Szemészet, 1873 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1873-04-27 / 2. szám
27 28 csak kevéssé heggel bevont szivárvány, két haránt áthúzódó erősebb hegszövet által külön választott dudor alakjában, oly módon tolni előre, hogy az egész csap e helyen nagyon kimagaslik. Ezen elvékonyodott rész átvilágítható és belfelületén elvékonyodott uveát. enged felismerni. A teke összeálláása nem emelkedett felismerhetőleg, fényérzés és'viaszgyertya lángjának vetítése szabatos. Betegnek most egyéb nehélyei nincsenek, mint azon kellemetlen érzés, melyet a kiálló csap okoz és a műtétet csak szépségi szempontból kívánja. Lefolyás: febr. 22-én Schulek tanár a csap lemetszését Knapp szerint szándékolta véghezvinni (a varratok átvezetésével a köthártyán) *) de minden kísérlet a betegnél teljes bódítást hozni létre, hasztalan volt. Ez alatt a szem a szemhéjterpesztő többször megkisérlett betétele által izgatva lett, úgy hogy Schulek tanár a lemetszéstől egészen elállott és ugyanoly módon, mint a fennebbi esetben fonalat húzott át a szemtekén. Fél 7 órakor este a szemteke-köthártya csak erősebben volt belővelve, de még vizenyő semmi nyoma; midőn azonban fél 11 órakor, tehát 10 és fél órával a műtét után a szemet megnéztem, a vizenyő nemcsak jelen, hanem középfokú is — erősebb mint kívánatos — volt. Sietnem kellett a fonal eltávolításával. Febr. 23-án semmi fájdalom. Febr. 24-én a felső szemhéj és szemteke-köthártya vizenyője erősebb, a csap belső alsó felében edényektől áthúzott, könnyed fájdalmak. Hideg borogatások alkalmaztatnak a lob mérséklésére. Febr. 25-án fájdalmak és vizenyő erősebbek, teke kissé dülledő, mozgásoknál fájdalmas. Nyomkötés és fölébe jeges borogatások. Febr. 26-án szemhéjak csak közép fokban, tekeköthártya különösen külső felső részében, tetemesen vizenyős, teke kinyomulása feltűnőbb, mozgásai korlátoltak és fájdalmasak. Fájdalmak a nyakszirt-táján. Váladék kevés, nyákos. Febr. 27-én a kötelék tépete genytől átitatva; a szemhéjak nyitásánál genyáram ömlik elő, a csapon kívül felül átszakadás azon két egymás felett fekvő helyen, mely a két fönnebb említett domborulatnak felel meg; itt geny is nyomható ki a szemtekére gyakorolt könnyű nyomásra, mi betegnek kevés fájdalmat okoz. A szemtekelob tünetei azonban nem növekedtek nagyon, fájdalmak kisebbek. A jeges borogatások elhagyatnak, nyomkötés folytattatik. Febr. 28-án az átszakadás helyei még nyitvák, a tekevizenyő és düledés kisebb, szaru lapos. Fájdalmak nagyon csekélyek. így lassanként a nagyfokú lobos tünetek visszafejlődtek; az átszakadás helyei már 4 nap múlva záródtak, a szaru lapos maradt. A beteg általános érzete a szaru-átszakadás napja óta kitűnő, csak még mintegy két hét hosszáig ritkán megjelenő, könnyű bal oldali fájdalmak állottak be. Következőkben adom a márczius 31-iki állapotot. Szemteke keveset belövelt, teke négyszegletes, csak kevéssel kisebb mint a jobb dldali és ez is látszólag csak a mellső résznek lelapulása következtében, mely lap közepén az alig kétszer lencsenagyságu szinte egészen lapos szarut mutatja. Az előbbi átszakadás üelyein kis csomó sarjadzás. A teke petyhüdt és sem önkéntes sem nyomásra előidézhető fájdalmat nem mutat. Beteg még a kórodán fog visszatartatni, mig a szem egészen elhalványodik. A kitűzött czél tehát ez esetben is teljesen éretett el. Hogy a sorvadás nem lesz-e túlságos, azt még nem lehet határozottan előremondani; de ez 1) az edígi lefolyás és mai állapot szerint nem valószínű, és 2) ha a visszahatás ez esetben nagyobb is volt, mint az előbbiben, mégis csak azon fokot érte el még, melyet Graefe a fonalbevezetés után rendesen látott bekövetkezni, és mely után ő rendesen csak kevés sorvadást észlelt. Igaz, nem lehet állítani, hogy teljesen kifejlődött nagyfokú szemtekelob nem következett volna be és ennek következtében nagyfokú sorvadás, ha a viszonyok átszakadás gyors létrejöttét nem tették volna lehetségessé; de másrészről *) Arch. f. Ophth. XIV. Bnd. I. Abth. S. 273. nem is lehet tekinteten kívül hagyni, hogy a szem a fonal behúzás előtt a szemhéjterpesztő többszöri betétele által izgatva volt; hogy továbbá a bódítást követett gyakori hányás nem maradhatott káros befolyás nélkül a szemre, és hogy végre oly gyors visszahatásra, mint a milyen rendesen az első 24 óra lefolyta előtt nem szokott fellépni, nem is számítva, a szemet 4 óra hosszáig nem is néztem meg és igy magamat erősb vizenyő által hagytam meglepetni. Minthogy Schulek tanár ezen két eset eredményével meg van elégedve, számíthatok az alkalomra, ezen mütétmódra vonatkozó több esetet gyüjthetni, és akkor majd ezen tárgyra e helyen újból visszatérek. Annyit már most lehet mondani, hogy ezen műtétmód a Schulek tanár által követett módosítással, t. i. a fonalat a sugártest tájától távol az érhártyán vezetni keresztül, egészen veszélytelenné válik és ellenjavalat alkalmazásánál csak akkor állhatna elő, ha már alapos gyanú forog fenn a másik szemneir rokonszenvi megbetegedése felől, a midőn természetesen mihamarább az elsődlegesen bántalmazott szem kiizelését kell végezni; tágulatokkal biró szemek minden más eseteiben, ha fényérzés meg van, vagy hiányzik is, a fonalbevezetés lenne első sorban tekintetbe veendő, és én azt hiszem, hogy e módnak gyakori alkalmazása jó következményekkel bírna, mert 1) a kiizelés, mely a barbar eljárás színezetét nem nélkülözi egészen, a közönségnek visszariadása és némely szemorvosnak személyes ellenszenve miatt sokszor csak akkor végeztetik, a midőn tekintettel a másik szemre már elkerülhetlenül szükséges, sőt elégszer már el is késett; holott orvos és beteg könnyen fogná magát »lhatározhatni, már csak szépségi tekintetekből is, az éktelenitő tágulatokkal biró szemet kevésbé feltűnővé, mérsékelten sorvadté változtatni át, a mivel egyszersmind a másik szemnek rokonszenvi lobja ellen is előépitőleg fogtak eljárni; 2) mivel ezen eljárási mód, mely valóságos műtét nevét alig érdemli meg, oly kevés gyakorlatot kíván a műtő részéről, hogy minden gyakorló orvos segédlet és bódítás nélkül végezheti, és sok beteg nem kénytelenittetik a lakhelyétől távol eső szem-gyógy-intézetet mindenféle nehézségek leküzdésével felkeresni. (Utómegjegyzés. A véletlen úgy akarta, hogy egyidejűleg két czikk érkezett hozzám, mely ugyanazon t-árgygyal foglalkozik. Perczig sem vonakodtam mindkettőt egyidejűleg közelni is, jóllehet hogy jelen számunk tartalma az által némi egyoldalúság vádja alá esik. A műtét, melyet ugyanazon időben a pesti gyermekkórházban és a kolozsvári kórodán megkísértettek, figyelemre méltó, és épen azért tartottam czélszerünek, a nevezett két kórodán nyert eredményekből vont következtetéseket szembe állítani egymással. Mindkét t. ügytársunk tapasztalat nyomán érzi magát jogosítva, a genyszalag alkalmazását a tulajdonképi vizkóros szemtekén kívül (Hydrophthalmus) még más tágulati folyamatokra, nevezetesen a tágulattal járó szarucsapra is kisérletképen kiterjeszteni. Az ezen utóbbira vonatkozó kételyek, melyeknek t. Siklósy tagtársunk az orvos-egyleti ülésben kifejezést adott, nekem sem látszanak alapnélkülieknek, csak hogy én nem fektetek oly nagy súlyt a csonk alakjára mint ő, hanem inkább a hosszú utat veszem tekintetbe, melyen ily esetekben a kitűzött ezélhoz érünk. Átalános javalatról — annyit már most is mondhatunk — szó nem lehet; a genyszalag szarucsapnál csak is kivételes esetekben, melyekben az uj IFee&er-féle müiétmód vagy a régi Beer-féle mód bizonyos okoknál fogva nem alkalmazható, jöhet kérdésbe. Nyilvános intézetekben különben elég gyakran nyílik alkalom a kísérletek szaporítására és úgy nem kételkedem hogy nem sokára tisztába lesz hozva a javalat kérdése. A fennközlött czikkekre vonatkozólag, nem szükséges figyelmeztetni a feltűnő különbségre, mely a genyszalag a szemben való maradásának idejére nézve Schulek és Vidor ügytársaim észleleteiben mutatkozik. Ép annyi napokról van szó az egyiknél, a mennyi órákról a másikban. Ily nagy eltérés egymástól gondolkozásra és újabb megfontolásra szolgáltat okot.) Szerk.
