Szemészet, 1873 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1873-06-29 / 3. szám
szemeszet. Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 26-dik számához. Szerkeszti Hirsohler Ignácz tudor. 3. szám. Vasárnap, junius 29-kén. 1873. Tartalom : Szemészeti káresetek. A budapesti (budai) átalános kórházhoz szemészeti osztályán észlelte Grosimann 1. tr. főorvos Pesten. — A görcsös látatágulat, egy esete Hirschler I. tr-tól. — Irodalom; Der Übergang einiger Substanzen aus dem Conjunctivalsack in das Wasser der vorderen Augenkammer, von Dr. L i 1 i e n f e 1 d. — A szóral használatáról láttompulatnál. Woinow tr-tól — A vérhányásra valamint más vérvesztességekre beköszöntő mórról. Samelson tr-tól — Önkéntes ütérluktetés a reczegben a Basedow-féle betegségnél. Becker Otto tan-töl — Savós tömlődagok a szivárványhártyában. Feuer tr-tól. Szemészeti kóresetek. A budapesti átalános közkórház szemészeti osztályán észlelte Gkossmann L. tr főorvos Pesten. Látideg-recseglob as agyállományban ritkán előforduló dagnem mellett. Mielőtt a leírandó esetet közlöm, bátorkodom azon orvos urak érdekében, kiknek kevesebb alkalom nyílik részletes szemészeti eseteket megfigyelésére és kevés idő jut, azon már több kóroda és egyéb észlelők részéről egyenkint az irodalomban közzé tett eseteket követni , melyekben a kórodailag kétségkivülivé tett összefüggés agybajok és reczeglob közt kimutatva van, — következőkben ez összefüggést taglalni és egy ide vonatkozó ösötöt köziem Legelső Graefe (Archiv für Ophth., Bd. VII., 2. Theil) tett figyelmessé, hogy a látideg önszenvi lobja ritka, hogy ellenben a kórállapot a szeműr és koponyaürben székelő bajok mellett gyakran fordúl elő. E tény idő folytan egyéb észlelők által is találtatott és kórtanilag felhaszuáltatott. Graefe tudvalevőleg kóroktanilag kétféle látideglobot különböztetett meg, melyeket ilyképcu jelzett. Az esetek egy sorában a kór egyedül a szeműren a rostaszerű lemezen (lám. cribrosa) belől mutatkozik és különösen pangási tüneteket láttat, melyek szem-és koponyüren belül székelő dagok által feltételezvék, mi által a vérnek visszafogása a szemből a szemvisszér (v. ophthalmica) át a merevencses öbölbe (sinus cavernosus) akadályoztatik. Az elzárt reczegvérkeringésben ilyképen tárnáit pangás és vizenyős duzzadás a látideg szemüri végében a tülkhártyalik feszessége következtében valódi lobot idéz elő. - (Neuritis optica intraocularis, Pangásdomb) a látidegdombcsa sorvadásának kimenetével. Az esetek egy másik sorában kitűnt, hogy kifejezett lob, mely alapi agykérlobból veszi eredetét, a látideg törzs mentében a látideg szemvégeig és a reczegig lolytatódik, mely kórállapot lehágó látideglob (neuritis descendens) névvel jeleztetett. A látideglobb első alakja szemtükörrel vizsgálva különösen a látidegdomb erős pirossága (az itt levő finom edények erős kitágulása következtében! és meredek duzzanata, uem különben a dombon és közelében mutatkozó vizenyős duzzanat és érrepedés által jellegeztetik, de e mellett a szomszéd reczeg csak kevéssé elhomályosodott. Az ideglob második alakja a dombosának gyengén elszinesedése és sekélyebb duzzadása által tűnik ki. A szövetelhomályosodás azonban itt hatályosbb és a reczegre is 2 vonálnyi szélességben terjeszkedik, mely lassankint eltűnik. Az érrepedés itt kis vérfoltok által a látidegdomb közelében felismerhető. Az üterek keskenyek a visszértörzsek elszélesedtek és kanyarultak, hely enkfnt szövetelhomályosodás által fátyolozvák. Ezen edény változások az első alaknál is előfordulnak. Az Archiv f. Ophth. XII. kötetének 2 részében Graeíe következőkben folytatja a két látideglobalak körül tett észleleteit. A két alakot bár sok körülmény között, de nem mindeu kifejlődési szakban egymástól megkülönböztethetni. A mennyiben a két alaknál a typicus jellegek a kór további folyamábau. elmosódnak, a kép vegyült. Mind a két alakban az edények részletesen enyésznek és a látidegdomb sorvad. Ha bár a látdomboni pangás inkább dagok által föltételezett koponyaürbeli nyomás fókozódására, retinitis descendens peSig inkább szétterjedésre hajlandó agy beli, tehát agy-agykérlobra utal, ebből mégsem vonhatni kizáró kórismészeti következtetéseket, minthogy körülirt dagok koponyaürbeli nyomás fokoztatása nélkül a látidegre tovaterjedő encephalo-meningitist okozhatnak és megfordítva agyizgalmak a kopouyaürbeni nyomást fokozhatják, a nélkül, hogy lehágó alakban a látidegre folytatódnának. A nézet, melyet lürk már 1853-ban a látidegreczeglobot és Graefe 1860-ban a neuritis optica intraocularis összefüggését illetőleg agydagokkal felállított, mely dagok a koponyaürbeni nyomást fokozzák, miáltal a szemvisszér kiürülése a sinus cavernosusba gátoltatik, boneztani leletek alapján hátráltatott. Seseman boneztani vizsgálataiból a szemür visszerei és ezek összefüggése felett a fej felületes visszereivel kitűnik, hogy a felső, valamint az alsó szemvisszérrel közlekednek. Habár a reczeg központi visszere többnyire közvetlenül űrül a sinus cavernosusba, mégis elébb több erős közlekedő mellékágakat küld a felső szemvisszérhez, melyek néha oly hatalmasakká válnak, hogy nehezen határozni, vájjon a központi reczegvisszér a sinus cavernásusba vagy a szemvisszérbe ömlik-e. De eltekintve ezen közlekedésektől Seseman szerint teljesen közönyös, hogy a központi reczegvisszér a szemvisszérbe vagy az öbölbe folyik-e, mivel a szemvisszér és az öböl egymással közlekednek és a vér elfolyása, mig az arezvissér szabad , nem szenved akadályt. Sesemann a szemvisszeret egyenesen elvezető csatornának tekinti a sinus cavernosusba. Ha akármily ok következtében az öböl nagyobb nyomást szenved, a szemvisszér nemcsak saját tartalmát üríti az arezvisszérbe, hanem az öböl vérét is vezeti ebbe. E tovavezetés ezen utón annál is könnyebben történik, mivel ezen visszér egész menetébeu nem bír billentyűvel. A szemtekén belüli látideglob tünetének értelmezése tarthatósabb lett , mióta Schwalbe, valamint Schmidt H. és Weber Jenő, nem különben Manz befecskendési kísérletei által bizonyíttatott. hogy könnyen fecskendezhetni festett folyadékot (berlini kéket) a pokhálókér űréből a külső és belső látideg hüvely közti űrbe (Schwalbe hüvely alatti űrébe, mely a pokhálóür folytatása gyanánt mutatkozik.) Ott, hol a látideg a szemtekébe átmegy, a befecskendési folyadék meggyülemlik és e szerint nem bir innen a szem belürébe hatolni. Schmidt H. kísérleteinél találta, hogy a rostalemez teljesen töltetik befecskendezett folyadékkal. A látdombcsába a színesedés nem hatol, legföljebb a központ felé az egyes idegrostok közt találtatik. Ez által be van bizonyítva, hogy a rostalemez csatornarendszert tartalmaz, mely a pókhálóűrrel közvetlen összeköttetésben áll. Azért közel áll azon következtetés, hogy felmagasztalt koponyaürbeli nyomásnál kórtermékek, miut genyes vagy savószerü folyadékok a pókhálómból ezen 2
