Szemészet, 1873 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1873-04-27 / 2. szám
23 24 szőrös és megannyiszor más-más helyen történt bevezetése okozta. A mi eseteinkben tapasztalt lefolyást e szerint ő nem is ismerhette, mert nem tehetett szert rá; ha ismeri, nem kételkedem benne, hogy előnyösebbnek tartja, nemcsak azért, mivel a viharos érhártyalob egyáltalán «em a betegre,, sem az orvosra nézve nem lehet valami kellemes dolog, hanem és főleg azért, mert a lassú lefolyás sokkal inkább teszi az orvost képessé a csonk mekkoraságának szabályozására. A két utolsó szemnek kőrtörténetéből szintén lehet némelyeket tanulságképen levonni. A kisebb jobb szem, hol szarucsap-lemetszés is javallva lett volna, bizonyítja, hogy a szarucsopos eseteknél a genyszalag bevezetése által ugyanazon czélt talán még jobban érhetni el, mint a csapmetszés által. A folytonos kisebbedés, mit nem kísért genyüriilés a tekéből, legalább mi nem voltunk képesek ezt megállapítani, továbbá, az, hogy mindvégig hiányoztak a lobtünemények, jogosulttá teszik azon feltevést, hogy az ily szemben szokványos higabb üvegtest lassankinti kiszivárgása által jő létre, és ha ez igy van, és ha az is be fogna bizonyulni, hogy a sorvadás állandó marad, akkor meg bátran állíthatni, miszerint ezen állandóságot, a fonal hosszas bennléte okozta. A bal szem kórlefolyásából, különösen annak végszakából azt következtethetni, hogy a visszahatás, ha még oly sokáig késett is, végre mégis beállhat, és nem kételkedem, hogy ha még pár napig bennhagyjuk a fonalat, igen heves tünemények lépnek vala fel. Mindkét esetnek műtétéből pedig az derül ki, hogy a szemhéjak leragasztása vagy lekötése ép oly fölösleges, mint fölösleges kacsba fogni a fonalakat. Ha DémelyekbeD eltér is a nagy mester által kijelölt ösvényen szerzett tapasztalásom az övétől, egészben véve ezen esetek, ha kisszámuak is, határozottan bizonyítják állításának igazvoltát, és tanúskodnak egyszersmind arról, mit e soraim bevezetésében mondottam, hogy t. i. a gyakorlat terén nemcsak a nagy dolgok foglalkoztaták nagy szellemét, hanem nem létezett reá nézve oly kicsi tárgy, melyet ne akart és ne tudott volna a jelentéktelenség homályából a fontosság világosságába helyezni. Előadatott a „Budapesti királyi orvosegylet“ 1873. márczins hó 29-én tartott rendes ülésében. Közlemények a kolozsvári egyetemi szemkórodából. *) Dr. Fel'íir N. tanársegédtől. A szemteke sorvasztása. F. L. 9 éves leányka már többször és különösen a jobb szemen volt szembeteg. Múlt évi május 5-én hozatott először kórodánkra. Erős szemhéjgörcs, párnaszerü dagadá3 a szemhéjakon, szemrésszűkület, görvélyes köthártyalob szaruposztóval, mely a bal szemen belül alulról, a jobbon pedig minden oldalról terjed át a szaruöa. A szaru a jobb szem alsó két harmad ' részében hegcsap által van helyettesítve és csak felső harmadában mérsékelten áttetsző. Ez utóbbi résznek megfelelő, egyedüli maradéka a rendes szivárványnak a láta szélével a hegszövetbe belenőtt, úgy hogy tulajdonképeni láta nem létezik. A gyermek a görvélykór kifejezett tüneteit mutatja: fakó bőrszín, feldagadt sebes orr, nagy fokban dagadt állalatti mirigyek. Ámbár a beteg, mint szegény szülék gyermeke otthon nagyon kedvezőtlen viszonyok közt élt (nedves lakás, czélellenes táplálkozás stb.) mégis helyhiány miatt egyelőre csak járólagos kezelésre kellett szorítkoznunk. Az arcz naponta hideg vízbe mártatott, mit a kis leányka ellenállás nélkül megengedett és mi a szemhéjgörcsöt pillanatnyira lefokozta; továbbá calomelpor *) Ezen czim alatt szándékom időről időre eseteket közölni a nevezett koródából, melyek nem annyira a szakértő előtti ritkaságuk, mint inkább gyakorlati következményeik miatt lehetnek érdekkel a gyakorló orvosra nézve. szóratott a köthártya-zsebbe és Arlt-féle homlokkenőcs rendeltetett. Május 12-én végre beteg a kórodára felvétethetett. Itt a kezelésre nézve Schulek tanár a következő eljárás tervezetét állapította meg: legközelebb folytatása a fennemlitett gyógyeljárásnak a köthártyalob javulásáig, azután a szemhéjgörcsöt fenntartó szemhéjszükület mütevése, és a görvélyes lobfolyamatnak ily módon elérendő teljes gyógyulása után szivárváuymetszés a jobb szemen a tetemes sugárfájdalommal járó szarutágulat vagyis tulajdonkép részleges szarucsap miatt; azon ideig azonban, a melyben a szivárványmetszés lehetségessé fogna lenni, szarucsapolások, mint ideiglenes gyógyeljárás a részleges szarucsap ellen, végeztessenek szükség szerint. Ezen tervnek megfelelőleg május 25-én végeztetett az első csapolás, mely a tágulattal a sugárfájdalmakat is azonnal megszüntette; június 5-én már a második csapolás lett szükségessé stb.: junius 15-én Schulek tanár a szemrés szűkülete elleni műtétet, a szemzug-képlést, végezte mindkét szemen egyszerre, melynek mind a szemrés szűkületét, mind ennek a szemhéj görcshöz való viszonyát illetőleg sikere teljes volt. Mo3t a köthársyalob is gyorsan haladt teljes gyógyulása felé. Természetesen időközben több csapolás lett szükségessé a jobb szarun, annyival inkább, mivel beteg a kórodán való helyhiány miatt ismét egy időre szülei házába küldetett vissza, hol természetes élénkségét nem zabolázta. Julius 27-én ismét felvétethetett a kórodára, és Schulek tanár már a következő napon végezte a kilátásba vett szivárványmetszést a jobb szemen Ez felfelé végeztetett, hol egyedül volt még mellső csarnok jelen, mig a szaru többi része csapszerüen volt elváltozva. A műtét jól sikerült; minden rendelkezésre álló, azaz a hegszövetbe bele nem nőtt szivárvány kimetszetett, csak két keskeny szivárványszél maradván vissza, mely a bőven mérve 3'" széles rést oldalt határolta és a körzeten szabadon vonult a sugártáj felé. Daczára ezen szabatos semmi esélytől nem kisért műtétnek, daczára a legjobb sebgyógyulásnak és a lencse részéről minden netaláni bonyadalom hiányának — a kívánt eredmény mégis kimaradt: már a műtét utáni harmadik hétben ismét a belszemi nyomás növekvése állott be és újból csapolásokhoz kellett folyamodni. Minthogy a szivárványmetszés, mint az efféle esetekben kivételesen történik, a várakozásoknak nem felelt meg, többé ezen szem csekély látképességére (ujjak a szem előtt bizonytalanu1 olvastattak meg) nem kellett tekintettel lenni azon mód megválasztásánál, melylyel ezen szem lobos folyamatát végmegnyugvásra akartuk hozni De helyhiány miatt a beteget ismét el kellett egyelőre bocsátani és mivel kórodánk az egyetem czéljaira való berendezése és nagyobbítása egész újévig húzódott el, ezen közbeeső idő felhasználtatni határoztatott oly irányban, hogy járólag végezett csapolások nem eredményeznék-e ugyan azt, a mi hosszabb időn fennálló szarusipolynál rendesen bekövetkezik t. i. a szemnek kimerülése és sorvadása. Végeztük a csapolásokat, de az említett czélt nem értük el. Minden beszúrásnál a sarlószerű hályog tűvel kiterjedt metszés ejtetett ugyan a csap hegszövetében, mely átlag 2—3 napig engedte a csarnokviz kiszivárgását, azonban alig volt a seb ismét becsukódva, máris hamar állott elő a szemtekének fokozott összeállása és nem lehetne mondani, hogy a csapolások utáni belnyomás-növekvések 5 hónapig tartó ilyen eljárás mellett lassabban következtek volna be mint előbb, úgy hogy még folyó év január elején, már csak a kitágulással járó sugár fájdalmak miatt is még mindig kellett legalább hetenként egyszer csapolást végezni. A szenvedő gyermek érdekében végre erélyes eljárás lett szükséges, melyet a szülék maguk is kivántak. Ennek czéljábóf, 3 mód közt lehetett választás: 1) a kiizelés, 2) a csap lemetszése és 3) szemteke sorvadásba átvezetése művileg létrehozott genyes érhártyalob által. A kiizelés mindenesetre a legerélyesb eszköz tönkre ment szemek mindenféle bajai ellen és esetünkben is teljesen jogosult lett volna; de fiatal leánykáuál a szépségi viszonyokra is a lehető tekintettel kelle lenni, s eltekintve attól, bogy müsz ön nek hordása a kiizelés után a betegnek kevésbé könnyű és
