legyenek. „Ha való az , hogy migrainerohamom alatt a jobboldali együttérzideg által ellátott nyakrész összehúzékony képletei dermébe esnek , akkor a *) Archiv für Anatomie und Physiologie etc. Zur Keuntniss der Hemikranie. Jahrgang 1860. pag. 461. beteg oldali látának ki kell tágúlnia. Egy tekintet a tükörbe az első alkalomkor, midőn bennem ezen gyanú tamadt , meggyőzött arról, hogy következtetésemben nem csalódtam.“ Nem engedhettem el magamnak , hogy a nagy életbuvár ezen nyilatkozatát szószerint ne idézzem , minthogy abban a józan önmagám észlelésnek ritka jelenségét bírjuk. Különben Du Bois-Regmond nem elégedett meg látái különböző tágultságának többszörösen nehezített megállapításában a tükör segélyével , hanem a legközebbi alkalommal egyik történésén jelenlevő ügyfelét fölkérte — a nélkül, hogy bajára vonatkozólag bármit is fölemlített volna — látóinak megvizsgálására, ki is a jobb láta nagyobb tágultságát azonnal észrevette. A két láta nagysága közötti különbség aunál inkább feltűnt, minél nagyobb árnyékba hozattak a szemek, épen úgy, miként az az együttérzideg nyaki részének tetanisálásánál szokott lenni.“ Ezen észlelet tudtomra elszigetelve maradt , miről az olvasó magának meggyőződést szerezhet Eulenburg és Guttmann*) az együttérzideg bántalmait taglaló jeles monographiájuk „Hemicraniát* tárgyazó részéből is , hol a felsorolt müvekben a láta magatartásáról nincs említés téve , és csupán maguk a szerzők észleltek olyan féloldali fejzsábaeseteket, melyek a föntebb idézettnek teljesen megfeleltek , s a melyekben szerzők azonfelül „a láta határozott szűkülését észlelték a roham vége felé“. Möllendorf, kitől a Du Dois-Regmond-féle észlelet és magyarázattal ellentétes közlemény az érintett könyvben idéztetik , a látatagulatról mit sem említ; mi annyival inkább sajnos , mivel hiányzik egy igen fontos mozzanat ama kérdés megítélésére , váljon megengedhető-é fölvétele annak , hogy a hemicrania sympatico-tonicanak, melyről éppen szóvolt, ellenkezője a hemicrania neuroparalytica szintén előfordúl; föltevés, mely mellett több érv hozatfott fel. Ez utóbbi alaknál a roham tetőpontjának határozott látaszükülés által kellene magát jelezni. Miként nekem úgy bizonyára többneK szaktársaim között feltűnt, hogy a Mydriasis spastica kérdésére vonatkozólag éppen szemészeti oldalról semmi adattal sem rendelkezünk. Előttem a dolog azóta teljesen tisztában áll, mióta közelebb alkalmam nyílt a látatágulatnak egy ide vágó , kitönő esetét megészlelhetni. Röviden szólva, az ilyen betegek nyilván nem kényszerítvék szemészhez forJúlni, miután látatágulatjuk következtébeui látzavaruk annyira jelentéktelen, hogy az figyelmüket. Szabály - szennt kikerüli és csak mások által kell, hogy arra] figyelmessé tétessenek. Betegemnek , kiről alább röviden megemlékezem, sem volt . sokáig tudomása a nála fennállott látatágulásról, mig csak Lobi túr egy orvosi tanácskozás alkalmával őt arra nem figyelmeztette. Görcsös látatágulatnál a látzavar, eltekintve a tágulat kisfokától, azért csekély, mivel itt hiányzik az alkalmazkodási hüdés, a mely a hüdéses látatágulatnál kiváló szerepet játszik. Ezan körülményben valóban meg van adva a kétnemű látatágulat elkülönítő kórismézésének legbiztosabb támpontja. Bizonyára alig jön elő eset, hol a hüdéses látatágulat minden alkalmazkodási hűdés nélkül beköszöntene, noha meg kell engedni, hogy ez utóbbi állapot néha csak igen kis fokban van jelen. Szigorú nyomozása a láterőnek a hüdéses látatágulat minden esetében kideríti az almalmazkodási szélesség kisebb vagy nagyobb hiányát; azonban tapasztalásból tudom, hogy megfordítva előjönnek olyan alkalmazkodási félhiidések, a melyekben a láta tágassága mi változást sem árúi el. Hogy valamennyi még kisebb fokú hüdéses látatágulatot is nagyobb vagy kisebb alkalmazkodási félhüdéskisér. arról a sok tekintetben tanúlságos analog atropin-látatágulásnál meggyőződhetni. Az alkalmazkodási félhüdés a görcsös látatágulatnál egészen hiányzik s ezzel együtt a tárgyak kisebb látása — Micropia — is, melyet, mint tudjuk, Donders vezetett vissza az alkalmazkodási felhüdésre legelőször. Hüdéses látatágulatban szenvedő szemnek azon tárgyak , melyeket még meglevő alkalmazkodási erejének teljes megfeszítése mellett tisztán lát, a valónál kisebbeknek tűnnek fel, miután a tárgyak nagyságát nem csupán a *) Die Pathologie des Sympathicus auf pathologischer Grundlage von Dr. Eulenburg und Dr. Paul Guttmamn. Berlin 1873.
