Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-02-18 / 1. szám
5 6 sem vonhatni kétségbe, hogy kliensénél azon igen ritka szarubántalom volt jelen, melyet keratitis vesiculosa neve alatt ismerünk, és melyet párisi tanárom Desmanes Pemphygus corneae nevével jellegzett. Ezen szarulob a legfájdalmasabb kórnemeknek egyike, oly annyira, hogy már többször a szemteke eltávolítását tette szükségessé. Szerencsére ezen szembántalom rendesen csak megvakult szemeken, és mindenféle képen elfajult szarukan szokott előfordulni (én soha sem láttam másképen) ; de annál inkább kell féltenünk, hogy az imént leirt esetben csak is sajátságos, és kivételes befolyások hozhatták azt létre a különben ép szemben. Az ötödik agyideg első ágában lefolyó érzési-. valamint edénymozgató szálak félbehagyással járó bántalmazottsága, minőt a malariagerj ritka esetekben szokott előidézni, leginkább képes e különben sölét kórlefolyást némiképen megmagyarázni. Meg kell különben említenem, hogy a hólyagos szemlob közönségesen fájdalomtól, szabad időközöket szokott mutatni, melyeket azonban soha sem észleltem oly rendszeresnek, mint milyenek ezen esetben voltak Minden körülményt tekintetbe véve, hajlandó vagyok az említett esetet mint az irodalom eddigelé közölt félbenhagyó szemlobesetek legérdekesebbikét és legtanulságosabbikát tekinteni, a mennyiben itt a zsába mellett nem csupán a köthártyai vértorlódás, mely oly sokféle értelmezést eDged, hanem valódi savós természetű félbenhagyó lobtermény elválosztása is jelen volt, mely utóbbi mozzanatra nézve még sokféle skepticismus áll fenn a szemészek körében. A mi saját tapasztalaimat a szóban levő tárgyra nézve illeti, mindennek előtt meg kell említenem, hogy már régebben különös megfigyelés tárgyává tettem azon szemlobeseteket, melyek váltóláz után jelentkeznek, tehettem azt pedig annál inkább, mivel az első beteg, melyet 1849-ben haza térve önálló gyakorlatomban kezeltem, épen váltóláz után keletkezett konok lefolyású és genygyülemmel szövődött szarulobban szenvedett, ügy látszik, hogy Arit tanár is többször észlelt szarubántalmat váltóláz után, mivel pár év előtti egyik találkazásunk alkalmával hozzám erre nézve kérdést intézett. De daczára annak, hogy váltóláz után elég gyakran találtam szarulobot, vagy annak utóbajait, nem volt egész az utolsó időig alkalmam oly esetet észlelhetni, melyben a szarulob kimutathatólag váltólázzal együtt jelentkezett vólna, és még kevésbé olyanokat, hol a szarulob oly körülmények alatt lépett volna fel, miszerint azt álczás váltóláznak felismerni hajlandó voltam volna. A közelebb befolyt évben azonban több oly eset fordult elő gyakorlatomban, melyben a malaria által már régebben megrongált egészségű egyének rohamokban fellépő szarulobban szenvedtek, mely rohamok értelmezésére nagy válószinüséggel lehetett a váltóláznak a testben rejlő befolyását felvenni. É tekintetben azonban döntőbb azon nehány eset, hol a szarulob csakugyan a váltólázroham többi ismert tüneteivel együtt lépett fel, mely tünetek pedig a szembántalom által többé kevésbé háttérbe szorittattnak. Ha be is kell ismernem, hogy észleleteim, a láztünetekre nézve, melyek a roham alatt jelen voltak igen hézagasok, milyenek a járólagos betegeknél és átalában a rohamos bajokban szoktak lenni, még sem hiszem, hogy az olvasó a váltólázat illetőleg kétségben lesz. Ezen alkalommal csak ezen pár esetet fogom röviden vázolni, a többieket egy későbbi közleményre tartva fenn. I. Wichnalek A. 52 éves hentes mester Budán, jobb szemével gyuladás folytán már 80 év óta nem lát tisztán, mivel a lob terjedelmes szaruhomályt hagyott hátra. Azután nem volt baja egész 1866-ig, mikor ismét szemlobja volt jobb oldalt; azóta már többször ismétlődött a baj. F. é. október 18-án sokáig szabadban tartózkodott ködös hideg időben, mi által a jobb szem újra meggy uladt. Nagy fájdalmai ellen köpölyöztette magát, mire enyhülést érzett. Okt. 25. jelent meg nálam a jobb szem mérsékelt belövelésével,de fájdalomtól ment állapotban. Állítólag, két nappal előb éjszakán iszonyú fájdalom volt jelen, mely a reggeli órákban megb szűnt. A szaru közepét régi homály foglalja el, mely részben öszszeolvadó sok apró foltokból áll, milyenek ismétlődött felületes- ! körülírt beszürődmányek után szoktak fennállani; a látát egészen elfedi, de edényezést nem mutat. Ezen régi homály közepette és felette jelen van fris beszürődmény, mely nem egészen kerekded, hanem inkább hosszúkás alakot mutat és éles szélekkel van ellátva. Rendeltem Atropint és szunyalkenőcsöt. Három nap múlva t. i. okt. 28-án újra megjelenve elbeszélte, hogy mind az első látogatására következő éjszakán — tehát 25-kén — mind a múlt éjjel — tehát 27-én — a fájdalmas roham ismét bekövetkezett, s ő maga figyelmeztetett arra, miszerint a rohamok határozottan harmadnapi typust követnek. A fájdalmat mint kiállhatatlant írja le, mely a szemgödör széltől kisugározva az egész fél fejre kiterjed. A szemet nagyon belövelve talátam, az említett fris beszürődmény pedig sokkal nagyobb volt, és tökéletesen zárt, mintegy lencse mekkoraságu karikát képezett, melynek közép része épnek, illetőleg csupán a regi foltok által homályosodottnak mutatkozott. A kank a formájú fris beszürődmény egész terjedelmében kissé emelkedettnek, felülete pedig fekély gyanánt tűnt fel. A beteg a rohamon kívül nem érez semmi fájdalmat, leszámítva némi csekély kellemetlen érzést, mely hasonló felületes beszürődménynyel mindig karöltve szokott járni, de melyet a beteg fel sem vesz. Állítása szerint a fájdalom mindig rázó hideggel lép fel. Rendeltem 10 szemer kínait. Okt. 29. a roham már délután 4 órakor jelent meg, tehát pár órai előbbezést mutatott. A szemállapot alig változott, a fekély szúikés, tisztátlan, a belövelés mérsékelt ; könnyezés igen csekély. Bal alhasi tájban időnként fájdalomról panaszkodik, a lép kissé dagadt és nyomásra érzékeny. Rendeltem 20 sz. kínait. Okt. 31-én a roham kimaradt, de nov. 1-én 4 órakor reggel tehát egy napi késlekedéssel ismét megjelent. Ezen rohamra, mely hideg nélkül folyt le és csak 8 óráig tartott, következett még egyetlen egy, t. i. nov. 2-án liy2 érakor megint hideg megelőzése nélkül, mely 8*/2 óra hosszáig tartott Nov. 3-án a szem nem változott lényegesen; daczára a helybeli gyógyszereknek: nyomkötés, atropin, lágymeleg borogatások, morphinkenőcs, a fekély még mindig tisztátlan ha nem is emelkedő (gebläht), de fájdalom a rohamokon kívül nincs jelen. A láta jól van kitágulva. A beteg naponta 12 sz. kínait vevén, a roham többé nem jelent meg, és így csak nov. 24-án láttam újra a beteget, mikor csupán begyógyult szemét jött bemutatni. II. K. R., 56 éves ügytársunk 1862-ben intermittens tertiana perniciosában szenvedett, melynek egyes rohamai nagy comával folytak le; a megbetegedés n ocsáros helyen való tartózkodás által, ki volt mutatva. Az óta nála majd nem minden évben egyszer, sőt többször is hideglelési rohamok jelentkeztek harmadnapos typussal. 1870. április havában több roham jobboldali szemgödör feletti zsábával volt összekötve, mely zsába úgyszólván maga képezte a roham lényegét, a többi láztünetek a nagy fájdalom által háttérbe szoríttatván. Szemeiben már régebben szürke hályog kezdete mutatkozván, a beteg ezen fájdalmas rohamokat a hályoggal vélte összeköttetésbe lenni, miért is szemorvos véleményét kérte, ki különben az egyszerű lencsehomályon kívül semmi szöveményt sem talált. Múlt ősszel megint ismétlődött a hideglelés, de zsába nélkül, az utolsó roham október elején volt, közvetlenül a hályogműtét előtt, melyet S i k 1 ó s y tagtársam a jobb szemen vonalmetszéssel véghez vitt, s pedig minden kellemetlen közbejövetel nélkül és a legjobb sikerrel. A beteg már második héten szabadon mozoghatott, már kezdett kijárni és igen jól érezte magát, midőn nov. 7-én, a műtét utáni ötödik heten 12 % ódakor éjfél után őt jobb- műtött-szemének és környékének előtte már ismert, de most még fokozódott fájdalma riasztotta fel álmából. Könyezés és fájdalom egész estig tartott. En a beteget akkor még nem láttam, de Si kló sy tr. kihez más nap folyamodott, kis felületes beszürődményt talált a szaru közepén. A szem akkor alig volt érzékeny és igen csekély belövelést mutatott. Nov. 9-én, kissé későbben t. i. 1 % órakor éjfél utáu jött a második roham, ép oly fokban mint az első, mire kínait vett. A 3-ik roham nem 11, hanem 12-én 4 órakor reggel jelent meg, tehát már több mint egynapi késlekedéssel. A rohamot megelőzi kis borzongás az egész ! testben, vagy inkább avval kezdődik, mely után nem sokára fel* T
