Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-06-16 / 3. szám
— Wtl 35 — — 36 lencsefelszívódás jött volt létre. Hogy a szivárványmetszés nem felfelé végeztetett, holott ez irányban volt a láta rendesnél szükebb, ennek oka az volt, hogy ott nemcsak a lencsetokhoz tapadás, hanem szöveti sorv is volt, mely a kihúzást valószínűleg meghiúsította volna. A műtét utáni sebgyógyulás rendes volt. Nov. 14-kén a hályogműtétet én végeztem, és pedig Rosas sarlószerü hályogtűjével a tűikbe szúrtam, az üvegtesten és óvecsen keresztül a hátsó, azután a látában a mellső csarnokba jutottam és emeltyüszerű mozgásokkal keresztmetszéseket ejtettem, melyek a hályog alsó, látható felében nagy tátongó rést eredményeztek. Másnap a visszahatás mérsékelt volt és a látában pehelyszerű lencserészek úszkáltak, melyek azontúl felszívás útján tünedeztek. Nov. 27 kén a beteg hazament, következő állapottal: némi belöveltség a szaru körül, a lencsében alól és kívül szabad rés, az alsó lencseszél fölebb vonúlt, mindkét helyen a szemfenékből tükörrel verőfény nyerhető, a lencse egyéb helyein pelyhecskék állanak elő ; rendeltetett, hogy sötét védüveget hordjon és ne dolgozzék. Jan. közepén ismét bemutatta magát, a szem halavány volt, a láta terében lencserészek nem voltak többé, -f 4 üveggel látása S20/4o volt és -f- 2% el Jaeger 1 olvashatott. 2. Sérülési hályog és szaruheg. — Gr. Károly 12 éves, kesztyűs fia, 6 év előtt ívből lőtt nyil által sérült meg jobb szemén. Most semmi belőveltség, a szaru felső külső negyedében vonalszerű heg, melybe a szivárvány megfelelő látaszéle be van nőve, a láta egyébként tág, a lencse lelapúlt, szürke, mellső tokján a belfelületen krétafehér lerakódások. 1870. oct. 12-én a szarun át a tok bemetszetett, mire azonnal az elhigult lencseállomány a mellső csarnokba ömlött és vizét megzavarta, úgy hogy több metszést végezni nem lehetett. Délután a csarnokvíz tiszta, a lencse egészen felszívódva volt, a mellső lencsetok a hátulsóval érintkezett és foltjaival vastag utóhályogot képezett. Oct. 18-kán az utóhályogot a tülkön át az üvegtestbe lenyomtam, mi által a láta szabaddá lett. Oct. 21-kén a beteg -(- 4-el S20/io0 látott és gyógyulva elbocsáttatott. 3. Szarusebzés a láta előtt. — B. Lajos 7 éves, 1870. nov. 1-én diónagyságú kővel bal szemén találtatott, melyet játszótársa emeletről az udvarba feléje dobott. Nov. 10-kén a kórodéra felvétetett.Fényiszony és könyfolyás mellett a szarun átható sebet láttunk, mely haránt irányban 4'" hosszban majdnem a belső széltől a külsőig terjedt, a szarut közel egyenlő felső és alsó részre osztotta, tátongott és széleivel tetőzetszerüen kiállott; a csarnokvíz ki volt folyva, a szivárvány a szaruhoz simult, a láta szűk volt, a lencse sérületlen de előnyomúlva. * Egy hónapi hideg borogatás, atropin, majd védkötéssel való kezelés után a seb be volt hegedve, a szaru rendes görbülésű, a szivárvány belől és kívül egész szélességében vonalszerűén a hegbe nőve, fölül és alól szabad, a mellső csarnok csak itt van némileg meg, a hátsó csarnok azonban annál mélyebb, a lencse rendes helyén és egészen zavartalan. A látás, a látát haránt elfedő heg miatt, csak 20/ 100* És ennek megmaradása sem biztos, mert a mellső odanövés idővel másodlagos glaucomát okozhat, mely ellen szivárványmetszést kell még későbben végezni. 4. Sebzés a szaruszél táján. — E. János 21 éves rézmivesnek jobb szemébe serpenyő foltozásnál 1870-ki nov. 15-én darab vas pattant, mely nem hatolt mélybe, hanem a sérült által a szemhéjrésből vétetett ki és újjpercz nagyságúnak bizonyúlt. A fájdalom élénk volt, vér ömölt, a látás elveszett. Orvos megnézte a sebet és a tekét kutaszolta ! Másnap a kórodára jött a beteg, kívül alól déllői irányban a szaruszél táján mintegy 21/2"/-nyi szakított seb van, melynek fele a tűikbe, fele a szaruba esik. E rövid seb veszélyessége a táj által, melyen fészkel, van adva. A sugártáj sebzéseket legroszabban tűr. Esetünkben a sebből hólyag nyomúlt elő, melynek burkát sugártest és szivárvány részlet képezte, bennékét pedig üvegtest és csarnokvíz. A lencsetok körzeti részén szinte meg volt sértve, a lencsehomály kívül-alól tetemes, belül-felül csekélyebb. A mellső csarnok meg volt, mert az iszam a nyílást bedugasztotta, a láta atropinra tág és a sebtáján körteszerűen kinyúlva. Ujjak nem ismertettek fel, de a fényérzet megmaradt. A kezelés 2 hétig fekvés, hideg borogatás, atropin és fényelleni védésben állott, azontúl 1 hétig védkőtésban. Az iszam ellágyúlt és lemállott, mert a sebszélek a vérkeringést benne akadályozták (lemetszés ilyen esetben ritkán szükséges, ha üvegtest van a hólyagban épen káros), a seb hegedt, a láta eltorzulva maradt, a lencse belső-felső része feltisztúlt. Dec. 9-kén beteg kiment, lobos izgatottság nem volt, ujjakat 8'-ban olvasott, a hegedés gyorsítására naponta egy csepp T. opii crocatát maga eresztett a szemhéjrésbe. 1871-ki januárban a len-cse 2/8 tiszta volt, a szemfenék látható lett, a látás ao/7o-re növekedett, és még folyton javult, mi arra mutat, hogy sérülési hályog feltisztulásra, legalább részleg, képes, mi önszenvi hályognál nem észleltetik. 5. A szaruszélen történt sebzés után sarja dzási új képlet, a látás lefokozása lencsetok redőzés folytán. — N. Sámuel, kereskedő 16 éves fia, 5 hét előtt zsebkéssel bal szemébe szúrt, a seb a belső szaruszélig ért és 2‘" hosszaságban a tülköt találta, bizonynyal a sugártestbe is hatolt, mint a következményekből kiderült, de nem a lencseszélbe, mert a lencse zavartalan maradt. 1870-ki nov. 23-kán a kórodára jött, a mikor a seb nagyobbrészt laposan be volt hegedve, csak szaruszéli zugából nyomúlt elő borsónagyságú, keskeny nyéllel bíró, élénk vörös, lágy daganat. A szaru, mellsőcsarnok, láta, lencse, látszólag rendes. Semmi izgatottság. A borsónyi képlet ollóval alapján lecsapatott, szára több ízben pokolkővel érintetett, mire a seb ezen része is úgy behegedt, mint egyébb helyein. A képlet górcsővileg tiszta sarjadzásokból állott, szivárvány vagy sugártest szöveti részek benne nem találtattak, mi arra mutat, hogy csak a sebszélektől indúlt ki, nem pedig a sebbe netalán ékelt egyéb élettani képletből. Az eltávolítás után a sebzés tájékát tüzetesebben vizsgáltam meg és azt találtam, hogy a heg helye kissé be van húzódva, hogy a láta ezen oldalon kissé kimélyed és kevésbé mozgékony, mert sugérszéle szinte a heg felé vonatott és hogy a közegek tükörrel áteső világnál való vizsgálása lencse állománybeli homályt ugyan nem, de igen is a mellső és hátsó lencsetok külső részének legyező szerű ránczozatát mutatja, mit oldalagos világításnál még jobban ki lehetett mutatni. Mindez egyszerűen abban lelte magyarázatát, hogy a késszúrás a sugártestbe is hatolt volt, és hogy most ebben zsugorodó heg vagy a lob folytán előállott izzadmány vonja magára a szomszéd képleteket. A lencsetok ránczozata a fénytörést zavarja és a látás csak 20/5o erejét megérteti; egyéb ok lefokozottságára legalább nem található. 6. Szálka a szaruállományban. — R, Péter 38 éves gazda. 3 hónap előtt árokba és ott nőtt már leveletlen bokorra esett, mi által bal szemébe szálka szűrődött. Erről ő és orvosai ugyan mitsem tudtak, de miután a lobos izgatottság sokféle szerelésre nem engedett, 1871-ki jan. 28-kán a koródára jött. A látlelet következőkben állott: köthártya és sugárbelöveltség, némi könyfolyás és fényiszony, kevés nyomásszerü fájdalom, a szaru külső felében belöl kifelé rézsűt az állományba ékelt vagy 2,u hosszú sárgás szálka, melynek belső vége a szaru felületén kissé kiáll, külső vége pedig a Descemet-féle hártyáig ér; a körűiét alig beszüremkedett, e tájon néhány felületes edényágacska látható, a szaru egyébként tiszta; a láta szűk, atropinra több apró hátsó odanövést mutat, melyek később atropin sokszori alkalmazására egynek kivételével megszakadtak. A látás 20,70 volt. Semmi kétség, hogy az izgatottság tartós fenállása és az idült szivárványlob, mely a hátsó odanövésekben nyerte kifejezését, a szaruban székelő szálkától tartatnak főn, ennek eltávolítása volt tehát eszközlendő. Az eltávolítás három Ízben kisértetett meg művileg, és végre is csak következményesen sikerűit. Ha a szálka fém lett volna, akkor beláthatólag könnyen lehetett volna kivonni úgy, hogy csipesszel a kevéssé kiálló rész megfogathatott volna. De a púba és a könyekbe fellazult faszálkát végén elég erősen megfogni nem lehetett. Ezért Arit tanár jan. 29-kén lándzsával a belső vég környezetét föláskálta, és miután jobban hozzáférhetővé tette, csipeszszel megfogta és a szálka fekvése irányában meghúzta; a szabaddá tett rész követte is az eszközt, de nem a mélyebben ülő rész, mert csakhamar szakadás állott be, ekként még vagy kétharmad benmaradván. A beteg borogatásokat csinált, setétben maradt fekve és atropincseppeket kapott, a visszzahatás hamar múlt, de a sebzés helyén a szürkés beszüremkedés némileg növekedett.
