Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-10-27 / 5. szám
77 78 alkalmaztatom, és ez így is van, csakhogy még hozzá kell csatolnom, miszerint ezen óvatosság a folyamatnak csak azon időszakáig tart, míg szilárdúl nem egyesült a szara- és szivárványhártya, ha ez megtörténtnek tartható, akkor az atropint szeretem már csak azért is használni, mivel izgató szereket, nevezetesen a mákonyfestvényt ecsetelem az előesett szivárványrészletre, és ezen izgatásnak hatását vélem atropin által ellensúlyozni. E szerelés addig tart kisebb nagyobb változatokkal, míg a kiesett szivárványrészlet meg nincs semmisítve és lapos szaruszivárványheg nem képződik. A nagyobb előeséseknél, hol félni lehet attól, miszerint még nagyobbá fog válni és csakpképződésre vezetni, a a lemetszést, vagyis inkább felszúrást alkalmazom, mint már említém hályogkéssel, ezután olyan az eljárás, mint fenntebb leírám. A hol általános az előesés a felszúrás és nyomkötés foganatosíttatik ugyan, de az atropinnak nincs czélja. A langyos borogatásokat az előesés iétrejövetele után abbahagyjuk, tartván tőle, hogy a beszűrődött szaruhártya a kiesett szivárványrészlet körül csak annál könnyebben lágyúlván fel, enged és így a kinyomulást gyengült ellentállása által előmozdíthatná. Ezen röviden vázolt eljárás vagy közvetlen sikerrel kedveskedett, mint a sértési esetek valamennyiénél, vagy közvetettel, később alkalmazott műtét által. A szivárványlob ell ni eljárás ai általán ismert és elfogadott elvek szerint történt, azon hozzáte véssél, hogy nadályokat azon gyermekeknél, kiknél átfúródó szarufekélyek és a csarnokba ömlött geny idézte elő a bánfáimat, nem rakattunk; a megnőtteknél pedig igen szép és gyors hatását tapasztaltuk a langyos szekfüborogatásoknak, természetesen az atropinnal együtt. Nadályokat és szükség esetén higanyt bel- és külsőleg, hashajtókat is adagoltunk és nem mulasztottuk el a beteg életrendjét is szabályozni. A látazár ellen mindig szivárványcsonkolást vittünk végbe. Az eredményről a műtétek szakaszában lesz szó. A szivárványhiányos esetekben mitsem tehettünk és az atropin által müleg előidézett látatágulat természetesen magától múlt el. Calabar által siettetni a láta összehúzódását csak magángyakorlatomban és oly esetekben szoktam, hol az atropin beállott hatása fölösleges és a beteg megnyugtató szavaim daczára nincs egészen kielégítve, vagy foglalkozásának fontossága teszi reá nézve a rendes állapot mentői elébb való beállását szükségessé. A Calabár-ról szólva meg kell említenem, hogy a synechiák felbontására, nehány ez irányban tett kísérletemnél, nem vált be elég erélyes hatásúnak, az új odauövések sok esetében az atropin egy maga kieszközli ezt, a hol pedig az odanövések már megkérgesedtek, ott a két szernek egymást felváltó behatásától sem tapasztaltam eredményt. Az odanövéseknek müleges szétbontására nem mertem vállalkozni, mindig czélravezetőbbnek tartván a szivárvány egy részletének teljes kimetszését. (Folytatjuk) A szemészek gyűlése, mely rendesen minden negyedik esztendőben szokott tartatni, az idén Londonban volt Augusztus 1, 2 és 3-kán. A mint ez már a múlt alkalommal történt, a heidelbergi társúlat e miatt az idén szünetelt, mintegy összeolvadván a londoni nemzetközi gyűléssel. A Kiin. Monatsblätter septemberi füzete röviden közli a Londonban tartott előadásokat, melyeknek nagyobb része az ott uralkodott szellemet nem tünteti fel előnyös világosságban. Bámulatos változatosságban és sokaságban lépnek fel a hályogmütét úgynevezett új módjai, melyek tanúskodnak ugyan az e tárgy körüli nagy figyelemről, de többnyire holtan szült gyermekek, melyeket nem a komoly tudományos törekvés vagy a gyakorlat ösztöne, hanem inkább olcsó dícsvágy fogalmazott. Többek közt Williams (Boston) is előmutatta a finom tűket, melyekkel a hályog kivitele után a szarusebet összevarni szokta, de azon kérdésre, váljon nyert-e statistikailag kimutatható jobb eredményeket, mint varás nélkül, úgy felelt, hogy bár ez az ő saját meggyőződése, még sem szolgálhat erre vonatkozó számokkal. Minden esetre feltűnő dolog, hogy a hosszú útat Európába a szemészi congressusra megteszi, otthon hagyván az ő műtét módjának megítélésére nézve oly fontos adatokat. A többi új methodusokat nem is kell említenem, alkalmasint úgy sem lesz többé szó róluk. Egy nem kevésbé sajátságos új dolog Wecker által hozatott elő, ez t. i. a látideg hüvelyének felmetszése oly esetekben, a melyekben központi megbetegedés folytán látideglob támadt a látideg hüvelyének vizenyőjével kapcsolatban. Ez által kettős czélt gondol elérhetni; a látideg hüvelyében meggyűlt folyadék kiürítését és evvel együtt a tülkhártyanyílásban (Seleroticalring) létező szorulatnak (Strangulation) megszüntetését. Miután továbbá újabb nyomozásokból kiderült, hogy közlekedés van az agyi pókhálókér belterülete és a látideg hüvelybeli tere között, Wecker hiszi, hogy ily műtét által a koponyabeli nyomást le lehet szállítani. Eddig két esetben vitte végbe, melyekben agybeli mór volt jelen, alkalmasint agyi újképlet következtében. Mindkét esetben az általános tünetek állítólag javúltak pár nap alatt. A műtét módja következő. A köthártyát a Tenon-fele tokkal együtt hasítja fel az alsó és a külső egyenes izom közti téren a szaruszéltől 1 centi méternyi távolban, azután félretolván a szemtekét be- é3 fölfele lapocz segítségével, felhasítja a látideg hüvelyét egy e czélra alkalmatos műszerrel. A műtét chloroform nélkül vitetett végbe, nem volt fájdalmas és nem eredményezett semmi lényeges visszahatást. Wecker ajánlja a műtétet különösen a gyermekek agykérlobja ellen! A jelenlevő H. Schmidt csatlakozik az előadó véleményéhez, előhozván, hogy Manz tapasztalába szerint a látideg hüvelyének vizenyője gyakran fordúl elő agybántalmaknál. Hosszabb vita támadt a rokonszenvi szemlob körül, melyből csak egy eset említésre méltó, hogy t. i. egy gyermeknél az egyik szem eltávolítása után — csupán csak a köthártya maradván hátra — egy álszem viselése által rokonszenvi lob támadt a másik szemben. Bader két esetben konok szemhéjgörcs ellen a száraz kénsavas kinal behintését alkalmazta. Ha jól értettem, e behintés 9 hónapig naponta háromszor történt; ez azután már nem fényes hatású gyógyszer. Ugyanaz a szarukup gyógyulását úgy igyekszik elérni, hogy a legkiemelkedőbb részből egy kerekded darabot kivág. Ezúttal legyen megemlítve, hogy Bowmann e kivágást a trepánhoz hasonló kis kerekded késsel viszi véghez, mely kés (stop-knife) oly módon van kiállítva, hogy a melységet, melybe hatni kell rögzítő készülék által lehet meghatározni. Dudgeon nem mond kevesebbet, minthogy a lencse az alkalmazkodásnál hosszú tengelye körül forog! Woinow nehány gyermekszemen végbevitt mérések eredményeit közli. Galezowsky a középponti reczegütér dagáról értekezett egy idevágó esetet írván le. Wecker a leírás után hajlandó gondolni, hogy nem ütérdag, hanem talán lüktető edénykacs volt jelen. A szemütérdag kórisméjét illetőleg, Galizowsky azt hiszi, hogy ezen kórisme többször helytelenül oly eseteksen tétetett,hol a barlangos öbölben (sinus cavernotus) lob vagy a szemvisszér tágulata volt jelen. Yose Solomon a rövidlátósnak műtét általi (csapolás vagy az alkalmazkodási izomnak metszése, nem mondatik) gyógyításáról értekezett. A vitában, melyben Donders is részt vett, e műtét azonban nem állotta meg helyét. Carter új ? szemtükröt és új perimetert mutatott be, de mindkét újítás jogosan ejtetett el. Wolf a sértési hályogról értekezett. 82 ily hályogot kezelt, műtéttel, melyek közül 65 jó, 10 fél sikerrel gyógyúlt, 7 pedig vaksággal végződött. A gyógyúlt eseteknek száma igazán feltűnően nagy. Zehender a kryptophthalmia egy esetéről tett jelentést. Kobertson az irideremia traumatica egy esetét vázolta és a felső egyenes izom metszéséről értekezett. Williams (Cincinnati) az ulcus corneae serpens kezelésében az ismert műtétek mellett (csapolás, Sämisch haránt metszése és szivárványcsonkítás) igen ajánlja a kóros részt acidum carbolicum purum egy c-seppével naponta egyszer érinteni. Még más tárgyakat is adott elő, melyek közül a conjunctivitis neuro-paralyticus egy esete említendő. A 25 éves nő ismétlődő
