Szemészet, 1873 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1873-04-27 / 2. szám
25 26 kellemes és sokszor korlátolt oldalmozgások miatt kevésbé czélnak megfelelő, mint sorvadt szemteke mellett — eltekintve ettől, ezen szegény leány általában nem is oly hamar lett volna azon helyzetben, hony műszemet vásárolhasson és eltorzulását bizonyosan sok ideig lett volna kénytelen a nyilvánosságnak kitenni. Sokkal jobb lenne, ha ily esetben csak mérsékelten sorvadt szemtekét tarthatnánk meg, mely egyrészt önmagában kevésbé éktelenit, másrészt müszemnek hordására is, ha kivántatnék, a legkedvezőbb körülményeket szolgáltatja. Ily sorvadt szemtekét a csap lemetszése által előállítani ezen esetben nem volt tanácsos; mert 1) a hosszadalmas, mind a beteg, mind az orvosra nézve kellemetlen, utókezelés gyermeknél igen nehéz; 2) különböző esélyek miatt, melyeknek az utókezelés alatt különösen gyermeknél vagyunk kitéve, ilyen szemnek összeesése oly tetemes lesz, bogy a visszamaradó kis csomóra összetörpült csonk mélyen a szemgödörbe sülyed vissza és hogy ezen csonk a kiizeléssel szemben ugyan még némi előnynyel bir a müszem hordását illetőleg, de müszem nélkül a torzulás nem kisebb, naint a kiizelésnél, holott esetünkben épen a torzulásra kellett tekintettel lenni. Ezek szerint csak a nevezett módok harmadika maradhatott fenn, t. i. a szemtekének művi elsorvasztása genyes érhártyalob előhozása által. Ezen czélt fonal áthúzása által érni el, a fonal által körülfogott részek lekötésével vagy a nélkül, már régibb szemorvosok előtt is ismeretes volt, habár, mint a lekötés módja bizonyítja, nem is mindig helyes fogalommal bírtak azon folyamatról, melynek ezéljuk elérését köszönhették. Már Flarer ajánlotta, hogy általános szarucsap alapján fonal kuzassék keresztül, de eljárása a gyakorlóknál nem jutott teljes érvényre és inkább végeztettek a különféle kimetszési módok. 1860-ban Graefe a kiizelés javalatairól szóló értekezésében *) mellesleg jegyezte meg, hogy tágulatokkal biró szemek az által is kisebbíthetek „hogy fonal vezettetik a tülkhártyán és üvegtesten keresztül, és addig hagyatik benn, mig könnyű szemtekevizenyő, mint kezdődő genyes érhártyalobnak első tünete jelent meg“, a mi 1—4 nap alatt következik be. A fonal a sugártájon vezettessék át és a be- és kiszurás közt mintegy 3'" köz maradjon. Graefe ezen megjegyzést következő szavakkal végzi: „ámbár az említett eljárás szemvizkórnál (hydrophthalmus) a részleges kimetszések fölött némi előnynyel bír, mégis, mint említve volt, az esetek túlnyomó számában a kiizelésnél tetemesen alantabb áll.“ De már 3 évvel később ezen mó lot, melyet időközben sokszor végezett, külön értekezésre méltatja2) és ajánlja a javalatok bővítése mellett. Mint különösen figyelemre méltót emeli ki, hogy a genyes érhártyalob, melynek segítségével ily esetekben a szemteke sorvadásához akarunk jutni, semmikép sem vonja magi után a másik szem rokonszenvi .megbetegedésének veszélyét, (mely nézetet Arit tanár is a rokonszenvi szemlobról irt legújabb dolgozatában 3) oszt; hogy továbbá a bekövetkező szemtekezsugor mérsékelt, hacsak a fonal eltávolítására a helyes időpont választatott és hogy végre ilyen heveny lobfolyamat után sorvadtá lett szem igen ritkán lesz mészlerakodások vagy csontosodások székhelye a másik szemnek későbbi, köveikezményes veszélyeztetésével. Ha mégis ezen eljárás nem oly általánosan alkalmaztatik, mint Graefe meleg ajánlása után várni lehetett volna és ha újabb szerzők mint Stellwag 4) csak nagy vonakodással ajánlják, akkor ez abban találhatja okát, hogy általában behatásoktól a sugártestbe, melynek bántalmai elismerten legközelebb okozzák a rokonszenvi megbetegedéseket, nagyon óvakodnak, a mit teljesen indokoltnak is kell tekiuteni, ha tekintetbe vesszük a heges behuzódásokat, melyek az említett eljárás következtében á be- és kiszurás helyein láthatók és a melyek, mint általában „a sugártest zsugorodó hegek általi befelé húzásai“ (Arit 1. c.), a másik szem rokonszenvi megbetegedésének okai lehetnek. *) Arch. f. Ophthalmol. 6. Bnd. I. Ahth. S. 125. 3) Arch. f. Ophthalmol. 9. Bod. II. Abth. S. 105. 3) Wiener medic. Wochenschrift Nr. 5, 6, 7. — 1873. *) Stellwag. Lehrbuch der Augenheilkunde. 4. Aufl. S. 392. Csakhogy Schulek tanár, midőn ezen eljárást választotta, akként módosította azt, hogy a sugártestet egészen elkerülte és hogy távol tőle a tűikben és érhártyában szúrt be és ki ; olyan tővel, milyent p. o. a Critchett-féle szarucsap műtétéinél használunk január 24-én a belső szaruszéltől miotegy 4‘" távolban, kissé a haránt átmérő alatt szúrt be, s némileg kifelé a függélyes átmérő alsó végétől ugyan oly távolban a szaruszéltől ki, és ily módon mérsékelten vastag selyemfonalat vezetett a szemteke falazatán ki és be, mely egyszerűen és lazán megkötve, végével a homlokon ragtapasz-csíkokkal rögzittetett; azután védkötés alkalmaztatott. Nekem jutott a feladat pontosan ellesni az időt, a midőn szemtekevizenyő mutatkozik. A kővetkező napon (jan. 25-én) 10 órakor este (34 órával a műtét után) vettem észre első jeleit az említett vizenyőnek és pedig a szemteke alsó felében, azonnal átvágtam a fonalat az egyik szurcsatornánál és a másikon kihúztam, a fonalat ily módon egészen eltávolitván. Másnap reggel a vízenyő elmúlt, a köthártya csak mérsékletesen belövelt és már úgy tetszett, mintha a fonal kivételét elhamarkodtam volna; de már a következő napon mind a két kissé elődomborodott szúrhelyen egy-egy genyes pont mutatkozott, mely nehány nap múlva elébb az alsó és később a felső szurásponton ismét eltűnt. Február 2-án a szivárványrésben genyes czafatok voltak láthatók. Már febr. 5-én ezek is eltűntek: a teke, mely a műtét után lágyabb volt, most már egészen petyhüdtnek mutatkozott. Természetesen a fenyérzés teljesen el volt veszve. Febr. 7-én már a lövellet apadása is felismerhető, a szaru kisebb, a teke alul meglapult. Febr. 15-én a szem kevéssé belövelve, csak a sebhelyek még némileg veresek; ezek mindegyikén mély behuzódás képződött, mely itt az érhártyában semmi jelentőséggel sem bir, a sugártesten azonban, mint fennebb emlittetett, aggodalmat kelthetett volna a másik szemnek később netalán beálló rokonszenvi lobja tekintetében. A szaru tetemesen kisebb és felső részében, mint elébb, mérsékelten átlátható. Fénykerülés és könnyfolyás, az egyedüli alanyi tünetek a műtét óta, most már nagyon csekélyek. Beteg csak azért tartatik még vissza a kórodán, miveí názi viszonyai igen kedvezőtlenek. Márcz. 13-án végre haza bocsáttatott. A szem majd egészen halo vány, a többire nézve ugyanazon állapot mint febr. 15-én. A szemteke alig egy negyeddel kisebb mint a rendes, az utolsó hetekben térfogatra nézve alig fogyott és egész máig (márcz. vége) zsugorodása nem növekedett; e mellett a szem egészen halo vány, izgatás nélküli, úgy hogy joggal lehet azon reményt táplálni, miszerint a zsugor jövendőben sem fog már növekedni. A gyermek, elébb a görvélykór példányképe, most a szembaj kezelése alatt is folytonosan követett általános szerelés következtében igen jó küllemmel bir ; az elébb annyira duzzadt állalatti nyirkmirigyek most alig tapinthatók. A sorvadt szem inkább hegesen fehér szaruja, mint kicsinysége által tűnik fel. Ha a fennebbi eset felette könnyű lefolyása által lephetett meg, a következő inkább nyújtotta azon kórképet, melyet Graefe a szóbanlevő műtét végrehajtása után fellépő lobfolyamat lefolyásáról ir le, és én épen ezért közlöm itt már most, ámbár a beteg kórodánkat még nem hagyta el. K. A. 16 éves leány f. é. febr. 20-án általános szarucsappal a bal szemen vétetett fel kőrodánkra. 1871 augusztusban ezen állítólag egészen ép szemen lobfolyamat lépett fel, mely a szemhéjak nagyfokú duzzanata nélkül és nagyobb menynyiségű genyképződés nélkül folyt le, de nehány hét lefolyása alatt fokozatosan a látképességet fényérzetig apasztotta. Felvételekor a kórkép következő: jobb szem, nehány a szaru közepe táján elhelyezett szarufolton kívül, rendes. S = x2$ ?. Bal szemén a szemhéji köthártya, könnyed belöveltségen és csekély bársonyszerű szemölcs-test tultengésen kivül, semmi rendellenest nem mutat; a szaru helyét általános hegkúphoz hasonlító hegcsap foglalja el. mely belső alsó felében nagyon vastag, mig felül kivül az itt nagyon vékony hegszöveten át T
