Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-10-27 / 5. szám
19 80 erős zsábában szenvedett a bal arczon, mely 1—3 hétig tartott és duzzadással, vörösséggel, valamint vérömlenyes foltokkal folyt le. Későbben a másik oldalon is szokott a baj megjelenni, de soha sem mindkét oldalon. Az utolsó időben az alsó szemhéj köthártyája betegedett meg, %"'-nyi vastag álhártya fejlődött rajta, melynek fájdalmas eltávolítása után új hártya képződött. Ehhez jött még mindkét reczegen központi vérömleny. William hajlandó gondolni, hogy az egész betegség az ötödik agyideg gyökereinek alkalmasint gümős rakodmányok általi izgatásától eredt, hozzátevén, hogy a roham mindig a szemteke feszülésének nagyobbodásával folyt le. v. Schroeders bemutatta Conius új, kétszemmeli szemtükrét, mellyel úgy látszik más előnyökön kívül igazán erős nagyobbodást érhetni el. Samelson most Angliában is észlel már diphtheviticus szembántalmakat. Watson azon apró golyókat, melyek léggel telten gyermekjátékul szolgálnak, nyomkötésre használja, más alkalommal pedig a hideg alkalmazására, mely czélra vízzel megtölti és jégen lehűti. Értekezett továbbá szemgödörbeli dermoid-dagokról, melyeknek három példányát látta 5 esztendőben, ezek közül kettő serdülő kórban fordúlt elő. Streatfeild a műtői téren keresi babérjait. A hályogműtétnél, valamint egyáltalában minden műtétnél, hol a mellső csarnok megnyittatik, soha más kést nem hosznál a Sickel-féle hályogkésnél (keskenyebb keratotom). Ö továbbá soha nem csinál kiszurást (Contrapunction), hanem beszúrván a kést többé-kevésbé meredek irányban, a tervezett seb egyik végén, ugyanazon irányban viszi azt tovább fűrészelő mozgással annak másik végéig. A másodlagos tokhályog szétmetszésére két kampó gyanánt görbült tűt (Nadelhaken) szokott alkalmazni. Green bemutatja a S n e 11 e n próbabetüknek általa eszközölt módosítását, mely későbben nyomdai úton fog megjelenni. Power kísérleteket tett a szaru átültethetése körül — állatokon, valamint megvakúlt emberszemeken — és nem mond le azon reményről, miszerint hasonló kísérletek még hasznavehető eredményre vezetendnek; be is mutatott egy egyént, a melynek szemére tengernyúli szaruhártyadarab 6 nappal előbb ültettetett át, mely bár nagyon elhomályosodott állapotban még fennállott Bowmann a már említett „Stopkstife“ a kúpos szarutágulatnál való alkalmazásán kívül még a mülátának egy műtétmódját is adja elő, mely oly módon vitetik véghez, hogy egy gömbölyű hegyes kést a szaruszélseben keresztül a szivárvány megé viszi, a szivárvány és a lencse közt tovább tol, élét aztán mellfelé tartván az előtte fekvő szivárványt egész a látaszélig felhasítja, mely utóbbi mozgásnál a szaru támpontúl szolgál. Ezen sajátságos műtétmódot először vette igénybe egy felette keskeny függőleges irányú látánál, mely kettős iridodesis következménye volt és ezen eljárás által (két egymással szemközt levő helyen) jóval szélesbíttetett. Maga említi, hogy a szaru hátsó falának némi sértése alig kerülhető ki. Látahomályok eltávolítását (?) egy liáromszegü szivárványdarab kimetszésével eszközli, melynek alapja a látáig ér. E kimetszést finom vagy rejtett ollóval (Canula-olló) viszi végbe, némely esetben pedig két ellenkező helyen, úgy hogy a két háromszög alapja egymással érintkezik, miáltal négyszegű hasadék keletkezik. Quaglino glaucománál csupán scleratomiát visz véghez, azaz a szokott glaucomamütétet, de a nélkül, hogy a szivárványt bántaná. Hét esetnél jó eredmény volt; ő a feszülés megszüntetését a Schlemm-féle csatorna átmetszésének tulajdonítja. Donders, a gyűlésnek választott elnöke, bemutat egy készüléket, melynek segítségével a csarnok mélységét, valamint a szaru görbületét könnyű módon lehet megmérni. Azután az aphakiára tért át, melynél újabban Förstér alkalmazkodási képességet talált; ő ezt újra lehetetlennek declarálja. A szarulobot illetőleg, újabb vizsgálat utján győződött meg, hogy a mozdulatlan (fix) szarutekecskék nem vesznek részt a genyes folyamatban. Végre említi a gyúrást (traitement de massage), melynek megkísérlését szarubántalmaknál ajánlhatni véli. Még megemlítendő, hogy Javai az utolsó ülésben egy a múlt nemzetközi gyűlésen a szemüvegek számozása tárgyábau kiküldött bizottmány nevében jelentést tett; a bizottmány a metricus rendszert egyhangúlag elfogadván, egy igen alkalmatos skálát szerkesztett, és felkéri a jelenlevőket, hogy kötelezzék magukat aláírásukkal, miszerint 1873. julius havától kezdve csupán e rendszert lógják a fénytörési hibák, valamint az ezeket kijavító üvegek meghatározásánál alkalmazni. 53 tag aláírta magát. De mit segít ez aláírás, ha szemüveggyárakban nem változtatják meg az eljárást? ez pedig nem egykönnyen vihető keresztül. A jövő congressus 1876-ban New-Yorkban lesz. A tovaliarapódzó szarufekély gyógykezeléséhez. Grakfe Alfred tr.-tól. Az ulcus serpens corneae gyógyításánál mint műeljárás a csapolás és a fekély alapjának egész kiterjedésbeni felhasítása (S a e m i s c h Keratotomiája) szokott használtatni. Graefe Alfred ez utóbbi helyett ajánlja, hogy a fekély széle körül az ép szaruba történjék a bemetszés, tehát hogy a megbetegedett szövetrész az egészségestől elszigeteltessék; azért e mütétot h atároló metszés (Demarcationsschnitt) névvel kívánja jelezni. Eddigelé alkalmazott eseteiben mindannyiszor kedvező sikert látott ezen kis műtéttől, és hatását következőkben magyarázza: a baj lényege kórboncztanilag még nincs megállapítva, de legnagyobb valószínűséggel itt genytestecsek bevándorlásával van dolgunk, mely tovavándorlás mindaddig véget nem ér, míg az egész szervet körébe nem vonta, és tönkre nem tette. Ha azonban ar szaru szövetének egybefüggését azon helyen, a meddig a bevándorlás már megtörtént, megszakítjuk, úgy meg van adva a lehetőség a további roncsoló beszürődés megszüntetésére. A metszést szorosan a fekély szélének szomszédságában, mindkét oldalon, és oly hosszan vezeti az ép szaruszövetben, hogy az az egész megtámadott szarurész hosszátmérőjét megüsse, sőt valamivel azon túlhaladjon. Az ejtett sebet Saemisch eljárásához hasonló módon mindaddig nem engedi végkép behegedni, míg a fekély genyes természetét el nem vesztette, és benne határozott gyógyhajlam nem jelentkezett. E czélból a sebet ismételve tátongóvá teszi. (Kiin. Mnbl. fűr Aughlk. 1872. Mai.) Torday tr. A szem kóros elváltozásai fonalóczbete gségnél. (Wiener alig. med. Zeit.) Kittel észlelt egy fonalóczjárványt 1870-ben Szászországban. Kilenczven egyén, ki egy és ugyanazon disznó húsából evett, képezte az észlelet tárgyát. A nyakizmok feszültségéhez rövid idő múlva hozzájárúlt a szemnek sajátságos merev tekintete, jóllehet a teke minéen irányban szabndon volt mozgatható. A tekintet eme merevségét a teke izmaiban fészkelő fonalóczoknak tulajdonították. Nem sokára érezték a betegek a szem feszültségét és annak mozgatási nehézségét. Néhány nappal későbben a héjak és a környi táj duzzadtak lettek. Követte a kothártyának oly nagyfokú vizenyős duzzadása (Chemosis), minőt csak takárn'l lehet látni. A héjak és teke köthártyája belövelt volt és kissé vizenyős. A láta ki volt tágulva és nem mozgatott fény behatására. A látképesség tetemesen zavart volt, minden tárgy fátyollal beborítva látszott. E tüneteket a fonalóczkórnak csak súlyosabb eseteinél lehetett észlelni, még pedig mindkét szemen. Klob tanár a szemizmokban a fonalóczok jelenlétét constatálta. Megmagyarázzák ezek a tekintet merevségét, és a mozgási nehézséget. A látzavarok a látidegrei nyomástól eredhetnek. Hogy a látatágulat a sympaticus olynemü izgatottságától eredt, mint ezt bélférgek némely eseteinél lehet látni, nem volt biztosan eldönthető. PEST 1872. KHÓR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJA (Dorottya-utcza 14. íz.).
