Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1872-10-27 / 5. szám

73

74

ezekből, hogy szerfölött foltos a kóralakot felismerni és a bár ke- ! vés szer közül is azt megválasztani, a mely javalva van. A dolog igen könnyű és az orvost se félelem, se könyelműség ne bírja arra, hogy szabatos megvizsgálás nélkül csak úgy gondolomra intézze a kezelést. Igen messzire vezetne és másrészt lehetlen is volna számadást tenni az átlagos gyógysíkerről, minthogy nem hivatkozhatom csupa végig észlelt esetekre; annyit azonban bátran állíthatok, hogy eljárásunk, mely igen egyszerű és mindig a főgyógyelvekre támaszkodó volt, igen kielégítő eredményt mutatott fel. A hályogkivétel, szivárványlemetszés, idegen testek eltávolítása, a héjköthártyák érintése és más egyebek, hogy miképen történtek, a műtétekre külön szánt fejezetben lesznek kellő szabatossággal előadva.

111. Fejeset.

A szivárványhártya bántalmai.

Nem lehet kétségbe vonni, hogy a szivárványhártya már csak helyzeténél fogva is sokkal kisebb mértékben és sokkal ritkábban vesz részt közvetve, azaz másodlagosan azon betegségekben, melyek a szem külső képleteit érik, mint teszem a szaruhártya, mely igen hozzáférhető fekvése miatt ezen veszélynek sokkal inkább van kitéve. És intézetünkben mégis úgy áll a dolog, hogy a szivárványbán talmak legnagyobbrészt másodlagosak, köthártya- és szarubántalmak által előidézettek Az előfordúlt szivárványbántalmi esetek száma 71, főbb csoportjaik következők : szivárványelőesés, sz.-lob és látazár; ha megemlítem, hogy a szivárványlobban szenvedő 20 egyén között 15 meghaladta volt a 16-dik életévet, és ha még hozzáteszem, hogy a fennmaradó 5 egyén legfiatalabbikais 12 éves volt; ha ezeken kívül még megjegyzem,hogy azon esetekben, hol látazár volt jelen, ez legtöbbnyire párosúlt többé kevésbé domború szaruheggel és mellső odanövéssel, úgy ebből két dolog tűnik ki világosan, először, hogy mint fenntebb említém, a szivárványbántalmak kórházunkban nagyrészt másodlagosak, másodszor, hogy a szivárványlobot önálló betegségként oly egyéneknél, kik a fanosodási időszakot még nem érték el, nem észleltük. Ezzel azonbaii nem azt akarom mondani, hogy egyátalán nem fordul elő szivárványlob kisebb gyermekeknél, ezt nem állíthatom, már csak azért sem. mert kórházi működésem előtt körülbelül egy évvel, ugyanezen intézetben magamnak volt alkalmam egy négy éves leánykának mindkét szemén igen nagyfokú oly szivárványlobot megfigyelni, mely magán hordotta a bujasenyvi alak főbb jellegeit, ugyanis a szokott változásokon kívül a szivárványok látaszéli részei nemcsak hogy tetemesen meg voltak dagadva köröskörül, hanem a megdagadt szövet színvonala fölé számos kisebb nagyobb, elszigetelten álló gumma emelkedett, melyek részint áthajtottak a láták területébe, részint elmosódtak a szivárványok vastag edényektől ellepett szövetébe.

A leánykán a bujasenyv több rendbeli jelenségei észlelteitek és később kiderült, hogy atyja ugyanezen senyvben sokat szenvedett. A gyermek kezelése, minthogy szülei csakhamar beszüntették azt, eredménynélküli volt. Hasonló esetet azonban sem azelőtt sem azóta nem észleltem.

A szivárványbántalomnak még két kóralakját észleltük: a szivárváuyhiányt és a látatágulatot, amazt két, ezt egy esetben.

I. Ssivárványélöesés.

A szivárványelőesés mindig másodlagos betegség és minthogy az ennek fejlődésére kedvező okmozzanatok főleg a csecsemő- és a gyermekkorban szerepelnek — értem itt a takáros fertőzést és a heveny kütegeket — az ezen bajban szenvedők száma kórházunkban aránylag igen nagy. A 3 év alatt előeséssel 33 egyén vétetett fel, kik közül az előesés 16-nál a bal szemen, 12-nél a jobb szemen és 5-nél mindkét szemen fordult elő. Ezen esetekhez nem számítom azokat, melyeknél az előesés kezelés közt támadt|; és miután intézetünkben számos elhanyagolt szem jut kezelés alá, az ez alatt keletkező előesések száma sem csekély. E pontban csak azokról van szó, melyek az elöeséssel hozattak be. És ezeknél az okmozzanat többnyire már lefolyt vagy lefolyófélben levő köthártyatakár vagy himlő közben támadt szarutályog, litkább esetekben volt sértés. Ez utóbbiakat kivéve a szivárváuyiszam rendszerint a központhoz esett közelebb, mint a szaruhártya széléhez. A sértés által létrejöttek rendszerint egészen körzetiek valának. Az előesett szivárványrészletek térfogatát

és alakját illetőleg kender-, és lencseszem mekkoraság között válakoztak, rendszerint kerekded alakkal hólyagként dudorodtak elő, vagy laposak voltak és a szaruhártya színvonalán nem emelkedtek túl. A sértés által létrejött körzeti iszamok hólyagot képeztek ugyan, azonban hosszúkás alakút. Megjegyzendő, hogy a szarutályog és sértés által létrehozott előesési hólyag színére nézve gyakran volt alkalmam azon különbséget megállapítani, hogy a míg amannál a kinyomott szivárványrészlet közönségesen el van még fedva részint genylepellel, részint a még végkép el nem pusztított Descemethártya darabjaival, és így az egész szürkesárgás fénytelen dudorként jelentkezik, melynek teteje ritkán mutatja a szivárványnak hol világosabb, hol setétebb,de mindig piszkossá zavart színét; addig a sértési eseteknél a kinyomult részleten az első időben ha nem is találtatik a szivárvány szerkezetére nézve rendesnek, színe változatlan szokott lenni. A hol az előesett részlett még hólyagalakú, a kórfolyamat első időszakaiban van, a hol lapos az, ott a folyamat vagy egészen megszűnt már vagy végszakáig jutott; azonban észleltünk oly eseteket is, melyeknél meg volt még félig meddig a hólyagalak, illetőleg kidomborodva találtuk az előesett részt, és a teke általános lobtüneményei már megszűntek; de ezek ritkán fordúltak elő, és csapképződésnek mutatták kezdetét ; a sértés által keletkezett előeséseknél nem egyszer tapasztaltuk, hogy a lobtünemények merőben hiányoztak és pedig nemcsak közvetlen a sértés után, hanem később és még akkor is, midőn izgató szerek lettek gyógyczélból alkalmazva.

Felesleges az előesés keletkezésének egyes mozzanataira ; az előesett részlet kórélettanára figyelmeztetnem, csak tapasztalatom azon részét tartom megemlítendőnek, mely azt bizonyító be nekem, hogy a takár következtében beállt előesés az, mely legszomorúbb véget szokott érni, épen azért mivel ezen betegségnél a szaruhártyának épen közepe az, mely aránylag legtöbbször lesz a tályogképződés székhelyévé. Még egy másik ok teszi az előesést ezen eseteknél oly nagy mértékben veszélyessé t. i. az, hogy a szaruhártya megrepedésekor az amúgy is dagadt képletek nyomása folytán aránylag sokszor lódíttatik ki a lencse helyéből, és ha nem is üríttetik ki végképen, legtöbbször egészen elhomályosodik vagy befekszik a szívárványtömlőbe és így szolgáltat okot a csapképződésre. Ezenkívül még az is megtörténik nem igen ritkán, hogy több tályog képződik, valamennyi megreped és 2, 3, 4 előesés is jő létre, megannyi különválasztva a köztük fennmaradt és el nem pusztuló szarurészletek által; ezekből fejlődnek azután az úgynevezett fürtös szaruszivárvány csapok, melyeknél alig lehet többé másról, mint kosmetikus czélt szem előtt tartó eljárásról szó. A himlő lefolyása alatt támadó előeséseknél a viszonyok némileg kedvezőbbek szoktak lenni leginkább azért, mert a tályogok elég gyakran esnek, ha nem is egészen körzetileg, de mégis elég félre a központtól, azután meg azért is, hogy ez -esetekben a teke többi képletei épek és legalább nem mozdítják elő a táplálás megakadályozása által a kórfolyamatot. A marasticus egyéneknél támadó előesések oly jóslatra jogosítanak, mint a himlösoknél, csakhogy mint annak helyén említém, ezen egyének tapasztalásom szerint közönségesen elhalnak. Sokkal kedvezőbb a jóslat a sértési előeséseknél. Itt rendszerint egészen körzeti az, és ha a sértő tárgy nem hatolt a mélyebb képletekbe, nevezetesen a jéglencsébe, a lefolyás rendszerint felette csendes és a gyógyeredmény, a láta félrehúzódását leszámítva, teljes.

Azon esetekben, hol az előesés nem központi és a behozatás idejében a kinyomott részlet vagy egészen lapos vagy csak könyed domborulatot mutató volt, többször akadtunk központi tokhályogra, melynek keletkezését nem merném úgy mint a központi átfúró szarufekélyeknél egyenes összefüggésbe hozni a szaruhártya genyedési folyamatával. Erre több okom van: elősző is, a tokhályog kicsisége és mindig krekded alakja, másodszor, mert ez esetekben a hályog nem áll szemközt a szaruhártya áttört részével és harmadszor, mert az esetek túlnyomó részében a hályog hiányzik. A kicsiségre és kerekded alakra azért fektetek súlyt, mert ha ezen elhomályosodása a toknak rárakott izzadmány kifejezése lenne, miért van ettől megkímélve a toknak többi, a látaterületbe eső része, ugyanezen okból nem tudom magamnak megmagyarázni a kerekded alakot sem, és ha a harmadik okot hozzávettem, valószínűnek látszik előttem, hogy ezen ese-T