Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-06-16 / 3. szám
37 38 Febr. 6-kán lándzsával, a szálkát keresztező irányban tétettek a szaruállományba metszések, melyek czélja volt az idegen testig előnyomulni, azt megingatni és aztán csipeszszel kihúzni; a megfogás sikerűit is, de nem a kibúzás, mert a szálka előbb megmaradt része most is csak ott ült. A műtét után ismét az előbbi eljárás követtetett, a visszahatás ismét néhány nap múlva véget ért. Febr. 11 -kén a szálka hosszirányában tétettek felső és alsó széle mellett, a szálka alá összefutó ék alakjában, meteszelések, az aláásott részben azután csipeszszel kerestetvén a szálka foszlányai, mi bizonytalan eredményt adott, mert a szürkésen beszüremkedett és feláskált szaruállományban a szinében kevéssé különböző szálkát annál kevésbé lehetett már meglátni, mert a környékbeli nehány edényágacskából jövő vér is oda vegyült. Összefüggő alakban szálkadarabok nem húzattak ki, de most már számítani lehetett arra, hogy a feláskált szarufoszlányok lemállása alkalmával a szálkadarabok is ki fognak küszőböltetni. A lobos izgatottság megint hamar eltűnt. Midőn beteg febr. 20-án halavány szemmel elbocsáttatott, a szaru külső felében,a szálka — és 3-szori mütevés helyén, csak vékony szürkés csík látszott, a szálkának semmi nyoma, a szem szabadon használható, látása S2<72o. Ezen esetben a műtétek utáni hamar múló visszahatások fényesen igazolják azon eljárást, hogy idegen testek eltávolításánál a szarnhól inkább többször mütegyünk kíméletesen, mint semhogy első Ízben minden áron, inkább saját műtői hiúságunk kielégítésére mint a beteg szemének érdekében, erőltessük a kivételt. 7. Sérülési hályog következtében gyors 1 e ncsepuífadás és fájdalmak. 0. József 49 éves parasztgazdának bal szemére favágás közben darab fa szökkent, mely a látást ugyan megzavartadé fájdalmat alig okozott. 8 napig még dolgozott, aztán orvost hivatott és lefeküdt. A fájdalmak két hétig mérsékeltek, 4 nap óta felette hevesek voltak. Ezért 1871-ki jan. 30-kán hozzánk jött. A szaru közepén 1"' rövid zúzott sebet és a mellső csarnokban ezt kitöltő puffadó szürkés lencseállományt találtunk, úgy hogy a megszakadt’ lencsetok egész hennákét a csarnokba ürítette ki, a szem kemény volt. Innen tehát a fájdalmak. A fényérzet jó, mélyebb sérülés tehát kizárható. Egy napig hideg borogatásokat csináltattunk és szunyáit fecskendeztünk a bőr alá. Másnap egyszerű lencsekivonáshoz hasonlag szarucsapolás végeztetett; kívül és alól a szálúszélhez közel, a szaruban, lándzsával 3'" hosszú bemetszés tétetett, a Daviel-féle kanállal a hátsó sebnél hátrafelé nyomatott és a lencse legnagyobb részben a mellső csarnokból kibocsáttatott, kevés részlet maradt vissza. Ezután fekvés sötétben és hideg borogatások, atropin becseppentések 3-szor napjában. A fájdalmak néhány óra alatt egészen elmúltak. 10 nap múlva a szem izgatottság nélküli volt, a mellső csarnokban félzsírosodásban levő néhány lencseczafat még a látást akadályozta, de egyéb jelenséget nem okozott, a láta tág volt. Haza bocsáttatott atropinnal. Egy hónap múlva ismét előjött; a láta fekete, a szarusebb begyógyúlva. A tisztalátásra hályogüveg kellett volna, de a másik szem rendes látása mellett ilyen nem adatott. 8. Nehéz sérülés, vérszem. H. János 28 éves lakatosnak bal szemébe munka közben nagy és nehéz véső ugrott fel. Beteg a nagy fájdalom és ijedtségtől elájult, midőn felocsúdott, fényérzése is el volt már veszve, a vérzés néhány óráig tartott, hideg víz alkalmaztatott. Másnap 1871-diki febr. 4-én kórodánkra vétetett fel. Találtunk a balszem héjain könnyű zúzási nyomokat, a szemhéjrés csak szenvedőleg nyitható, mi mellett könyfolyás és heves fájdalom áll be, a szaru petyhüdt, összeesett, alsó fele a tűiktől lebenyszerűen leszakadva, széle csorbás, különösen a sebzugak felé, szürkésen beszüremkedett, egyik sebzugtól a szaru közepe felé is megy beszakadás, a szivárvány vérrögöktől ellepve, melyek foszlányokban a szarúsebből is kinyúlnak, a láta nem vehető ki, a tekebeli köthártya vérrel aláfutva, vizenyősen duzzadt, semmi fényérzés, az arezra, homlokra, halántékra kisugárzó fájdalmak. Hogy a szem belsejében minő sérülések történtek, azt meghatározni nem lehetett, de gondolni lehetett szivárvány—le és elszakadásra, lencse ficzamra, lencsetok repedés és szürke hályog képződésre, sugártest- és üvegtest-zúzásra, reczeg- é3 érhártya- repedésre vagy levállásra stb. Minden esetre a szem belseje vérrögökkel volt kitöltve, tehát vérszem (haemophthalmus) volt jelen, mert a fényérzet rögtön elveszett, mi nem úgy értelmezendő, mintha a reczeg maga azonnal elvesztette volna fényfogó képességét, hanem úgy hogy a nagy mennyiségű vérrögök és a vérenyő (ecchymoma) a fénysugaraknak a reczegig való előnyomulásának útját állták. A látást rögtön, mintegy egyetlen ütésre megszakasztják a reczeg központi üterének dugulása szívbántalmaknál, a látideg elmetszése vagy nagyobb fokú zúzása; a test egyéb helyeiről történő nagymérvű vérzések és vérhányás a midőn a szemen tárgyilagos változások nem láthatók, és sérülésnél a vérszem. Itt csak ez utóbbiról lehetett szó. Ha a vér eltakarodik, még némi látás visszajöttére is lehetett remény. Miután még 24 óra sem telt el a sérülés óta, el kellett készülve lenni azon eshetőségre, hogy a lobos visszahatás még emelkedni fog. Kedvező volt, hogy idegen test nem lehetett jelen a szemben, mert a sérülést okozó véső nagy volt és rajta csorba nem találtatott. Sötét helyre fektettük a beteget, jégborogatásokat éjjel-nappal, szűkén tápláltuk és hashajtót adtunk. 5 nap alatt a tünetek alábbhagytak, a fájdalom elmúlt, a vizenyő és vérenyő lohadt, a szivárványból részletek láthatók lettek, a szarulebeny odatapadt, a beszüremkedés oszlott. Ekkor beteg nem nyughatott többé, minden áron el akart menni. Hasztalan volt minden lebeszélés. „<) azt tuija, hogy magától jó lesz minden, fájdalma nincs, ezen szemének hasznát már nem fogja venni“. Elbocsátottuk isten hírével, de legalább viseljen köteléket a bal szemen, ernyőt a jobb szemen, ne dolgozzék és nézesse meg szemét időnként orvossal. Félni kellett, hogy czélszerütlen magaviselet mellett még szemtekelob (Panophthalmitis) és a másik szem rokonszenvi szivárvány-érhártyalobja is állhat be. Elestünk azon kilátásunktól is, hogy a vér felszívódása után a szem belsejében esett változásokról nyerhetünk bővebb felvilágosítást. (Folytatása következik.) Visszapillantás a pesti szegény gyermekkórházban 1869. jan hó 1—töl 1871. decz. hó 31-ig kezelt szembetegségekre. Vidor tr.-tól. (Folytatás). III. Második fejezet. A szaruhártya bántalmai. A szarubántalmak kórjelzésénél azon rendszert követtem, mely intézetünkben már működésem előtt is uralkodott, ugyanis minden egyes betegségnél maga a szövetváltozás szolgált az elnevezés alapjául, és igy természetes, hogy jóval több kóralakot különböztettem meg, mint ha e rendszertűi eltérve megelégszem azzal, hogy a görvélykór terebélyes neve alá sorozok számos kóralakot, melyeknél csakugyan alig volt kétséges a bántalom gőrvélykórból való eredése. Az intézetünkben eleitől fogva behozott ezen eljárás az orvosra nézve fárasztóbb ugyan, és tekintetbe véve, hogy az általunk szorgalmazott eme finomabb megkülönböztetés egyes esetekben a kezelést semmiben sem módosítja, még sem vonhatni kétségbe, hogy vannak esetek, melyeknél csakis szabatos megkülönböztetése a szöveten ejtett változásoknak teszi kikerűlhetőkké a kezelési tévedéseket. Ezen pontra a gyógykezelésnél még visszatérni lévén szándékom, itt csak azt említem még meg általánosságban, hogy a szarubántalmakban szenvedő egyének egy részénél valóban jelen voltak a görvélykórnak kisebb nagyobb mértékben kifejlődött jelei. Szarubántalom ellen a 3 év alatt kezeltetett 1141 egyén, ezek közül 968 járólag, J73 a kórházban. Az egyes évekre következőleg oszlik fel e szám. 1869-ben 251 bejáró, 52 kórházi, 1870-ben 387 bejáró, 60 kórh., 1871-ben 330 bejáró, 61 kórh. Minthogy a 3 év alatt a kórházban fekvőleg kezelt betegek összes száma 283, ebből váltig kiderül, hogy ezen számnak csaknem kétharmada szarubántalómban szenvedőket illet. A fentebbiekből kitetszik egyszersmind, hogy az összes szembetpgeknek csaknem felénél szaruhártya betegségek fordultak elő, pedig nem is számítom ide az első fejezetben, illetőleg a köthártyabántalmakat fejtegető szakaszban felhordott eseteket, a hol ugyancsak a szaruváltozatok következményi betegségek jellemével birtak. Az előfordult kóralakok és ezek számaránya következő: szarufekély 364; körülirt szaruszüremlet 179; felületes szarulob 3*
