Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-12-22 / 6. szám
-1 — 93 — után csakhamar elmúlt ismét. A kórokra nézve itt felette nehéz az eligazodás annál nehezebb, mert szemmel látható anyagi elváltozások épen nem kínálkoznak és mégis a megfelelő ideg bántalmazottságát könnyen szöveményezhetik a szem mélyebb képleteinek rendellenességei, melyek minőségének meghatározása elé részint a tükör vizsga ez esetekben tapasztalt leküzdhetlen nehézségei gördülnek, részint, a hol sikerül is e nehézségek uraivá tenni magunkat, a tükörvizsga nemleges eredménye kor'ntsem zárja ki annak általunk csak fel nem ismert rendellenes voltát. A jóslat, daczára e tényállásnak mindig kedvező, ezt bizonyítja a tapasztalat, mert a kezelésnek még ott is jó sikere van, hol a fentérintett másodlagos bántalmak állanak be. Mindezen észrevételeim a merevgörcsre vonatkoznak, a rángó görcsnél másként áll a dolog. Nem az intézetünkben idevágó egy eset, hanem magángyakorlatomban előfordult számos észlelés alapján állíthatom, hogy a rángó görcs, a mig egyrészt a merevgörcsnél hébe-korba beálló utóbajaktól tökéletesen ment marad, másrészt számosak nála a visszaesések, és sokszor merőben gyógyithatlan a kórállapot. Nem lesz talán fölösleges e helyt futólag megérintenem azt is, hogy az évek előtt boldogult R emak tanárnak azon nézete alapján, mely szerint a szemhéjgörcs ezen alakjánál az együttérzideg nyaki részének nyomogatására, ha ez úgy az orvos mint a beteg által következetesen történik hetekig, a görcs hovaelébb megszűnik, ez eljárást azóta kivétel nélkül minden idetartozó esetben alkalmaztam, de őszintén megvallva nem juthattam szilárd véleményre, mert ha megengedem is, hogy egyes esetekben meglepő eredményt láttam rögtön beállani, bizonyos az is, hogy a görcsöt végkép megszűntnek csak azon esetekben szabad gondolnom, a mely esetek rövid kezelés után többé szemem elé nem kerültek, azaz, hegy a Pesten lakó és általam többé nem is kezelt, de, véletlenül talált betegek megannyia régi baját hasonló vagy talán még nagyobb mértékben birtokolja. A rángó görcsöt a félbehagyások jellegzik, ennek tulajdonítandó egyrészt, hogy mint ilyen másodlagos bántalmakat nem idéz elő, de talán ennek azon, néha igazán meglepő körülmény is, hogy az együttérzideg nyaki duczáoak megnyomására rögtön megszűnvén valamivel hosszabb időre a görcs, téves következtetésre vezéreltethetünk különösen, ha nem méltányoljuk a beteg feszültebb figyelmét, melylyel a művelet idejében a vete szemközt ülő orvosra nagyobb kitartással szegzi tekintetét, mi erősebb alkalmazkodást és ennek folytán a görcs ellensulyo- ! zását idézheti elő. A rángó görcsnél tehát a jóslat tapasztalataim alapján igen kedvezőtlen, jelesen ott, hol már nagyon megrögzött a baj, a friss és kisfoku esetekben több Ízben volt alkalmam teljes gyógyulást észlelni. A 13 eset 7 leányra és 6 fiúra vonatkozik, osecsemőkorban egy sem, legtöbb a 3—7 életév között és mind oPva volt. 1869-ben 1, 1870-ben 6, 1871-ben 6 egyénen volt a bánta lom észlelve. A kiszegélyt 8 esetben észleltük. Ezek közé tartozik azon 4 is, melyekről a szemcsés köthártyalob taglalásánál röviden már megemlékeztem és melyek közül, a különben rendszerint az alsó héjra szorítkozó bántalom 3-nál mindakét felső héjat, egynél csak az egyik szem felső héját láttuk átfordítva. A többi esetnél az alsó héjak belső ajkai voltuk kissé kihajlitva, 3 egyénnél szintén a köthártya szemcsés kórfolyamata következtében porczlágyulás és megnyúlás folytán, egynél a szemgödör külső zugán lelolyt csontb utalom alatt létrejött odahegedés által. Ezen utóbbi négy esetben idült volt a folyamat és a legutóbb említett egyénen kívül, ki képlő műtét végett volt berendelve, de el nem jött, igen hosszas kezelés után, ha nem is tökéletes, de elég jó eredmény lett elérve. A kérdéses esetekben az áthajlás mindig a héj szél egész hosszára terjedt, és legnagyobb fokot a belső zug tájékán mutatott, minek természetes következménye a folytonos és bő könycsur^ás, a nélkül, hogy maguk a kőnyutak mutattak volna rendellenességet, daczára ennek, egy esetben megkísértettem az alsó könycsatoma felhasítását, és kutaszolását, és még akkor sem múlt el a könycsurgás, midőn az áthajlás foka jóval csökkent, a miért is a másik két esetben ezen műveletet nem foganatositáin. — 04 -Az egyének közül egy még csecsemő korában volt, kettő 12—13 éves, a többiek kora az első és hetetik életév között változott. A nemre nézve az arányszám egyenlő. A csecsemőn kívül mindegyik be volt oltva. Görvélykór biztos jeleirecsupán azon egyénnél találkoztunk, kinél csontbántalom idézte elő a kiszegélyt. 1869-ben 1, 1871-ben 7 eset fordult elő. A most következő kóralakok oly csekély számú esetek által voltak intézetünkben képviselve, hogy azokat bővebben tárgyalni semmi által sem látszik indokolva. Hogy névleg mégis felemlítem, ennek semmi más czélja, mint kimutatni épen azt, mily ritkán fordulnak elő. A kettős pillaszőrsor, szörhiány, égetés, sebzés, üszkösödés, megannyi kóralakok, melyek aránylag sokkal gyakrabban észlelhetők megnőtteknél, a miért is ezekről szólani akkorra hagyom fenn magamnak, midőn részint magángyakorlatomban, részint az izraelita-kórházban, melynek 1% év óta szintén szemésze vagyok, gyűjtött kóranyagot fogom hasonló czélra felhasználni. A lapos tetüről azonban mint oly bántalomról, melyet eddig csakis gyermekeknél volt alkalmam látni, nehány szóval kell hogy megemlékezzem, ugyanazon okból, mint a mely az egyszerű árpaszem bővebb fejtegetésére indított, t. i. a kórjelzés miatt. Ezen bántalom az igaz, sokkal kevésbé fontos betegséggel szokott összetévesztetni mint az árpaszem, csupán szemhéjmirigylobbal, azonban a tévedés sokkal kellemetlenebbé válhatik azáltal, hogy egész családok minden tagjánál befészkelheti magát. Egy tünemény az, mely az állatkák mozgásán kívül — ez természetesen a legbiztosabb — rendszerint rögtön elárulja a bajt, még pedig a héjszél barnafekete színe, melyet a pillaszőrökre göcsök alakjában lerakott számtalan pete hoz létre. Én legalább a mirigylobnál elszáradó pörköt mindig sárga és sárga-vörös színűnek láttam lenni, holott ezen bántalomnál a szin állandóan barna-fekete. Az állatkák sokszor el vannak terjedve a szemöldökökre, sőt a homlokot bekeretező hajzatra is; mindezen részeket figyelmesen kell megvizsgálni, ha végkép meg akarjuk az egyénkéket szabadítani, ezen nem fontos, de mindenesetre igen undok állapottól. A szemhéjbántalmak gyógykezelése. A héj bántalmak kezelésénél födolognak tapasztaltam, úgy a beteg, mint az orvos részéről kifejtendő türelmet és szorgalmat. A körfolyamat igen sokszor rendkivül hosszadalmas és itt aztán ha a türelem és szorgalom fogyatékos, a betegség bizonyosan megrögzik, ha nem is a láterő, de mindenesetre az arcz szépségének rovására, azért az orvos jól cselekszik, ha legott figyelmezteti betegét a gyógyulhatás ezen postulátumaira. Az átalános héj mirigylob minden esetében, a helyi kezelésen kívül, ámbár csak ritkán állapíthattuk meg a görvélykórt, mégis görvélykórellenes belszereket nyújtottunk, azon szempontból indulván ki, hogy ezzel semmiesetre sem ártunk a betegnek; az életrend is ehhez volt mérve. A mirigylob bármily alakjával volt legyen dolgunk, fődolognak tartottuk a helyi kezelésnél a felpuhító langymeleg zsemlyepépek szorgalmas alkalmazását, részint a netán lehetséges eloszlatás, részint a beszűrődött részletekben megindult genyedés előmozdítására, végűi azért, hogy azodaszáradt pörkök könnyen és teljesen távolittathassanak el, mi által az alkalmazandó gyógyszer közvetlen érintkezésbe juttathatok a megbetegedett részletekkel. A hol az ekként megtisztogatott héjszélen apró genygóczok tűnnek fel, ezeket fel kell szúrni, a genyt kiüríteni és a fekélyecskéket tömény pokolkővel vagy kékkővel érinteni, ha nem is mindennap, legalább kétszer hetenként, a hol nem mutatkoznak ily góczok, a héj egyszerű megkérgesedése ellen elég valamely gyenge higanyvegyitékből álló kenőcsnek gombostűfőnyi darabkáját akként kenni a héjszélre, hogy abból a szemre magára ne jusson semmi, ez fölösleges izgatottságot okozhatván. Ha a még nagy-dúsau jelenlevő pilla - szőrök gátolnák úgy a megtisztogatást mint a szerek alkalmazását, ezeket el kell távolítani. Midőn a betegség a kőnyutak rendellenességéhez csatlakozott másodlagos alakként jelenik meg, ezeknek rendszeres gyógyítása a fődolog ,a könycsatorna tehát hasittassék fel és mind vastagabb és vastagabb kutaszok vezettes-T 1
