Szemészet, 1873 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1873-04-27 / 2. szám
31 32 A köthártya átmeneti részének pokolköveli étetése porczkártyabántalmaknál. Hosch, a baseli szemkórodának segédorvosa, sorozatát közli oly eseteknek, melyek a fennnevezett módon sikeresen kexeltettek. Még ezen javaslatot és mint annyi mást legelőször Graefe állította fel, most azonban Schiess, baseli tanár kisérletei folytán sok tekintetben bővítve áll előttünk. Ismeretes dolog, hogy a porczhártya némely pusztító fekélyeinél, daczára a leggondosabb kezelésnek néha nem jelenkezik a várva várt edényezés, mely a fekélyedési folyamatnak véget vetne, vagy ha fel is lép, nem elegendően nagy; az alatt uj meg uj beszürődmények támadnak, az eredeti fekély pedig majd jobb, majd rosszabb állapotot mutat. Ezen esetekben a kifordított átmeneti rész lazán dagadtnak és mérsékelt sötét vörösnek szokott mutatkozni. Épen ezen duzzadtság az, mely a porczhártya-edényezésnek útjában áfl; annak pokolkőétetés segítségével eredményezett megszűntetése néha már pár nap alatt a viszonyokat kedvezőleg átváltoztatja. A belövelés az által élénkebbé lesz, a porczhártya kezd edényezést mutatni, a fekély úgymint a beszürődmény gyógyulásnak indul. Sok esethen egyetlen egy etetés elegendő ezen hatás előidézésére, más esetekben ismétlése szükséges. A leirt kórtünetekből látszik, hogy az említett eljárás előtt már mindenféle más kezelés sikertelenül kisértetett meg, mely körülmény növeszti az étetés gyógytani becsét. Az étetés nem törénik gyengített, hanem tiszta pokolkővel, mely elég hegyes, hogy keskeny pörköt épen az átmeneti rész legmagasabb táján hozhassunk létre, mivel ezen esetekben nem kell szélesre terjedő pörk, mint a takárnál. Magától érthető, hogy az étetés után gondosan kell semlegesíteni konyhasóval, valamint szintén czélszerű, az érintés előtt az illető köthártyarészt minden váladéktól szabadítani, nehogy alkalom nyílj ék az étető szer szétfolyására. A porczrészt kellően kerülni kell, nehogy nagyobb izgatottság támadjon: kisebbfoku izgatottság, mely nem sokáig tart, épen szükséges a kitűzött czélelérésére. Ha nrm áll be a kívánt kevező változás, jó lesz újra alkalmazni az étetést, de soha sem, mielőtt az első pörk tökéletesen eltűnt. Azon kérdésre, váljon melyik edényrendszer viszi a főszerepet az étetés utáni kedvező visszahatásban, szerző azt hiszil hogy főképen a porczhártya felhám alatti edények azok. melyek közvetlenül fogják fel a rájuk gyakorolt ingerlést. Már az étetés első napján ugyanis mutatkoztak az edények, melyek a porczhártyaszegélyből indulva a hártya középpontja felé húzódnak, sokféle közlekedést állitván elé. A köthártya, mely az étetés utáni első órákban még inkább fel szokott dagadni, nem sokára kevésbé áizenyős lesz, az előbb piszkos vörös szin élénk vörössé válik; majd későbben kiürülnek a köthártya felületes edényei, a mélyebbek reczézetet képeznek, melyen keresztül a tülkhártya színe mutatkozik. Azért valószínű, hogy épen ezen mélyebb edények azok, melyekből a vér a porczhártyába áttér. A létező beszürődmények felszívódása, a fekélyeknek tisztulása és gyógyulása pedig ugyanazon arányban megy végbe, a melyben az edények ujonképződése halad a porczhártya területén. A gyógyulás befejezével ezen edények az ismert módon tűnnek el bajos átváltozás utján. Az egész eljárás könnyű, a fájdalom csekély, legtöbb esetben gyakori ismétlés nem szükséges. Az eredmény pedig szembeötlő. Szerző része nyomatékosan figyelmeztet arra, hogy ezen kezesési mód csupán csak az átmeneti rész nyilvánvaló duzzadtflága mellett alkalmazandó. (KI. Mon. 1872. 321. 1.) H. A reczeg bántalmairól seblázaknál. M. Roth tr.-tól, 1. Az értömülésen alapuló átalános szemlob mint u. n. tejátrakódás (Milchmetastasis) legelőször a gyermekágyi láznál ismertetett fel. Mióta a bécsi iskola a tejet mint genyt felismerte, az eves vagy visszérlobos szemlob más genyedéses folyamatoknál (csonkolások-, csontszű-, köldökvisszérlob után) is többször kórisméztetett, és kimutattatott, hogy az első beszürődési gócz az érhártyán volt. Megfejtetlen maradtak a rosszindulatú csúzos bántalmakuál fellépett heveny átalános szemlobok, minőt először már Browmann leirt. Csak Virchow felfedezése a hajszáledéayes értömülés körül szolgáltatott helyes megoldást, mennyiben ki lett mutatva, hogy a megbotegedett szivbelburokról levált részecskék megrekedhetnek úgy az érhártya mint a reczeg edényeiben. Ugyanezen eredetre vihető vissza a gyermekágyosok átalános szemlobja is. Both egy ilyen psetben a szivbelburkát kifekélyesedve találta, jelen volt kiterjedt tömülés a reczegütér ágaiban, és a teke másodlagosan elgenyedt; e mellett a méh nyákhártyáján roncsoló lob és genygyülem az ízületek őreiben. 2. A poslázas reczeglob (Retinitis Septica) gyakoribb mint az előbbi alak, továbbá viszonylag jobb természetű, mivel csak kisebb fehér góczokat képez, melyek vastagabb idegrostokból , elzsirosodott kötszövetből állnak, és vérömlenyek társaságában jelennek meg. Ezeket legelső Virchow irta le. Egyszer genyes csonttörésnél, egyszer agykori üszőknél (Gangraena Senilis) találta. Szerző 9 bonczleletre hivatkozik, melyek mindenikében részint eves góczok voltak a lágyrészekben vagy az ízületekben, vagy jelen volt eves hörglob, genyes szivburok-, mell- vagy hashártyalob. Ezen alaknál az értömüléses jellem nem volt kimutatható; külsőleg a szemek egészségesek voltak. (Deutsche Ztschr. f. Chirurgie I. 5. p. 471. 1872. Schmied's Jahrbücher.) Torday tr. Tekekifejtés halálos kimenéssel. Just Otto tr.-tól. A 63 éves férfinél rokonszenvi sugártestlob miatt az % év előtt sértés következtéoen tönkrement bal szemteke kiizeltetett. Műtét után 11 napra magas fokú láz, főfájás, tévengés tüneteivel megbetegedett és 48 ói a múlva tüdővizenyő tünetei alatt meghalt. Bonczolás nem történt, igy nem tudhatni, váljon valóban a műtétnek rovandó-e fel a halálos kimenet. (Cohn összeállítása után ez volna az 5-ik halállal végződött eset, azonban valóban igaztalan eljárás volna, ezen körülmény miatt a legtöbb esetben annyiia áldásos tekekiizelés műtétét elmulasztani ott, hol az javalva van.) (Mon.-Bl. f. Augenhlk. X. p. 253. Juli—August, 1872.) Torday tr. Az edényzett szaruíckélyek gyógykezelése a halántéktájon alkalmazott geiiyszalag által. W. Spencer' WASS0N-tól. Ezen eljárás 13 esetben, nevezetesen görvélyes vérvegyü gyermekeknél, hol már egyébb alkalmazni szokott szerek sikertelenek maradtak, a legjobb hatásának bizonyult. Azon kívül, hogy a fekély gyorsan gyógyult és a szaruedények eltűntek, a fényiszony makacsul fennállott, valószínűleg valamely más ok (orsonya?) miatt. A keskeny genyszalag a beteg szemnek megfelelő halántéktájon alkalmaztató, s a gyógyulás azonnal észrevehető, mihelyt a szalagon geny megjelen; és az a tökéletes gyógyulásig — ca. 2—3 hétig — bennhagyandó. A leirt esetek közül egyet röviden megemlítünk. A 6 éves fiúnál hólyagos himlő után tetemes fényiszony és az egész szaruhártyát elfoglaló homályosság mellett edényes fekély volt jolen a jobb szemen. Genyszalag alkalmazása után ötöd napra a fényiszony alábbhagyott, a homály visszafejlődött; 12 nap múlva a fekély begyógyult helyét csekély homály jelezte, s a véredények nyomát csupán nagyitó üveggel lehetett kivenni. (Transact, of the clín. Soc. I. p. sz Schmied’s Jahrbücher.) Torday tr. PEST 1873. KHÓR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJA (Dorottya-utcza 14. sz.).
