Szemészet, 1873 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1873-06-29 / 3. szám

■ — ----- — “ ------------- — ^ ''.......-........-- 35 -csatornarendszerbe hatolnak. Feltéve, hogy a csatornarendszer mindig folyadékkal telt, ennek legcsekélyebb gyarapodása a pókhálóimból szükségképen jelentékeny tágulását a duzzadását a rostalemez hálózatának fogja előidézni. Ezon vizenyő további következményei : a szemtekén belüli látidegvég beszorulása és az ettől föltételezott lobos tünetek.

Mans mindazon betegek bonczolásánál, kiknél koponyán belüli betegségek gyaníttattak, mielőtt a szemet kivette, alákötötte a látideget és az úgynevezett látideghüvelyvizenyőt annyi esetben találta, hogy emez szerinte a leggyakoribb leletek közé tartozik koponyaüren belüli bajoknál. Ha a folyadékgyülem legyőzi a hüvely érmecességét, következik: duzzadása az idegdombnak és tágulása a reczegvisszereknek. További tartamnál a vizenyő átszürődés által tovaterjed a reczegbe , egyszersmind vérfolyadékon kívül alaki tartalomrészek jutnak az edényfalakon át.

Azon kérdést illetőleg , hogy nagyobbodott intracranialis nyomásnál , miért nem észleltetik mindig pangás a látidegdombcsán , hanem néha csak egyszerű sorvadás , Schmidt magyarázata oda hangzik, hogy akár agydag akár más módon keletkezett nyomás következtében a közlekedés a pókhálóür és a látideg hüvelye közt félbeszakíttatik, ez által új folyadékmeny - nyiségek átmenete a hüvelybe mégszakasztatik és így a dombcsapangás oki mozzanata megszűnt.

Graefe állításai a látidegtőrzs miként viselkedéséről a két ideglobnemnél, miszerint a törzs lehágó ideglobnál egész terjedelmében keletkeztétől egészen szemtekénbelüli végéig kóros, míg szemtekénbelüli lobnál szövetalkati épségét megtartja és a rostalemezen innen válik kórossá — Leber gondos vizsgálatai szerint nem bizonyultak be.

Utóbbi számos esetben kimutatta , hogy a látidegtőrzs külsőleg egészséges külleme nem elegendő arra sem, hogy annak nagyobb mérvű kóros változásai kizárva legyenek. Leber szemtekén belüli látideglob több esetében a kővetkező kóros változásokat állapíttat meg :

1. Közti ideglobját és idegköri lobját a látidegtörzsnek.

2. Az idegrostfo átok hájos elfajulását.

3. Szemcsés sejtek berakodását az idegrostok sorvadásával.

Függelékül az általam észlelt látidegreceglob következzék.

K. M., 57 éves, kocsis, mindkét szem látképességének folytonos apadása folytán segélyt keresett a kórházban.

Beteg 1871. november 8-én vétetett fel a szemészeti osztályra. Testalkata erős, jól táplált, bőrszíne halvány. A háton, mindkét felkaron és alszáron bujakóros pikkelysömör volt észlelhető. Beteg gyakori fej fáj dalomról panaszkodik, mely különösen a fej hátán jelenkezik. A szemek tárgyilagos vizsgálatnál azon kívül, hogy a jobb szem láttengelye kifelé fordúlt, semmi a rendestől eltérőt nem mutatnak.

Mindkét szem porchártyája rendesen boltozott, a szivárványhártya barna színű a láták kerekek. A bal láta átmérője a világosságnak épen megfelelő, fény és árnyék váltakozására lomhán hat vissza. A jobb láta átmérője mintegy 4 vonalnyira (?) összehúzódott, összehúzódási képesség nyomát sem mutatja. E szem pillantása lomha, a betegjárása kh-sébizonytalan.

Beteg állí ja , hogy minden tárgyat szürke ködbe borítva lát. Távol levő tárgyakat csak igen határozatlanúl bír kivenni. Tevőleges és nemleges üvegek , valamint hengerek nem javítják a távolba való látást. Minthogy olvasni nem tudott, a látás élessége különböző tárgyak segélyével vizsgáltatott. A jobb szem látélessége jobbra a látt-mgelytől egy láb távolságban az egymástól terített újak felismerésére szorítkozott S=1/200, a tájékozódás ezen szemmel igen hiányosnak mutatkozék, A bal szemmel képes vala egy zseoórának mutatóit 6 hüvelyknyi távolságban felismerni, nagyobb tárgyakat beteg minden vázolataiban vett észre , de azon megjegyzéssel, hogy azok kékes homályba borítvák.

A szemtükörreli vizsgálat egyenes képben a törő közegek teljes átlátszóságát valamint mindkét szem tökélyes törési képességét mutatta ki. A jobb szem Utidegvége vörhenyes szürke, igen kevéssé duzzadt korong gyanáut mutatkozott , melynek határa az érhártya felé elmosódott. A látidegvég környi részén

— 36 —

finom vörhenyes csikolat észlelhető. E körül valamint a határos reczegtéren keskény területen kis fehéressárga izzadmányfoltok mutatkoztak; egyedül kifelé a sárga folt irányában nagyobb izzadmányfoltok látszattak. Közvetlenül a látidegkorong körül több csikós és foltos vérömleny vala észlelhető.

A látideglíkből kitérő edényrendszer elszélesedett visszereket mutatott , melyek feltünőleg kígyóztak. Egyes visszérdarabok élesen és világosan körülhatárolva mutatkoztak, sötétpiros színezettel , mig folytatásuk a látidegkorong kerületében valamint a szomszéd reczegterületen részint fátyolszerü, sűrűbb izzadmányrétegek által fedve halvány pirosán vagy sehogysem csillogtak át. Az erősebb ütértörzsek egyenesen haladtak, azonkívül számos finom edénykék mutatkoztak. Egyes edényrészei a látidegkorongnak a reczeg felületébe való átmenetnél fordított képnél erősebb parallacticus eltolódást mutattak, mint a mellettök a reczegsíkban haladó edényrészek , mi által a látidegdomb duzzanata megállapítva lett.

A bal szemben a szemtükör vörhenyes-szürke látidegkorongot tüntetett elő, melynek elbatárlása kifelé homályos vala. A szürke elhomályosodás a szomszédreczegterületre mintegy 3 vonalban folytatódott és lassankint éles határ nélkül megszűnt. A visszértörzsek a látidegdombon kitágulvák és kacskaringósak. Az üterek rendes ürterüek , a látdombcsa körül kifelé egyes csikszerü vérömlenyek. A sárga folt még világosan észlelhető.

Az imént felemlített ophthalmoscopicus tünetek a fényérzelési készülék működési rendellenességeivel a kórállapotot látideg-reczeglobnak jelezték. A kóroktani mozzanatot illetőleg első sorban a bőrbujag , részben a visszatérő főlájdalmak adtak a felvilágosítást. A kórisme tehát így hangzott: Neuroretinitis specifica kapcsolatban valamely agybántalommal, a mi az enyhén emelkedő dombcsaduzzanat által is jeleztetett.

Ezen jogosult véleményem szerint, bujakóron alapuló látképességzavart leküzdendő azonnal a szokott elővigyázat mellett a bekenési gyógymódhoz folyamodtam. Ez sötét szobában lett alkalmazva; e mellett mindkét szemre védkötést adtunk, hogy a fény ellentéti hatásától óva legyen.

Húsz jól tűrt bekenés után (Ung. hyd, cin. mit serup.; ungu. hydr. fort, scrap, semis egy bekenésre) eltűnt a bőrbujag; de sem a látképesség nem vala javítva, sem változások az elébb felhozott ophthalmoscopicus leletben nem mutatkoztak. Minthogy a fájdalmak a nyakszirt tájon nemcsak hogy nem szűntek, hanem feltünőleg fokozódtak, a koponya bujakóros csonthártyalobját gyanítottam. Azért hamiblagot alkalmaztam belsőleg, melyet beteg majdnem három hónapig szedet időnkinti szünetekkel. Ezen időben a szemtükörreli világítás a jobb szemben inkább fehéres-szürke és jobban emelkedő látidegkorongot mutatót , mely körül íészekalaku-fehéres izzadmánydarabok, valamint gyarapodott foltszerű vérömlenyek találtattak. A látképesség gyenge mennyileges fényérzelésre szorítkozott. A balszemben úgy látszott, mintha a visszerek megteltsége kevesbedett volna; sárga folt változatlan. Beteg vonakodott tovább idézni a kórházban és 1872. februárban elment családjához. Ugyan ez év junius havában ismét a kórházba felvétetetett.

A szemtükörreli vizsgálat a jobb szemben előhaladott fehéresszürke elfajulását mutatta a látidegkorongnak, mely a reezeggel egy síkon állott. Az izzadmány-rétegek többnyire eltűntek, a határos reczeg tisztult, felületén finomabb visszerek kígyóznak, az üterek igen vékonyak. A láta legnagyobb mértékben tágult. Fény érzés teljesen elenyészett.

A bal szemben a látidegkorong duzzadt szövete vörhenyes szürke küllemű, a homályosodás a szomszéd reczegre áttérő, sűrűsödő ; de 4 vonalnyi távolságban éles határ nélkül szűnik. Az érhártya határa ezen homélyosodás által elborítva. A visszerek túlteltek, a reczegfelülethez függélyesen igen tágultak kacskaringósak, helyenkint a sűrű szövetelhomályosodás által elborítvák, mintegy félbeszakítvák. A fordított képben erősebb parallacticus eltolódást mutatnak, mint a közvetlenül mellettök fekvő reczegedényrészek. Az üterek szükülvék és egyenesen haladók. A látidegkerület közelében csíkolt, a határos reczegben foltos vérömlények láthatók. A sárga folt köröskörül fehér pontoktól bekerítve. A látképesség nagyobb tárgyaknak 8 hüvelyknyi