Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-06-16 / 3. szám
39 40 173; gyurmabeli sz. 1. 42; edényszalag a szaruhártyán 54; sömörös sz. 1. 19; szaruposztó 13; szarutályog 74; szaruheg 76; szarufolt 56; szarucsap 53; szaruellágyulás 6 ; idegen test a szaruhártyán 20; szarusértés 9; lapos szaruheg és szivárvány közötti összeforradás (mellső odanövés) 2; a Descemethártya előrenyomulása 1. Hogy a kóralakok ezen hosszú sorozatának tárgyalását mentői rövidebbre vonhassam és egyszerűbbé tehessem, czélszerünek látszik a rokon kóralakokat azaz azokat, melyek vagy keletkezésük idején mutatnak némelyekben hasonlatosságot vagy véglefolyásukkor nyújtanak sokakban megegyező változatokat, összefoglalva tárgyalni. 1. Szarufekély, körülírt szaruszürerdet, szarutályog, edényszalag a szaruhártyán. A szarufekély azaz azon változása az illető szövetnek, mely anyaghiányon alapszik, izgatottsági tünemények kíséretében vagy ezek nélkül jutott kezelés alá; fekvése központi vagy körzeti volt inkább; egyesen vagy csoportosan lépett fel; tiszta vagy zavaros környezettel birt; maga a fekély tiszta fenékkel és szélekkel, vagy pedig piszkos alappal és felhányt, szalonnás oldalfalakkal jelenkezett; ezeken kívül vagy utolsó szakát képezte a majd alább leírandó folyamatok egyikének vagy másikának, avagy pedig közbenső lánczszemét egy benne még nem végződő hanem általa továbbfüzött folyamatnak,, a mennyiben genysülyedése'kre a mellső csarnokba és ez által több Ízben szivárványlobokra. sokszor pedig szivárványiszamokra is szolgáltatott alkalmat. Általában úgy tapasztaltam, hogy a jelentéktelen izgatottsági tüneményekkel vagy ezek nélkül lefolyó szarufekélyek központiak, vagy legalább közelebb feküsznek a központhoz mint a körzethez, és nem mindig ugyan, de rendszerint tiszta, átlátszó alappal és oldalszélekkel bírnak; a piszkos fenekű, felhányt, szalonnás szélű fekélyek, melyeknél rendszerint a szaruhártya szomszéd részei is be vannak kisebb-nagyobb terjedelemben szűrődve, vagy magán a limbuson foglalnak helyet, vagy ehhez feküsznek közelebb mint a körzethez, és közönségesen izgatottsági tüneményektől kisérvék. A szaruközponton előforduló piszkos szürkesárga színű fekélyek, szintúgy mint az imént említettek izgatottsági tüneményekkel folynak le, és ezek körül is kisebb-nagyobb mértékben van a szaruhártya szomszédsága beszűrődve. E két rendbeli fekélyek nemcsak az által különböznek egymástól, hogy mint említém az észlelés idején az egyiket izgatottsági tünemények kísérik míg a másikat nem, hanem kóielőzményi tekintetből úgy áll a dolog, hogy a míg a tiszta fekélyek, melyek mindig kerekded alakot mutatnak és igen kicsinyek meg sekélyesek, rendszerint egyszerű, körülirt szüremletek maradványai, addig a másik rendbeliek különféle alakban fellépő és a szaruszövetbe mélyen beható szüremleteknek következményei, és a míg amazok második és utolsó szakát képezik a körülirt szüremlet kóréletfolyamatának, addig ez utóbbiak a szaruszövet elgenyedésének egyik közbeeső szakát képezve csupán, előre meg nem határozható irányt adhat a folyamatnak. Ezeknél fogva kórjóslat tekintetében is nagy különbség van a két rendbeli fekélyek között. A lefolyást illetőleg, a tiszta átlátszó fekély kellő szerelés mellett is, melyről e fejezet végén lesz szó, szerfelett lassan gyógyul, úgy hogy néha hónapokig tart a mig a fekély feneke uj szaruszövettől kitöltve rendes színvonalra emelkedik; ezen fekélyeknél tapasztaltuk legtöbbször az úgynevezett kőszörlap (facetté) képződését, azaz oly állapotot, midőn a fekély helye lapos marad, nem nyervén el a szaruhártya rendes domborulatát. A másik rendbeli fekélyek lefolyása sokkal változatosabb. Igen messze vezetne annak minden módosulását e helyen fejtegetni, azért csupán azon mozzanatok kiemelésére fogok szorítkozni, melyek egyrészt a fekélyek közötti különbséget látszanak jellegezni, másrészt azon különbségre vonatkoznak, melyet gyermekek és megnőttek szemén volt alkalmam megfigyelni. A piszkos szürkéssárga központi fekélyek lefolyásánál nem ritkán észlelni, hogy genysülyedések jőnek létre vagy a szarulemezek közé, vagy ha a fekély az egész szaruszöveten áthatolt, a csarnok fenekére; az ily genysülyedések kivált a mellső csarnok fenekére, eddigi 1 tapasztalataim szerint körzeti fekélyeknél nem állanak be oly gyakran, valószínűleg azon okból, mert a szivárványhártya a fekély hátsó nyílása felé nyomatván, ezt vagy betömi vagy merőben keresztül esik rajta kifelé, a központi átfuródásoknál ez nehezebben jöhetvén létre, kell hogy gyakrabban legyenek a genygyülemek észlelhetők. A központi átfúró fekélyek egy másik nem épen ritkán jelenkező tüneménye az, hogy az átfúródás és a csarnokvíz kiömlése után részint a tokra történnek lerakódások, részint a szivárványhártyára, lobot és hátsó odatapadásokat idézvén elő ez utóbbi képletben; a szivárványlob rendszerint csakhamar eltűnik az odatapadásokkal együtt, a tokra vetett izzadrnány azonban sok esetben vesztegmarad és ezentúl központi tokhályogként szerepel; a körzeti fekély ha felfakad, mint már említém, leginkább mellső szivárványodatapadást vagy iszamot okoz, melyből később részleges szaruszivárványcsap fejlődhetik; a központi fekélynek még egy tulajdonságát a gyermekkórházban csak egyszer észleltem ugyan, de egyéb gyakorlatom is tanúskodik e tulajdon mellett, mely abból áll, hogy midőn a piszkos szürkéssárga fekély kitisztul és e közben alámélyed a Descemet-hártyáig, ezen hártya előrenyomatik. Ezt eddig körzeti fekélynél nem észleltem. Ezek lennének röviden azon főmozzanatok, melyek a fekélyek kórlefolyásában észlelt különbségekre vonatkoznak; a betegek életkorát illető kórlefolyási különbségek abból állanak, hogy a míg megnőtt embereknél a szarufekélyek többnyire rendkivülnagy fájdalmakat okoznak és néha a szaruhártya megcsapolását teszik szükségessé, gyermekeknél fájdalmak a legritkább esetben vannak jelen; megnőtteknél a genysülyedések ritkán fordulnak elő és ekkor is inkább a lemezek közé. holott gyermekeknél igen gyakran és jobbára a csarnokba — amazoknál a vetett geny igen lassan, ezeknél a sokkal nagyobb mennyiség is néha pár óra alatt felszívódik de ép ily gyorsan fejlődik ismét; megnőtteknél a fekély és környezete, felette lassan tisztul ki, gyermekeknél gyorsabban, sőt két esetben nagyfokú hasmenés alatt bámulatos sebességgel — nehány óra alatt — visszanyerte a szaruhártya rendes fényét és maga a fekély kitisztult. A lefolyásra nézve még csak azt akarom megjegyezni, hogy ezen fekélyek legjobb esetben is heget hagynak hátra, melynek alakja, mekkorasága a fekély alakjától és attól függ nem lépett-e fel több fekély egymás mellett és ezek elszigetelve maradtak- vagy összefolytak-e. Ezen viszonyok különfélesége természetesen módosítólag hat a hegre. Egészben véve gyermekeknél még a terjedelmesebb szarufekélyek is, melyeknek gyógyfolyamata nem zavartatik szöveményező köthártyabántalom által — ezekről itt nincs szó — igen kedvező lefolyást mutatnak, a mellsőcsarnoki genygyülemnek rendesen nincs nagy jelentősége, a mi pedig a hátramaradó heget illeti, az is sok esetben jóval kisebb mint az orvos azt eleintén remélni merné. És ha mégis épen gyermekek között találkozunk leggyakrabban heges szarucsappal, vagy legalább az ily esetek legtöbbike gyermekkorban jő létre, ezek rendesen nem az itt tárgyalt fekélyedési folyamatnak következményei, hanem legnagyobb részt elhanyagolt köthártyatakár által hozatnak létre. Szarufekély ellen 1869-ben 64, 1870-ben 143, 1871-ben 157 egyén kezeltetett. Ezen egyének % részénél mind a két szemen voltak fekélyek, % részénél a fekélyek egészen a szaruhártya környi részén fészkeltek. A görvélykór határozottan kifejlődött jelenségeit a betegek % részénél jegyeztük fel. Az oltásról ezen eseteknél csaknem mindenütt volt a betegekhez kérdés intézve és azoknak % része be volt oltva. Egy éven alóli betegek az összes számnak csupán ysi részét képezik; az első és tizedik év közöttiek számaránya %; a többiek nagyrészt a 10-dik és 20-dik életévből valók. A szaruhártya körülirt beszürődését bátran lehet gyermekbetegségnek nevezni a szó szorosabb értelmében; fellépését ép úgy mint a szarutülkszéli pattanásokét rendszerint heves izgatottsági tünemények előzik meg, hevesebbek, mint a pattanások keletkezését, de enyhébbek mint az alább leírandó sömörös fakadékokét. Ezen szüremletek mindig kerekded alakkal bírnak, mákszem mekkoraságuak, szürkék vagy szürkesárgák, kis térfogatú, alig észrevehető zavaros udvar veszi körül és rend-
