Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1872-10-27 / 5. szám

71 72 jegyezvén meg, hogy gyermekek kozott aránylag ritkán fordulnak elő sértések, és ugyanazon tapasztalatokra nyújtanak alkalmat mint megnőtteknél ugyanis, hogy a látszólag jelentéktelen ütés néha végképi elpusztulásra vezet, holott igen tetemes megbántása a szemnek aránylag csekély kárt ejt rajta. A műtett egyének kora 7—14 év között ingadozott, az ille­tők különben egészségesek voltak. 1869-ben 3, 1870-ben 2, 1871- ben 4 egyén jutott kezelés alá. V. Szaruheg, szarufóit, szarucsap, lapos szaruheg és szivárvány közötti összeforradás fmellső odanövés). Ezen kóralakokat, melyek már csak végeit képezik a lefolyt betegségeknek csupán azért említem meg, hogy kiegészítve mint­egy a szarubántalmak csoportját feltüntessem azon egyének felette nagy számát, kik későn jutnak annak tudomására, miszerint van­nak orvosok, vannak kórházak a hol segélyt kereshetni és sokszor nyerhetni is. Felemlítem ezen eseteket azért is, hogy megmond­hassam, miszerint ezekből kerülnek ki nagyrészt a műtétek alá vetett szemek ; azon egyének, kiknél műtét nincs javalva, részint mert felesleges, a mennyiben a foltok csak kevéssé gátolják a lá­tást, részint mert a szemeken már segíteni nem lehet a roppant kiterjedésű hegek miatt, egyszerűen elküldetnek, kiknek szemein még javítani lehet a kórházba felvétetnek. Megjegyzem, hogy e tekintetben talán túl megyek azon határon, melyet kis intézetünk térviszonyai megengednek, felvevőn minden beteget, kinél a leg­kisebb reményem van használhatni. Innen van azután, hogy né­melyek eredmény nélkül vagy csak jelentéktelen sikerrel hagy­ják el kórházunkat. Az ezen pont alá eső egyének kezeléséről, minthogy ezek­nél műtét alkalmaztatik, nem fogok ezen szakasz most következő végén szólani, hanem külön szakaszban megemlékezni, mely az egész munka befejező részét fogja képezni. A mellékkörülményeket elhagyva e betegeknek még csak számarányát közlöm: Szaruheggel jelenkezett a 3 év alatt 76 egyén. 1869-ben 23, 1870-ben 28, 1871-ben 25 Szaru­folttal 56. 1869-ben 21, 1870-ben 16, 1871-ben 19. Sza­rué s appal 53. 1869-ben 16, 1870-ben 23, 1871-ben 14. Mellső odanővéssel és lapos szaru heggel 2, ez is 1869-ben. A másik két évben ily eset nem for dúlt elő. A. szarubántalmak gyógykezelése. Itt nemcsak azon esetek kezeléséről lesz szó, melyek az imént véget ért fejezetben tárgyaltattak, hanem azokról is, me­lyeknél a szarubántalmak mint másoglagosak léptek fel, ugyanis a köthártyabetegségek alatt megjelentekről és pedig ezekről min­denek előtt. Megjegyzem azonban, hogy egyszerűség kedvéért azon esetek kezelését, hol szivárványelőesés állott be, itt nem, hanem a szivárványbántalmak kezelésénél fogom fejtegetni. Midőn a köthártyabetegségek bármelyikénél a szaruhártya megtámadtatott, volt legyen a bántalom akár csak felhámfeler­­nyedés, legott főfigyelmünket a szaruhál tyára fordítottuk. A fel­­hámfelernyedés, mely köthártyahurutnál és takárnál igen sok­szor jelentkezett, az ezen betegségek elleni kezelést csak annyi­ban módosította, hogy ehhez az atropin naponkint egyszer való becsepegtetését csatoltuk; midőn a szaruhártyának beszürődése kezdett mutatkozni, az eredeti betegség ellen alkalmazásban volt összehúzó szereket, vagy jeges vízzel való borogatásokat legott félbeszakítva ezek helyett gyengéden izgató langyos borogatáso­kat alkalmaztattunk, az atropint naponkint 3-szor csepegtetvén be; ott hol a szaruhártya csak azon időben kezdett szenvedni, midőn a kCthártyabáutalom ellen már is izgató érintések voltak megindítva, ezeket szinte abbahagytuk, mindaddig, míg meg nem győződtünk arról, hogy a beszürődés vagy a fekély továbbterje­­dési hajlama nemcsak hogy megszűnt, hanem a visszafejlődésnek is megvoltak biztos jelei, melyek közé a lobtüuemények mérsék­lődésén kívül, mint annak helyén már említettem, főleg a beszű­­rődés és fekély szomszédságában megjelenő edényképződést szá­mítom. Ezen tünemények megjelenésekor az atropint ritkábban alkalmazzuk és ismét visszatérünk az érintésekre, természete­sen a legnagyobb óvatossággal. A hol a szarubántalom miatt a jeges borogatások lettek félbeszakítva, ezekre nem igen térünk többé vissza, a szaruhártya és köthártya közvetlen kezelése leend­vén ezentúl rendszerint szükségessé. Midőn a köthártya bántalma megszűnik és a szaruhártyáé nem, az eljárás a bántalom mivolta szerint egészen olyan mint az önálló szarubántalmaknál. A szem­csés köthártyalobtól függő szaruposztó ellen leghathatósabb a köt­hártya szorgalmas érintése kékkővel, a szaruhártyára közvetlen alkalmazóit gyengéd izgatók, mint milyenek a calomel és a sárga­­higanykenőcs, tapasztalásom szerint, alárendelt jelentőséggel bír­nak. Fő dolog marad mindig a kékkő, melylyel úgy a felső mint az alsó héj köchártyáját kell érinteni. Ez érintéseknek nem kell igen erőteljeseknek lenniök, és igen czélszerü az érintés után egy perczczel újra megnyitni a szemet és a köthártyáról az e közben képződött nyákgomolyokat eltávolítani. Minden 8—10 nap után czélszerü 2—3 napig szünetelni. Magától érthető, hogy e mellett a beteg ét- és életrendjét meg kell szorítani. Ezekben egyébiránt meg vannak adva körvonalai azon kezelésnek is, melyet egyéb szarubántalmak ellen követünk. Az altalános miheztartás olyan mint a köthártyabántalmaknál, kivéve, hogy ezen betegeket elein­­tén ágyban vagy legalább szobában kell tartani, nagy testmozgá­sok károsak, a tartózkodási hely félhomályos és a szoba mindig jól szellőzött legyen. A helyi kezelésnél igen fontos szerepe van a langymeleg szekfüborogatásoknak, melyeket mindenütt a legjobb sikerrel alkalmazunk, a hol szaruszüremlettel van dolgunk, ide értve azon fekélyeket is, melyek szélei és feneke piszkosak, szalo­­násak. A langyos borogatásokat naponkint 3-szor alkalmaztatjuk egy-egy óráig 5 — 5 perczenkint felváltva frissekkel és úgy tapasz­taltuk, hogy nemcsak , oszlató hatása nagy, hanem ennek folytán a néha rendkívül nagy fájdalmakat is gyorsan csillapítja ; az at­ropin gyakori, 3—4-szeri becsepegtetésén kívül mákony és higany­ból álló kenőcsöt kenetünk 3-szor napjában az illető szemfeletti homlokfélre, és a hol görvélykórnak vannak jelei, görvélyellenes szereket nyújtunk. A szemet, ha a beteg tűri lekötjük, ha nem, le­függönyözzük, vagy ha ezt is ellenzi ernyőt hordatunk vele. A lobtünemények szüntekor a még hátramaradt lobtermény ellen calomel és sárgahiganykenőcsöt alkalmazunk mindaddig, a míg elmúlásra bírjuk azt, vagy arról győződünk meg, hogy a mi még hátramaradt semmi szernek nem engedő hegképlet. Az edény szalag ellen szintén langyos borogatással kezdjük, kivévén a hol az már hosszabb idő óta áll fenn, a midőn rögtön calomelt hintünk be, és teszszük vagy tétetjük ezt mindennap egy­szer, kivéve, ha izgatott a szem, ekkor szünetelünk és atropint cseppentünk be egyszer naponkint a míg az izgatottság megszűnik, mire ismét a behintések következnek. Az edényszalag eseteiben én részemről, ámbár számosak azon egyéuek, kik a legnagyobb szorgalommal és kitartással kezeltették magukat, a foltnak végké­­peni eltűnését egy esetben sem észleltem. a felületes szarulob ellen csakis atropin és néha görvély­ellenes szer alkalmaztatott, a következményi bajok ellen a már említett módon jártunk el. Ezen esetekben sokszor tapasztaltunk teljes gyógyulást, különösen midőn csak részleges volt a bán­talom. A gyurmabeli szarulob, miútán jobbára szüremletek állanak be, szintán a már érintett gyógykezelési szempontok alá esik. A szaruellágyulás eseteiben íődolog volt a belszerelés; a beszürődések elleni eljárás itt is olyan mint a többieknél; a szi­várványelőesés elleni kezelés annak helyén lesz tárgyalva. A descementhártya előesésének egy esetében az atropin be­cseppen tések és mákonyfestvény híg oldatának alkalmazásán kívül folytonos nyomkötés alatt, teljes gyógyulás éretett el. A sömörös szarubántalom valamennyi alakjánál ismét a szü­remletek elleni javalatok voltak mérvadók. Az ezen kóralakból keletkező szaruposztók ellen gyengén izgatók lettek a lobtünetek szüntével igénybe véve. Ha még felemlítem, hogy a szarusértéseknél néha nadályok alkalmaztattak és az atropin és langyos borogatásokon kívül, a hol szükséges volt, a hályogkivétel vagy az előesett szivárvány lemetszése eszközöltetett, hogy az idegen testeket Schuft-féle ka­nállal vagy a hol lehetett papírból csavart kutaszszerü készlettel távolítottak el és atropint becseppentvén a szembe, azt tanácsol­tuk a betegnek, hogy ne dolgozzék és kötést hordjon néhány na­pig a szemen, körülbelül minden elmondottam, mi az előfordúlt szarubántalmak ellen kórházunkban alkalmaztatik. Kitűnik mind­

Next

/
Thumbnails
Contents